Makám: Zengővárkony

Merre is van Zengővárkony,
rehó-reme-róma?
Attól függ, hogy honnan nézzük,
bújj be a kunyhóba!


A pokoltól fölfelé van,
mondták itt a bótba’,
a mennyektől lefelé van,
kelepel a gólya.


Ha az Antarktisztól nézzük,
csak észak egét igézzük.
Ha Grönlandból kereskedünk,
délkeletre vessük szemünk.


Ha a hazánk Masturukbáj,
keletről támad a tatár.
De ha éppen Mongólia,
nyugatra visz a nap útja.


Merre is van Zengővárkony,
rehó-reme-róma?
Attól függ, hogy honnan nézzük,
bújj be a kunyhóba!


A pokoltól fölfelé van,
mondták itt a bótba’.
a mennyektől lefelé van,
kelepel a gólya.


Akármilyen messze is van,
a szívemhez jó közel van.
Ott lakik egy kis kunyhóban
a nagymamám nagy pokrócban.


Ha arra jársz nyitott szemmel,
megtalálhatsz minket egyszer.
Ha arra jársz ne légy fáradt,
keresd meg a nagymamámat!


Merre is van Zengővárkony,
rehó-reme-róma?
Attól függ, hogy honnan nézzük,
bújj be a kunyhóba!


A pokoltól fölfelé van,
mondták itt a bótba’,
a mennyektől lefelé van,
kelepel a gólya.

Makám: Este

Jó tavaszi szélben távoli legelő,
kinn a sötétben illatos a fenyő,
lemegyek a tóra, bár már hűvös van,
kelepel a gólya fenn a magasban.

Túl a hegyeken gurul a Nap már,
súgja a szellő is. mindenki rám vár,
bedobok egy kavicsot a sima vízbe,
ugranak a békák a gólya örömére.

Készül a vacsora, már mindenki éhes,
lessük a láboskát, van-e benne rétes,
jó békacomb jut a gólyafiaknak,
fenntről a csillagok ránk hunyorognak.

Lehúnyom a szemeim, vár a mennyország,
kulcsolom a kezeim, imádkozom hozzád,
ki ott fenn valahol a hetedik égbe',
nekünk a Kánaánt már rég megígérte.

És ha holnap is eljön a hajnal,
lemegyek a tóra, elviszlek magammal,
kicsi-kicsi szemeid most húnyd be, nagyon kérlek,
ha eljő az álom, itt maradok véled.

Kicsi-kicsi szemeid húnyd be, nagyon kérlek,
ha nem jő az álom, mesét mondok néked.