Cami Rotundu: A szivárványszéli kút

írta: Cami Rotundu
illusztrálta: Liviu Boar
fordította: Nemes Csilla
Részletek a meséből:

A város nagyon régi lehetett, hisz a fényes – sárga kövezet már kopott volt a használattól. Lépten - nyomon régi, boltíves bejáratú, különlegesen vastag falú kastélyokat, palotákat lehetett látni.

Az utcák némelyike nagyon széles volt, amelyeken lovashintók is könnyek elfértek, mások pedig annyira keskenyek, hogy a szembenfekvő házak ablakaikból az emberek könnyedén kezet rázhattak volna egymással, ha éppen akartak volna. Az utcák kis kör alakú terekbe futottak össze, amelyek közepén gémeskutak álltak, a lakosok innen hordták a vizet.

A cseréptetőzetekre szem formájú ablakokat vágtak, a gyerekeknek pedig úgy tűnt, mintha ezek a szemek időnként kacsintanának.
A kéményeken pedig gólyafészkek álltak, minden fészekben egy – egy gólyacsalád. Ez az öt – hat gólya ott állt féllábon a fészekben kelepelve és a járókelőket bámulva.

A gyermekek nem tudták eldönteni, hogy illik – e, vagy sem a Szivárványszéli Kútról kérdezősködni. A lány megállított egy hölgyet, aki egy gyereket vezetett a kezénél fogva, de a hölgy egy ismeretlen nyelven beszélt.

Ekkor a kisfiú egy gólyát szólított meg, amely egy fogadó előtt állt. Először azt hitte, hogy agyagból készült, éppúgy, mint a mellette álló nagy virágcserepek, de amikor a gólya megmozdult, akkor a kisfiú odament hozzá és azt kérdezte tőle:

- Nem tudja Gólya Asszonyságod, hogy merre van a Szivárványszéli Kút?
A gólya jóindulatúan a fiúra nézett és elkezdte kelepelni:

- Abban a kastélyban található, amelynek a kapuján egy festett kút látható, a kastélyt pedig úgy találjátok meg, hogyha figyelitek a tetőzeteken pislogó szemeket. – azzal a gólya felrepült egy magas kéményen álló fészekbe.

A gyermekek megértették, hogy a tetőtéri ablakok redőnyei akkor kacsintanak rájuk, hogyha pontosan jó helyen járnak.

Így bandukoltak néhány napon keresztül a városban, és senki nem igazította útba őket. De ők sem evésre sem ivásra nem tudtak gondolni, egyre csak az édesanyjuk járt a fejükben. A gólya, akit megkérdeztek, messziről figyelte őket, néha megjelent egy-egy tetőn és féllábon állva így kiáltozott: ne álljatok meg! ne álljatok meg!

Az utcanévtáblák feliratai kiolvashatatlanok és annyira zavarosak voltak, hogy néha az volt az érzésük, hogy, ugyanazon a helyen már többször is jártak. A fáradtság, az éhség és a szürke éjszakák hideg levegője meggyötörte a két gyermeket. A járókelők sajnálattal nézték őket. Néha kinyílt egy – egy ablak és az emberek nyájasan meg is szólaltak:

- Lépjetek be hozzánk, gyertek, egyetek, és pihenjetek meg!
De a gólya mindig egy közeli háztetőről aggodalmaskodva figyelte őket, és egy furcsa megérzés mindig azt súgta a gyerekeknek, hogy vissza kell a meghívásokat utasítani.

---

Így kóboroltak még jó ideig, nem tudni, hogy napokat, heteket, lehet, hogy hónapokat. Egy napon a fiú a fáradtságtól kimerülten nekidőlt egy falnak. Amikor aztán továbblépett, hát a testvére észrevette, hogy a háta összemaszatolódott piros és kék krétafoltokkal. Amint jobban szemügyre vette, látta, hogy egy kút rajzolódott az öccse hátára. Utolsó erejüket összeszedve bezörgettek a kapun. Az udvar hátsó feléből egy öreg, görnyedt fekete öltözékes anyóka indult el, hogy beengeje őket. Lassan jött feléjük, szinte úgy tűnt, már sosem érkezik meg.

A kapuhoz ért végre, ott pedig hosszadalmasan keresgélte a nagy kapukulcsot, amely a szoknyája egyik zsebébe volt elrejtve. Kinyitotta a kaput és behívta a gyerekeket a sárgaköves udvarra, aztán bevezette őket a kastély egyik termébe, amelyben régi karosszékekkel körülvéve egy nagy kerek asztal volt, akkora, hogy szinte az egész termet elfoglalta. A gyermekeket hellyel kínálták. A gólya, aki követte őket, boldogan ült le melléjük az egyik karosszékbe.

Nézegették magukat az asztal tükörfényes lapjában, közben az öregasszony, aki velük szemben ült, a Felhők Városáról mesélt, majd megkérdezte őket, hogy mi járatban vannak. Ők elmeséltek mindent, aztán az öregasszony finom ennivalót, italt meg gyümölcsöt hozott, a gólyának pedig egy gránátalmával telt magasnyakú edényt. A gyerekek is, meg a gólya is jó étvággyal ettek, majd szépen megköszönték. Miután mindent megettek és megittak, meglepődve vették észre, hogy az asztal felszíne vízzé változott és rajta lebegnek a tányérok meg a poharak. A csillogó asztallap tehát nem volt egyéb, mint a Szivárványszéli Kút!

---

A gólya természetesen a fal tetején állt, és elemezte a munkát. Éjjel mindannyian egy felhődunnás játékszobában aludtak, amely tele volt játékokkal.







---

Ugyanoda értek vissza, ahonnan elindultak.

Mindhárman visszatértek a festő műtermébe. A mester a külvilágról megfeledkezve, éppen a vászon mögé bújva festett. A gólya odament és felszállt a festőállványra.








Forrás: revistatus.ro
Forrás: hotdog.hu


Link

Cigány mese

Négy cigánylegény mesterségének haszna
III. rész
(cigány mese - részlet)

A fiú előveszi távcsövét, szeme elé tartja, felfelé néz, s elképedve mondja:

- Tyű, édesapám, hiszen ennek a fának a teteje egészen az égig ér !
- Nézd csak meg, fiam, mit látsz a fa tetején?
- Egy fészket.
- És abban a fészekben mi van?
- Négy tojáson ül egy gólya.
- No, fiam, látom jó mesterséget választottál!
Olyan messzire látsz el, ameddig még halandó ember nem látott. Ebből a mesterségből megélhetsz!
- No és te, lássuk, mit tudsz - szólt legkisebb fiához, aki a rablómesterséget tanulta ki. - Hadd lám, ha felmászol erre a fára, el tudod-e lopni a gólya alól a négy tojást, de úgy, hogy a gólya észre ne vegye!
Alig mondta ki ezt az öreg, már fent is volt a fiú a fa tetején. Észre sem vették, máris lejött a négy tojással. Az öreg cigány fogta a négy tojást, és egyenként az asztal négy sarkán rakta szét.
- Na most - szólt a harmadik fiához, aki a vadászmesterséget tanulta -, ha te olyan jó vadász vagy, mint ahogy mondod, hunyd be a szemedet, és lőj bele az egyik tojásba, de úgy, hogy attól az egy lövéstől mind a négy tojás széjjelmenjen!
A fiú behunyta fél szemét, rálőtt az egyik tojásra, és attól az egy találattól mind a négy tojás szétloccsant!
No, lássuk, te szabó: mit tudsz te? Egy jó szabónak posztót, fát, vasat is össze kell tudni varrni. Varrd össze ezt a négy tojást, de úgy, hogy észre ne lehessen venni, hogy össze voltak törve!
A fiú egy szempillantás alatt összevarrta a négy tojást, hogy sehol meg nem látszott a törés helye.
- Jól van, fiam! Te is derék legény vagy, jó munkát végeztél - mondta az apja.
Majd fogta a négy tojást, odaadta a tanult rablónak azzal, vigye vissza a fa tetejére, s tegye a gólya alá úgy, hogy az észre ne vegye. El is vitte a fiú, s vissza is rakta a négy tojást a fészekbe, hogy a madár észre se vette.
Örült nagyon a két öreg, mikor látta, milyen ügyesek lettek gyermekeik. El is tartották őket a fiúk mesterségükből, úgyhogy az aranypénzhez nem is kellett hozzányúlni. A két öreg nem dolgozott semmit egyész nap csak a lábát lógatta.

A teljes mese itt olvasható:
I. rész
II. rész
III. rész
IV. rész

Ocsenás Gábor: A gólya és a cincér

Az éhes gólya egy vendéglőbe térve
Pincérnek kiáltott: békát kérek főzve!
Utána békacomb, persze jól kirántva,
Hozzá hozzon tücsköt, karikára vágva!

Köretnek rendelek békalencsés babot,
Desszertnek pedig krémes béka habot.
Italnak töltsön egy békanyálas fröccsöt,
Utána hozhat még békás kávé löttyöt.

Hős pincér a cincér, reszketősen mondja,
Sajnos, elfogyott az összes békacombja.
Béka helyett talán rendelhetne halat,
Roston, sülve, főve igen finom falat.

Halat ma nem eszem, hozza az italom!
Míg ideér vele, addig kigondolom.
Hisz, ha béka nincsen, oly mindegy mit eszem,
Az étlapra bökött csőrével sebesen.

Döntsön a sors, hát mi legyen a kaja,
Az étlapot a gólya hangosan olvassa:
Nyers cincér falatok a séf ajánlata,
Köszönve az italt, a pincért bekapta.

Forrás: alternativmarketing.info

Zdenek Miler: A kisvakond nadrágja


- Jó napot kedves gólya! -
- Kelep, kelep - csattogott a gólya a csőrével.
- Rég láttalak, mi újság? -
- Kedves gólya, légy szíves tilold meg a lent.
- Minek néked az a len, kelep, kelep?
- A lenből vászon lesz, a vászonból pedig nadrág. Nagy zsebes nadrág. Nagyon fontos.
- Azt mondtad, nadrág? Kelep, kelep. És, hogy nagyon fontos?
Szívesen segítek. A gólya megtördelte a csőrével a lenszálakat.
- Köszönöm! - szólt a vakond és már szaladt is a sünhöz.
(részlet)


A teljes mese itt olvasható.


Váci Mihály: Zápor

A völgyet, erdőt mosdatja a sírás,
- vétkest kiadós lelkifurdalás.
Lágy szivacs lóg a hegyek oldaláról:
- az erdő,s beszívja a zuhogást.

Tehén a frissen kaszál lucernától
fúvódik így fel:- telt bendők a fák.
Ázott gólya:- a két lacsakos szárnyból
a fenyő égre nyújtja fel nyakát.

Ól lett a táj, akár az érett trágya,
gőzöl a völgy, fojtó pára lebeg,
bőgnek a fák a rothadásban állva,
fejetlen tőgyükből nedv csepereg.

Aztán jön a jég a cséphadaróval,
kiveri a kalász tejfogait:
szegények dombja, mint nyáron a sódar,
melyre tavalyi só havazik.

Szelíd tehénke, nyakában a járom:
- ballagdált a híddal a patak,
- megvadulva kitört most az igából,
tört szekerével lábát verve szalad.

Csanádi Imre: Kalendárium

Böjtmás hava

Barkát bontogat és havat oszlat Március: erdőt
lány fiúval bujkál, ágy terül ott, ibolyás.
Gólya keres kéményt: csecsemőfejek, édeni bimbók
törnek a napra elő: krumpli fogy: itt a tavasz.

Kárpátaljai mondókák

Gólya bácsi, kelepelő,
De magas a kéménytető! (Rát)

Gólyát látok,
Fél lábon állok! (Beregújfalu)

Kelep, kelep, jó emberek,
Itt a tavasz, örüljetek. (Beregújfalu)

Forrás: central.budapesti.info

Egy kis nyelvészet és botanika

eszterágorra J: Geranium palustris (PE. 208).

R: XVI. sz.: estrág orra ’Rostrum ciconiae’ (MNy. 39: 392), 1578: eßtrag orra ’Rostrum ciconiae’ (Herbarium 162), 1584: ezterag ’Ciconia’ (Pesti cap. 30: 8), 1706: esztrag ora ’Geranium’ (PPNomH), 1775: eszterag orra ’ua.’ (Csapó 107), 1798: esterág-orrú-fű (Veszelszki 236), 1807: isztragor ’Pelargonium’, szagos isztragor ’P. odoratissimum’ (MFűvK. 390), 1843: esztragór ’Geranium pratense’ (Bugát 117), 1909: isztragor ’Pelargonium’ (Nyr. 37: 215), 1911: eszterág orra, esztergór ’ua.’ (Nsz. 98, 99). N: MF. 658: eszteragorra, esztragor ’Geranium’.

Ez az elnevezés a mai gólyaorrú fű megfelelője. Nem teszi kétségessé a gólya régies elnevezésének idevonását az, hogy a különböző növényekben kimutatható esztragol vegyület elnevezése feltűnően hasonlatos a növénynévhez. Már Melius (Herbarium 162) utal ugyanis 1578-ban a német Stochen (sic!) Schnabel ’ua.’ névre, mely a nyomtatási hiba ellenére is egyértelmű bizonyítéka, hogy itt a ’gólyacsőr’ (gólyaorr) jelentéssel van dolgunk, mégpedig a termés alakjára vonatkozóan. A korai latin elnevezésben is a Rostrum latin szó ’csőr’ jelentésű, a ciconiae utótagban pedig a lat. ciconia ’gólya’ szerepel.

gólyacsőr
J: Geranium (MNöv. 68).

R: 1894: gólyacsőr ’Geranium’ (Pallas 8: 95), 1911: ua. (Nsz. 127), 1925: ua. ’G. sanguineum’ (MF. 662).

A gólyacsőr a gólyaorr (és gémorr, daruorr) hasonneve a Geranium növényre, melynek felsőállású magházán tok csúcsosodik; ez jut kifejezésre a hosszú csőrű madarak nevével képzett növénynevekben.

gólyaorr
J: Geranium (P. 98).

R: ? 1596: golya horoen ’Geranium columbinum; Pes columbinus’ (KamHerb. 304D) (inkább ugyanennek a növénynek a gólyaköröm neve lehet), 1775: golya orú-fü (Csapó 306), 1796: N. golya-orru-fü ’Geranium sanguineum’ (Debrecen) (Kitaibel 165), 1798: gólya-orrú-fű (Veszelszki 136), 1807: gólya árorr ’Erodium ciconium’ (MFűvK. 390), bűzös gólyaorr ’Geranium Robertianum’ (uo. 393), 1833: golya-orr-fű, golya-orr ’Geranium / Storchschnabel’ (Kassai 2), 1843: gólyaorrufű, gólyaorr ’Geranium’ (Bugát 158), 1845: ua. ’Pelargonium’ (Műsz. 225), 1855: réti gólya orru fű ’Geranium pratense’ (MAkÉrt. 525), 1864: gólyaorr, esztragorr ’Geranium palustre’ (CzF. 2: 1077), gólya árorr ’Erodium ciconium’ (Gönczy 264), 1894: gólyaorr ’Geranium’ (Pallas 5: 95), 1909: bakbűzű gólyaorr ’ua.’ (Graumann 11), 1911: gólyaorr, golyaorru fű ’ua.’ (Nsz. 127), 1925: fodros gólyaorr, gólyaorr ’Geranium’ (MF. 658), gólyaorrfű ’G. columbinum’ (uo. 661), 1995: mocsári gólyaorr ’Geranium palustris’ (PE. 208).

N: OrmSz. 187: gójaór ’Geranium robertianum’ / SzamSz. 1: 330: góujaór ’Geranium pratense’ / Nyárády 68: gólyaorr (Marosv.h.) / Nép és Nyelv 1943: 139: gólya orr (Csorvás) ’Erodium cicutarium’ / ÚMTsz. 2: 653: gólaorrú fű (Cserszegtomaj) ’Geranium Robertianum’, gójjaórrufű (Szentgál) ’Erodium cicutarium’ / NéprÉrt. 33: 249: gólaorrú fű (Cserszegtomaj) ’Geranium Robertianum’.

A felsőállású magházon csúcsosodó (a bibeszálak összenövéséből keletkezett) tok alapján kapta a növény a hosszú csőrű madarak csőréről a gém-, gólya-, daruorr tudományos nevet. (Geranos ’daru’; pelargos ’gólya’; erodos ’gém’ jelentésű). Ez a jellegzetes „gólyaorr” termés egymagvú, és hosszú, görbe csőrű részterméskére esik szét éréskor. A Geranium növénynév a lat. geranion (növénynévként Pliniusnál [26: 108]) ’darucsőr’ jelentésű szóból képzett, mely a gör. geránion (< géranos ’daru’) (szintén ’darucsőr’ [Dioskorides]) elnevezésből származik.

A régi görög növénynév folytatói a fr. géraniales, ol. geraniale, a. geranium, sp. geraniales, or. geraniecvetnüje ’gólyaorrfélék rendje’ (AFE. 629).

A gólyaorr a német Storchschnabel ’Geranium’ (Graumann 62). R: 1588: Storckenschnabel ’ua.’ (Kr. 153), a bakbűzű gólyaorr (1909) a ném. Bocksstorchschnabel ’ua.’ (uo.11) megfelelője azzal a különbséggel, hogy az utótag, a Schnabel nem ’orr’, hanem ’csőr’ jelentésű. Románul is ciocul cocostîrcului (RM. 417) a Geranium.

Felsőbb taxonokat is jelöl a gólyaorr; vö. gólyaorrfélék ’Geraniaceae’, gólyaorrtermésűek ’Geraniales’ (P. 98).

Forrás: Magyar Nyelvőr

Móra Ferenc: A rab ember fiai

- Sose búcsúzkodjál, barátom - nyújtotta kezét a fejedelem -, mert az is időbe kerül, s attól tartok, meggondolja magát a török, és sólyom helyett majd gólyát keres rajtunk. Annak pedig akkora szárnya van, hogy egy mázsa arannyal se lehet kibélelni.
(részlet)

Forrás és teljes szöveg: mek.oszk.hu

Aiszóposz: A madarász és a gólya

A madarász hálókat feszített ki a darvaknak, és távolból leste a zsákmányt. Ahogy a darvakkal egy gólya is letelepedett, odafutott, és velük együtt megfogta azt is. A gólya kérte, hogy ne ölje meg őt, és felemlegette, hogy ő nemcsak nincs ártalmára az embereknek, de egyenesen nagyon hasznos, mert a kígyókat és a többi csúszómászókat fogdossa és pusztítja; de a madarász így felelt: "Még ha egyáltalán nem vagy hitvány, akkor is méltó vagy a büntetésre amiatt, hogy a gonoszokkal együtt telepedtél le."
Tehát nekünk is kerülnünk kell a gonoszok társaságát, nehogy bennünket is bűntársaiknak tartsanak.
Forrás: dydudu.hu
A kép forrása:  link

Időjóslás, néphit

Jó termés lesz, ha a gólyák sárosan jönnek haza.

*

Hírt kap az, aki észreveszi a marhát vagy a gólyát.

Gálfi Anikó: Ly mese


Milyen hely ez a bolygó barátom!
Bivaly a király, de bagoly a bátor!
Tavaly sólyom szállt osztályról osztályra,
Vitte a hírt, nincs szükség viszályra!

Nem lesz vita, eldőlt már a kérdés,
A királyválasztásra kedden lesz a gyűlés.
Az összes állat-, kicsi, nagy – odasereglett:
A gólya, a moly s a hangyabolyban a termeszek.

Amolyan röpgyűlés-féle történt,
A bagoly vette kezébe a vezetést.
Komoly súllyal nehezedett vállukra:
A bolygót rábízzák-e a bivalyra?

Érkeztek bélyeggel is a szavazatok,
Ki nem írt, selymes füvön szavazhatott.
Milyen világ az, ahol kölykök döntenek?
Mi lesz a folytatás, ha ilyen a kezdett?

Kár minden kétely, aggódni nem kell,
A gomolyfelhők látták odafentről reggel:
Bagoly sertepertélt odúról odúra,
És gereblyével elhúzta a nyomokat.

Minden lyukban apró papírt:
„A BIVALY LEGYEN, NE A TAPÍR”

Török gyerek a gólyaköszöntőben

"Ezt a dalt tavasszal, az első gólya megérkezésekor éneklik az óvodában. A tavaszköszöntő népszokásokhoz kapcsolódó népdalkincsből emelték be az óvodai tantervbe. A gyerekek az óvodában nemcsak éneklik a dalt, hanem el is játsszák: utánozzák a megérkező gólyát; síppal, dobbal és egyéb eszközökkel játszva, hangokat adva meggyógyítják a sérülését. A néprajzkutatók úgy vélik, hogy a „síppal, dobbal, nádi hegedűvel” rész az ősi sámángyógyítás módjait idézi fel: az ősi magyarok ezekkel az eszközökkel űzték el a „rossz szellemeket”. Őseink úgy vélték, a betegségeket, sérüléseket, a negatív eseményeket rossz szellemek okozzák, és zenével lehet elűzni őket. A zenével való gyógyítás hiedelme megmaradt a népi világban, s így jelenhetett meg a későbbi keletkezésű szövegekben. A törökök megítélése nemcsak a hódítás idején, de még utána is nagyon sokáig negatív volt, ez lehetett a fő ok, amiért a népdal szövegében szereplő rövidke történet negatív szereplője lett. Ebben a változatban a török gyerek képviseli a gonoszt, a rosszat, aki a bajt hozta; a történtek elszenvedője, a gólya pedig feltételezhetően az egész országot, a magyar nép egészét jelképezi."
Forrás, és a teljes cikk: Nyelv és Tudomány

Néphit

Az anatóliai törököknél a gólyát a néphit többnyire a gyermekáldással hozza összefüggésbe (ha fészekrakáskor a csőrében vörös ronggyal jelenik meg a falu felett, bő gyermekáldás várható) - azonban Sivas környékén ha a csőrében fehér vagy fekete rongyot visz, rossz előjelnek számít.
Forrás: turkinfo.hu