Farkas Antal: A vörös tavasz

(részlet)

Van, van erő. Mint sziklavértű földnek

Méhében ülő rettentő harag,

Minek kitörte országokat öl meg:

Veszteg erőnk úgy ül, úgy marad...

Tavasznak jötte, fecske érkezése,

Gólya látása mit sem ér nekünk:

Nincs ettől rengés, vérnek ébredése,

Még csak pusztulunk, de nem születünk!

Legyen a bilincs meg a gúzs szorosabb,

Nagyobb a kincs, mit a gaz elrabol,

Mérjen ránk a sors százszor annyi rosszat,

Legyen merészebb az úri lator:

Majd lészen ekkor földnek indulása,

Szakadó gúzs, omló rend legalább.

És vérbe ér a kósza fecske szárnya

És vérbe lép a vadász gólyaláb...

Forrás: Csicsada: Irodalom-birodalom