Jó tavaszi szélben távoli legelő,
kinn a sötétben illatos a fenyő,
lemegyek a tóra, bár már hűvös van,
kelepel a gólya fenn a magasban.
Túl a hegyeken gurul a Nap már,
súgja a szellő is. mindenki rám vár,
bedobok egy kavicsot a sima vízbe,
ugranak a békák a gólya örömére.
Készül a vacsora, már mindenki éhes,
lessük a láboskát, van-e benne rétes,
jó békacomb jut a gólyafiaknak,
fenntről a csillagok ránk hunyorognak.
Lehúnyom a szemeim, vár a mennyország,
kulcsolom a kezeim, imádkozom hozzád,
ki ott fenn valahol a hetedik égbe',
nekünk a Kánaánt már rég megígérte.
És ha holnap is eljön a hajnal,
lemegyek a tóra, elviszlek magammal,
kicsi-kicsi szemeid most húnyd be, nagyon kérlek,
ha eljő az álom, itt maradok véled.
Kicsi-kicsi szemeid húnyd be, nagyon kérlek,
ha nem jő az álom, mesét mondok néked.