Gólya
Ez madár régóta nagy tiszteletnek örvend. A régi görögöknél,
Marokkóban, valamint a közép-keleti muszlim országokban úgy tartották,
hogy a gólyák misztikus átalakulásokon keresztülment emberek vagy
halottak megtestesülései. A görög filozófus Püthagorasz (i.e. 572-497)
azt állította, hogy a gólyák halott költők lelkeinek a megszemélyesítői,
míg a történetíró Plutarkhosz (i.u. 45-125), egy olyan esetről számolt
be, hogy valakit halálra ítéltek egy gólya megöléséért.
Az arab világban elterjedt volt az a meggyőződés, hogy a gólyák
olyan halott muszlimok lelkei, akik életük során nem tudtak elmenni
Mekkába, ezért ezt az utat madárként kell megtenniük. Ezért tisztelik a
muszlimok annyira ezt a madarat, és tekintik az emberöléssel azonos
súlyú bűnnek a gólya elpusztítását.
Ez a gólya-tisztelet azonban
gólya-ellenes tettekhez is vezetett. Amikor törökök elfoglalták
Görögországot, törvényben rendelték el a gólyafészkek védelmét, miáltal a
görögök számára a gólya akaratlanul is a hódítók szimbólumává vált.
Ennek tulajdonítható, hogy amikor az 1821-es felkelésük győzelemre
vezetett, számos gólyafészek a bosszújuk áldozatává vált.
Európa
más részein több szerencséjük volt a gólyáknak, ugyanis a néphit
szentnek, a termékenység, a bőség, a hűség és az anyai gondoskodás
szimbólumának tekinti ezt a madarat. Általánosan elfogadott, hogy a
hosszú lábú, piros csőrű gólya szerencsét hoz a házhoz. A népi hiedelem
úgy tartja, hogy a házra telepedő gólya megvédi a ház népét a tűztől és a
villámlástól. (Bár ezt bizonyították, tény, hogy igen ritkán - a
megfigyelések szerint száz esetből mindössze háromszor - csap
gólyafészekbe a villám.) A németek és a hollandok szerint hosszú, gazdag
életre számíthatnak annak a háznak a lakói, amelynek a kéményére
fészket rak a gólya. Ugyanakkor a gólyafészek lerombolójának tűzvész
pusztítja el a házát, vagy némán születik a gyermeke.
A régi
rómaiak Vénusz állatának vélték a gólyát, és úgy tartották, hogy áldást,
és soha el nem múló szerelmet kap Vénusztól, akinek a háza tetején
gólya fészkel. A "gólya-törvényük" előírta, hogy a gyerekeknek
gondoskodniuk kell szüleikről.
Hitvilágunkban a gyereket a gólya
hozza. Bár az "Őt sem a gólya költötte, Engem sem a gólya költött"
szólásmondás némiképp ellentmond ennek, a ház körül röpködő gólyák
látványát általában a család szaporodására utaló jelnek tekintették. Egy
másik értelmezés szerint, egész évben lusta lesz, aki tavasszal először
álldogáló gólyát pillant meg, ám, ha az elsőként megpillantott gólya
repül, a szemlélő serény munkával eltöltött, szorgalmas év elé néz. A
lustaság megelőzéséhez fél lábon állva a következő versikét kellett
elmondani: „Gólyát látok, fél lábon állok, Aki nem áll fél lábon, Lusta
lesz a nyáron.” A törökök szerint, aki repülő gólyát lát, egész évben
folyton-folyvást utazni fog; míg ha a földön látja e madarat, otthon
marad.
A kedves gólya sok költőt megihletett: az útra kelés előtt
gyülekező gólyáról Petőfi így ír: „Jön az ősz, megy a gólya már, Hideg
neki ez a határ.”
Álomban gólyát látni, gyermekáldást jelent.
Forrás:
http://rostae-books.com/golya.html
Letöltés:
pdf fájl