A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése

Könyv:

Leírás:
Megsebesül egy gólya, nem tarthat a többiekkel Afrikába. Hogyan veszi gondjába az ember, hogyan szokik össze a háziállatokkal, hogyan vészeli át a telet, milyen ösztönöket ráz fel benne a tavasz és a nyár - ezt mondja el vonzóan és költőien Fekete István, a természeti világ és falusi élet avatott ismerője. Nemcsak a házőrző kutya, a csacsi és a ló meg tehén tárgyalja meg életének apró-cseprő gondját és baját Kelével, a sérült szárnyú és következésképpen túlzottan érzékeny, gyanakvó, sértődékeny gólyával. Itt az ember is a természet egészének szerves részeként él falusi környezetében.
Forrás: Móra Könyvkiadó
Legeza Ilona könyvismertetője: Fekete István: Kele

Részlet:
"A három gólya áll a kémény mellett. Hallgatja a vándorlás ismerős hangjait. Hallgatja az éjszakát, melyben tüzet rakott már a vágy a távoli tájak és utak sóvárgásából. Most még csak hárman vannak, de a csapatösztön végtelen szálai rendeződnek már, erősödnek, és minden gólya minden gólyát érez, múló testén túl az ősszületés ösztönében és törvényeiben. A messzeségnek könyörtelen, fájdalmasan édes hívogatása ott suhog a levegőben. Egyetlen szava van csak, ami nem szó, nem fény, nem hang, neve nincs, mégis több, mint az ember kőbe vésett és elfelejtett emlékei.

– Készüljetek!
Valami reszket a levegőben: borzongás, intés, figyelmeztetés. Érezni lehet már a láthatatlan utakat. Körülöttük elsüllyedt most minden. Nem hallják a zsúptető halk moccanásait, a kakasok éber kiáltásait, a szél játékát a sövény ágai között.
A három nagy madár egyetlen várakozás. Valami történt az estében, valami közel jött hozzájuk, valami körülöttük van, de a sötétség nem tud szólni. Virrad.
Először a vizek csillannak meg, azután a dombok emelik fel púpos hátukat, mint a tápászkodó igavonó állat. Dereng a föld, s a völgyek alján, hűvös árnyékban önmagát siratja az éjszaka. Hideg harmat szikrázik már a réten, és a világosság kiáltva hozza közel a messzeséget.

– Látjátok?
A legelőn mozdulatlanul állt egy csapat gólya. Az este érkeztek, pihentek az éjjel, és most várnak.

– Halljátok?
A csapat mozdulatlan, és hallgatja Kelét, amint megkiáltja az embernek, a háznak, a tájnak, minden életnek a búcsúzó ősi köszöntőt.
Csend van most az udvaron; a kelepelés száraz pergése önmagába hull és elenyészik. Azután három árnyék repül végig a ház fehér falán nyomtalanul.
A csapat mintha csak erre várt volna. Egyetlen lobbanással a levegőben van mind. Keléék már le se szállnak. A föld süllyedni kezd, süllyed a fészek, a nádas, az öröm, a bánat.
Elmúlt a nyár, és mintha semmi sem történt volna, csak egy csapat gólya száll a tarlott mezők felett dél felé, dél felé."

Kele - diafilm:

Illusztráció: Tiry Péter
Forrás: Libri.hu

Kvízjáték:
Gyorskvíz - Fekete István: Kele
Forrás: KvízPart.hu

Miskolci Gáspár: A Gólyáról

Miskolci Gáspár

Miskolci születésű református lelkész (1627-1699), akit fél életén át úgyszólván községrõl községre, parókiáról parókiára üldözött az ellenreformáció, míg végül Székelyudvarhelyen halt meg. Érdemtelenül elfeledett írónk. Egy jeles Vad-kert című műve - amely Wolfgang Frantze (Franzius) latin nyelvű zoológiai művének (Historia sacra animalium) fordítása - 1702-ben jelent meg a híres Brewer-féle nyomda kiadásában, Lőcsén, valószínűleg az ott nyomdászkodó Ferenc fiának köszönhetőleg. Az Egy jeles Vad-kert igazában nem is annyira fordítás, mint inkább kompiláció, hiszen Miskolci Gáspár nem tükörfordítást végzett, hanem részint átszerkesztette, megrostálta, részint pedig hazai viszonyainkra alkalmazta az eredeti szöveget. Műve - az első magyar állattani könyv - nemcsak tudománytörténetileg becses alkotás, hanem a kor egyik legszebb magyar prózája is egyúttal, s ez az, amire irodalomtörténetünk mind a mai napig sajnálatosan nem figyelt fel. A mű kilencedik fejezetéből közlünk részletet.
Forrás: magyar-irodalom.elte.hu

A Gólyáról

Ez a Madár az, amellyről egy tréfás Poéta régen igy versificált vólt:

Glottorat immenso de turre Ciconia rostro, azaz:
Kelepel a tornyon piros orru Gólya tavasszal.

Ezzel az ő kelepelésével a Tavasznak elérkezését jelenti, az ő párját örömmel köszönti és az időket bölcsen forgató Istent áldja. [...] A Magyarok az ő Deák nevezetiről, a Ciconiáról Cakónak, a maga szava járásáról pedig Gólyának nevezik, mivelhogy szólása közben mind csak galya-galyát láttatik zengeni. Kinek gyenge fiai amíg fészkében nevekednek, alkalmatlanok lévén magoknak étel keresésére, annyoktól várnak kész eledelt, maga begyiből étetvén őket; mellyrõl Esztragnak is neveztetik, mert Esztrag annyit tészen mint "készt rág".
Ami pedig ennek tulajdonságit illeti.
I. A Gólya az ő gyenge fiait felette igen szereti és mindenek felett azon vagyon, hogy azoknak rendes eledeleket fogyatkozás nélkül kiszolgáltathassa. Gyakorta pedig, mikor új eleséget nékiek nem kaphat, azt is, amit maga megelégítésére azelőtt megött vólt, kiokádja nékiek, csak hogy fiai felettébb meg ne éhezzenek. Néha pedig megesik ez is, hogy az anya Gólyák a táplálás miatt való sok fáradságot megúnván, egyet az ő csirkéjek közzül fészkekből levetnek, de nem a szállásért való háládóságnak okáért, amint némellyek ítélik; mert a jókban is találtatnak affelõl valami fogyatkozások.
II. Mikor a Gólya fiak jól megtollasodnak, akkor az annyaik az ő repüléseket megpróbálják, és magok kalauzképpen előttök mennek, gyengeségekben őket segétik, mikor elsőben magokat repülésre adják.
III. Ellenben a Gólya fiak is az ő apjokat s annyokat, minekutánna megvénhednek, csudálatos kegyességgel segétik, szorgalmatoson táplálják, könnyen meg sem engedik nékiek, hogy eledelt keresni fészkekből kifáradjanak, hanem ők járnak-kelnek és valamelly megöregedett szüléiknek szükséges, magok béhordják. Ebben minékünk is követésre méltó példánk lehetne Aeneas, aki megélemedett öreg attyát a tűz és ellenség közzül maga hátán Trója városából kivitte. És ama hajadon Leányzó, aki szegény fogoly öreg attyát sok ideig maga emlőivel táplálta. [...]
IV. Az anya Gólyák igen serények és hűségesek az ő tojásiknak mind ülésében, mind kiköltésében, mellyben a rendet egymás között szépen meg is tartják, úgyhogy mikor az apjok kimégyen, akkor az annyok szorgalmatosan üli, és mikor az annyok kimégyen, addig az apjok is az ülésben tisztit hűségesen tészi. Ebben pedig mindketten olly szorgalmatosok, hogy hasokról minden tollaik elhullanak, hogy így a testekbõl kiszármazó melegség a tojásokat inkább élesztgethesse; amint a Tyúk is szokott cselekedni, amint alább megértjük. Soha az apjok a fiát el nem hagyja, sem a fiú az ő apját, hanem kölcsön viselik egymásnak gondját. Ezokáért neveztetett ez a régiektől kegyes Madárnak, mivelhogy senkinek nem vólt szabad Gólyát ölni.
V. Ez a Madár igen tiszta életben gyönyörködő. Amelly nősténnyel a hím közösködött, soha azt el nem bocsátja,, ha pedig a nőstény más hímmel közösül, az ő párja több hímeket vévén maga mellé, azok előtt hegyes orrával keményen megbünteti és magától elűzi. Egy Gólya egy reggel az ő fiai számokra való eledel keresésre fészkéből kimenvén, míg odajárt, addig a nősténnye a szomszéd hím Gólyával egynéhányszor meghágatja magát, és hogy az ő hímje megérkezvén paráznaságát észre ne vegye, a közel levő vízben erősen megförödött. Azonban a hímje megérkezvén, hogy förödve látja, a vízbõl kihajtja, menten eszébe vévén paráznaságát. Mindazáltal a dolgot ideig csak eltitkolta, fiait csak magával tápláltatta. Egykor osztán télre kelvén, midőn együtt a meleg tartományokra kellene indulniok, az ő hímje egy sereg Gólyát magához gyűjtvén, az ő parázna társát azokkal szaggattatta el. Ez a dolog pedig, amint Neander és Aventinus írják, Tangen nevű faluban, Bavariában esett Bacatus Hubert nevü Herceg idejében. Nem is csak magok között gyakorolják pedig ezek a tiszta életet, hanem a parázna embereket is felette igen gyűlölik. Aelianus írja, hogy egy hitvány asszonyi állat férje otthon-nem-létében szolgájával paráználkodott, mellyet a Gólya látván, reá rohant a háládatlan szolgára és két szemét kivagdalta, hogy bosszút álljon rajta, otthon nem levő Ura ellen tött gonoszságért. [...]
XII. Közönségesen úgy ítélnek a Gólyák felől, hogy őnékiek nyelvek nincsen, mivelhogy szólása közben csak kolokolog avagy kelepel, mintha csak két deszkát vernének öszve; de hitelesebb, hogy nincsen nyelve nélkül. [...]
Erről a Madárról ez elég légyen.

Megjelent: Ezredvég, XV. évfolyam 8-9. szám - 2005. augusztus-szeptember

Mödlinger Pál: Gólya, gólya hazaszállj!

Fülszöveg:
A piros csőrű, fehér-fekete tollruhás, hosszú lábú gólya ha máshonnan nem, Fekete István kedves regényéből, a Keléből már régi barátotok biztosan. Szerencsésebb olvasóink meg éppen gólyafészekkel is büszkélkedhetnek a kéményükön. Mert a fehér gólyát - ahogyan Herman Ottó, a neves madarász írta - a magyar ember "befogadta ősi soron szeretetébe", amikor ez a szép, nagy gázlómadár fészket rakni beköltözött a falvakba. De fogynak a gólyák Európa-szerte, vigyáznunk kell rájuk, számon tartani és óvni őket, amire a gólyaév is figyelmeztet.

Fotók: Kapocsy György
Kiadó: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó

Claus Schönert: Gólyaesztendő

Alcím:

A fehér gólya, ahogyan a mi falunkban megfigyeltem és lefényképeztem

Előszó:
"Április elején, egy szép napon újra itt a gólya. Hetekkel ezelőtt indult útnak sokadmagával dél-afrikai téli szállásáról. Erdők, ligetes szavannák fölött repült át, hegyek maradtak el mögötte. Néhány napja már magányosan tart a szülői fészek felé, ahol tavalyelőtt bújt ki a tojásból. Egyre csak északnak hajtja ösztöne. Hol erőteljes szárnycsapásokkal, hol szélesre tárt szárnyakkal vitorlázva igazodik a légáramlatokhoz. És most röptébe, fent a magasból felismeri a nagy tavat, a hosszan húzódó sárrétet, a mezőket, a szülőfalut. Siklik is már meredeken lefelé, majd nagy kört ír le a nádfödeles csűr és a fészek között. Kifeszített nagy szárnyai már mozdulatlanok, fékez, s méltóságteljesen leereszkedik."

Kiadó: Rudolf Arnold Verlag, Leipzig

Lengyel Balázs: Volt egy gólyám

"Dehogyis hagyom az én gólyámat! Az ember se pusztul el, ha a lába eltörik! Volt az udvarunkon egy nagy lécláda, azt becipeltem a konyhába, a szájára fordítottam, s a gólyát beleeresztettem. Szegény megállt benne egy lábon, a másikat úgy lógatta, hogy rossz volt nézni. Kínáltam vízzel, étellel - nem kellett neki. Ha érdekel, sikerült-e meggyógyítani Gergő gólyáját, s egyébként is szereted az állatokat, biztosan örömöt találsz Lengyel Balázs három novellájában és Bakai Piroska rajzaiban.

Hozzászólások

	Mondjon Ön is véleményt a könyvről!
	Írjon véleményt!

(2009-02-24 11:38:20)
Hozzászólás:

(2007-12-09 11:16:21)
Hozzászólás:

"
Móra Könyvkiadó

Gólyavirág, gólyahír

Megjelent a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó ZRt gondozásában, 2006-ban.

Rövid tartalom:
A költő születésének századik évfordulójára megjelenő kötet eddig még kiadatlan költeményeket szed csokorba, melyek között tavaszváró ill. az évszakok hangulatát idéző versek éppúgy szerepelnek, mint állatokról szóló poémák vagy az apró gyermeki megfigyeléseket, tapasztalatokat feldolgozó művek. A költemények hangja közel áll a népköltészethez, képi világa egyszerű, mégis az elmúlás, a halál élményét is megragadhatóvá teszi. A kiadó bővíteni szeretné Zelk Zoltán ismert és szeretett életművét, közkinccsé téve a hagyatékban talált újabb alkotásokat.

Forrás: Libri Online Könyvesbolt

Wilhelm Hauff: A Gólyakalifa

Mutabor! Ha kimondod ezt a szót és kelet felé háromszor meghajolsz, rögvest gólyává változol. De vigyázz! Ha csak egyszer is nevetsz, elfelejted a varázsszót és örökre gólya maradsz! A bagdadi kalifa és nagyvezíre pedig elnevette magát, így gólya képében kell végignézniük, hogyan foglalja el Mizra varázsló a palotát. Hosszú bolyongás vár rájuk, míg végül minden jóra fordul és a gonosz is elnyeri méltó jutalmát.