Gólyamondókák

Kereszténység előtti hiedelemmotívumok a magyar népi mondókákban - PDF Free Download:  Kereszténység előtti hiedelemmotívumok a magyar népi mondókákban 

"1. A magyar népi játékok szövegei sok olyan elemet őriznek, amely a felnőttek népi kultúrájából már kikopott. Az ilyen elemek egy része a kereszténység előtti hitvilágra vonatkozik, mágikus hiedelmek és cselekmények maradványait őrzi. A játszó gyerekek erről a mágiáról, a szövegek, cselekmények jelentőségéről nem tudnak. Számos esetben a hiedelemháttér kikopásával a szövegek vagy egyes szövegváltozatok átalakultak, de még mindig megfejthető, hogy miről van szó tulajdonképpen. 
A továbbiakban ilyen szövegeket vizsgálunk. Valamennyi elemre itt nem tudunk sort keríteni, csak azokat mutatjuk be, amelyek a mondókákban jelennek meg. Mondókáknak Borsai Ilona meghatározása szerint (BORSAI 1981 p. 2) azokat a játékszövegeket tekintjük, amelyek valamely konkrét alkalomhoz kötődnek, és a játékoktól eltérően nem cselekményük, hanem funkciójuk van. A naphívogatók akkor kerülnek elő, ha borús, hideg az idő, a gólyamondókák akkor, ha megjelennek az első gólyák, az altatódalok akkor, ha azt akarják, hogy a kisbaba elaludjon, a gyógyítók akkor, ha valamijük fáj, a szemükbe esett valami vagy szemölcsöt akarnak elmulasztani. 

A mondókák jelentős részében találunk mágikus elemeket. A szó mágikus erejébe, a bizonyos körülmények közt, előírt módon kimondott szó teljesülésébe vetett hit igen régi, a mágia kezdeteivel egyidős. A mágiának minden korban, minden népnél fontos eszköze volt, önállóan is, összetett eljárások részeként is. Többlete a mágikus cselekményekhez képest, hogy kimondja célját, és ezzel mintegy magában hordja teljesülését. Legegyszerűbb formái egyszerű felszólítások, parancsok, óhajok: a mágiával befolyásolni kívánt személyhez, tárgyhoz, természetfeletti lényhez. (PÓCS 1990 p. 656) A szakirodalom sokhelyütt szól arról, hogy gyermekmondókáink e csoportja számos archaikus elemet őrzött meg régi idők varázsénekeiből, igézőiből, ráolvasásaiból 1. 
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel 

A gólyához szóló mondókáknak ez az igen sokat emlegetett szövegmotívuma már szinte közhelyszámba megy a néprajzi szakirodalomban, de éppen ezért nem hagyható ki egy ezzel a kérdéssel foglalkozó tanulmányból. A gólya nemcsak a népi játékokban, hanem pl. egyes dramatikus népszokásokban is megjelenik: a vele kapcsolatos hiedelmek többsége több olyan elemet őriz, amely funkcionális szempontból különösen figyelemreméltó, és feltételezhetően a magyarság kereszténység előtti kultúrájában gyökerezik. (Ujváry 1990 p. 320) Az idézet a dramatikus szokásokra vonatkozik, de ilyen gólyamondókák a népi mondókák szövegeiben is felbukkannak. 

Gólya, gólya, gilice, 
De véres a lábad, 
Török gyerek vágta, 
Magyar gyerek gyógyította 
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel. 
Mohács (Baranya) 

Gólya, gólya, gilice, 
Mitől véres a lábad, 
Török gyerek elvágta, 
Magyar gyerek gyógyítja, 
Jönnek a törökök 
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel. 
Kustánszeg (Zala) 

A szövegről számos kutató megírta, hogy a síp, dob és nádi hegedű a sámánisztikus gyógyítás kelléke (a zajkeltés a rossz szellem[ek] elűzésének eszköze is 2 ), s ezt őrizte meg a gólyához szóló mondóka. A 19. század 70-es éveinek elején Csallóközben a gyermekek 1 BORSAI l. A szakirodalmi hivatkozásokat lásd 48. l., 22. számú jegyzet. 2 Lásd pl. DIÓSZEGI , 71. l.; MNL l. zajkeltés szócikk; HOPPÁL l.

2. "tavasz közeledtével, József-nap táján, ezzel a kis versikével szoktak gólyát várni: Gólya, gólya, gilice, mér véres a lábad? Török gyerek vágta, magyar gyerek gyógyítgassa, síppal, dobbal, nádi hegedűvel". ( ) Már Ernyei Pál is valószínűnek tartotta, s azóta több más kutató is megerősítette, hogy "e versikében a hangszerekkel való sámán-gyógyítás ősrégi emléke maradt reánk". (BORSAI 1984 p. 22) Róheim erről a következőket írja: A nagy lármával, síppal, dobbal, nádi hegedűvel való gyógyítás a samánkodó gyógyítás világszerte elterjedt típusát mutatja, az ütögetés talán a betegségszellem kiverésének maradványa. (RÓHEIM 1912 p. 360) A hiedelem-háttér eltűnését mutatja a kustánszegi változat: ott már nem a gyógyítás történik síppal, dobbal és nádi hegedűvel, hanem a törökök jövetele. 

Kerüld meg 

Egyes gólyamondókákban az a hiedelem tükröződik, hogy ha a gólya megkerüli a házat, szerencsét hoz. (BORSAI 1984 p. 22) 

Gólya, gólya, kerüld meg a házamat, 
Odaadom az arany kulcsomat. 
Vitnyéd (Sopron) 

Az eredeti hiedelem szerint valamely terület mágikus védelme a megkerüléssel biztosítható. A körforma védő szerepe az emberi kultúra egy korszakában mágikus elgondolás alapjává vált: már a középkorban közismert volt a magyar nyelvterületen és máshol is. A körüljárás céljai, funkciói közé tartozik többek között valamely hely, személy, tárgy mágikus védelme, a gonosztól való elzárása. A ~sal mintegy láthatatlan kört vonnak a körüljárt körül 3. Ha tehát a gólya megkerüli a házat, ezt a mágikus védelmet biztosítja. 

Hozzál nekünk kisbabát / Vakulj meg 

A gólyával kapcsolatos hiedelmek közé tartozik, hogy ő hozza a kisbabát: ez a szerepe máig közismert. Sok helyütt mondják, mondták a 20. század közepe előtt született adatközlők: gyermekkorukban még úgy gondolták, hogy akinek a házán a gólya fészket rak, ott gyermekáldás várható. Kétféle szöveget is mondtak ezzel kapcsolatban a gólyának: ha a gyerekek testvért akartak, akkor mást, mint ha már sok testvér volt. Gólya, gólya, vaslapát, Hozzál nekünk kisbabát! Kapuvár (Sopron) Gólya, gólya, vakulj meg, Hogy a házunk ne lásd meg! Tura (Pest-Pilis-Solt-Kiskun) A gólya mint gyermekhozó madár nemcsak a magyar nyelvterületen fordul elő: Kiss Áron írja, hogy Andersennek A gólya c. meséjében is megjelenik, és ő nevezi abban a mesében a kisbabákat hordó gólyákat Péterkéknek. (KISS 1891 p. 503) "

Bonfini: Mátyás király

 " - Mikor nem sokkal előbb Bécsből lehajóztunk Budára, a király megállapodott Komáromnál. A kapu fölött emelkedő torony csúcsán gólyafészket vettünk észre, melyből gazdáját négy gólya kiüldözte, s kegyetlenül viaskodtak egymással. Maga a király hívta fel figyelmünket erre, nekem és más udvarbelieknek, nézzük, mi történik fent. Később, társaim közt, mintegy isteni sugallatra, megjövendöltem, hogy Magyarországon egy év alatt megbomlik az egyetértés, s ezért közel van a király halála; a magyarok négy pártra szakadnak, mert négy király küzd majd az országért. A király megrendült egészségi állapota támasztotta alá jóslatomat."

Forrás: https://mek.oszk.hu/10600/10604/10604.htm

Képes Krónika

 ATTILA KIRÁLY MEGVÍVJA

AQUILEJA VÁROSÁT


Miután Attila király öt esztendeig nyugodott Sicambriában, kipótolta seregének harmadrészét, mely Katalóniában maradt vissza; majd udvart tartott, kivonult Pannóniából, áthaladt Karintián, Stírián és Dalmácián, Salona és Spalato városoknál elérte az Adriai-tengert; e két várost fölperzselte. Elindult erről a helyről, és a tenger mellett lerontotta Traù, Scardona, Sebenico, Zára, Nona, Zengg, Parenzo, Pola, Capodistria, Trieszt városait és sok más városkát a hegyek közt; végül Aquilejához ért; körülszemlélte és elámult nagyságán; úgy vélte, szégyenére lesz, ha megvívatlanul hagyja vissza ezt a várost, kivált azért, mert mondották, Pannóniából igen sok lázadó longobárd menekült oda. Követek útján követelte ezeket a polgároktól, és midőn kiadni nem akarták őket, a várost mindenféle hadigépezettel ostrom alá vette; semmiképpen el nem foglalhatta, ezért másfél évig tartotta megszállás alatt. Történt egy napon, hogy midőn körüljárta a várost - sok varázsló volt vele, babonás hite miatt felette bízott bennük -, megpillantott egy gólyát, amint felszállt a tengerről egy palota tetejére, ahol fészke volt, csőrébe fogta fiókáját, és szemük láttára elvitte a tenger nádasaiba. Azután visszatért, és fészkével együtt a többi fiókát is átvitte. Ennek láttára Attila király összehívta katonáit, és így szólt: "Oda nézzetek, társaim, ez a gólya már megérezte, mit hoz a jövendő. El fogjuk pusztítani a várost; már el is menekül, hogy ne vesszen oda a polgárokkal együtt. Legyetek hát holnap vitézebbek a harcban, és meglátjátok, elvész a város!" Miután a várost semmiféle hadigéppel meg nem vehette, szittya észjárással most parancsot adott, és egymillió vitézétől egy-egy nyerget kért; ezeket hatalmas halomba rakatta a fal alatt, és megparancsolta, gyújtsák fel a nyergeket: lángjuk és a hőség megrepesztette, földre döntötte a falakat és a tornyokat. Ennek láttára mind a polgárok elhagyták a várost, és egy tengeri szigetre menekültek, Aquileja közelében, és oly elhatározással mentek oda, hogy örökre ott maradnak, és ennek neve a mai napig Vecca Venezia (Óvelence). Egy ideig ott is laktak, de úgy féltek Attila királytól, hogy emezt elhagyták, és a Rialto nevezetű szigetre költöztek, és ott telepedtek meg.

Forrás: https://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm

Hiedelem

A legtöbb hiedelem azonban a tűz jövendő pusztítását jelezte. Így például, ha valamely ház fölött gólya repül el, ott nemsokára tűz lesz. Más hit szerint ez csak akkor következik be, ha a gólyák a templom tornya körül repkednek, vagy ha fehér gólya száll a házra.

Forrás: https://muzeum.katasztrofavedelem.hu/33695/tudta-e/240935/allatokkal-kapcsolatos-babonak-hiedelmek

Ugyan biza, gólya néni


Ugyan biza, gólya néni, 
miért olyan kényes? 
Talán bizony békahúsra 
két nap óta éhes? 
Békahús, brekeke, 
ugyan biza, jó lenne!

Gólyát látok (3)

Gólyát látok, 

fél lábon állok, 

Aki nem áll fél lábon, 

Lusta lesz a nyáron.

Gólyát látok (2)


Gólyát látok, 
Szeplőt hányok, 
Ide várom, meg ide, 
A két vállam hegyire.

Gólyát látok (1)

MEK OSZK: A ráolvasások haszna - Az emberi élet - Szépség, egészség, szerencse

A lányok gólyát megpillantva, kezükkel mosdást utánoztak, s közben így szóltak: 

Gólyát látok, szeplőt mosok, 

phü, phü, phü, 

arra ragadjon, 

aki nem mondja. 

(Tápé, Csongrád m.)

Forrás: http://mek.oszk.hu/06100/06124/html/raolv00001/raolv00001.html

Gólyát látok

Gólyát látok

Gólyát látok, 

egy lábon állok. 

Aki nem áll egy lábon, 

szamár lesz a nyáron!

magyar népdal

Forrás, kotta: http://dalok.theisz.hu/index.php?lang=hu&page=song&id=GolyatLatok

Mondóka

Bújj be béka a bokorba, 

erre lépdel most a gólya.

Ha rád talál hosszú csőre, 

nem mégy többet esküvőre.

Szekér József: Parafrázis

Már gyűlnek a gólyák

Már gyűlnek a gólyák kint a határban.
Úgy jajgat a hajnal a sárga kalásszal,
amikor párat prüszköl az őszi táj.
Hát vége a nyárnak, nincs a varázsa.
Most útra kell kelni, indulni kéne már.
Hogy zúgnak a rétek,délben lágy lobogás.
De este leülve ködbe merülnek, . .
és kihűlnek a sások ,zord a világ.
Reccsen a szélben szürkülő légben a nád.
A szárnyukat bontva a bájuk csapongás.
Üres a fészek az eső kalapál..
A fecske is készül búcsúzó kékben.
Hát messze repülne most a meleg délre.
Mily csicsergő ének, sűrű a kavalkád.
Szűnik a tóban a béka zsongása ,
múlik reménye, csak ínséget ajánl.
Elbújik a hal is mélyen az aljára.
Az iszapjába bőven vermeli magát.
Mikor árad a nap új melegével,
édes mámorával áztat a fénye.
Majd feljön a vízbe ha enged az idő.
De lehűlve addig csak. halk álmodozás.
Csattannak a légben a szárnyak tolla
Emelkedve sorba minden suhogás
Afrika hívja őket bő vacsorával,
s ott lesz majd télen az a víg dalolása.
Míg böjtölve fázunk, tavaszt remélve,
szívünkben téli vággyal várunk téged.
Ha tárulva nyílik a sok tarka virág.
A zöldben a bércen a zengő csalogány
Hozzánk visszatérve, itt lesz újra már
a fészkére szállva a gólya madár..

Forrás: https://www.facebook.com/groups/1008087629249103/posts/4431412396916592/