Farkas Antal: A vörös tavasz

(részlet)

Van, van erő. Mint sziklavértű földnek
Méhében ülő rettentő harag,
Minek kitörte országokat öl meg:
Veszteg erőnk úgy ül, úgy marad...
Tavasznak jötte, fecske érkezése,
Gólya látása mit sem ér nekünk:
Nincs ettől rengés, vérnek ébredése,
Még csak pusztulunk, de nem születünk!
Legyen a bilincs meg a gúzs szorosabb,
Nagyobb a kincs, mit a gaz elrabol,
Mérjen ránk a sors százszor annyi rosszat,
Legyen merészebb az úri lator:
Majd lészen ekkor földnek indulása,
Szakadó gúzs, omló rend legalább.
És vérbe ér a kósza fecske szárnya
És vérbe lép a vadász gólyaláb...

Forrás: Csicsada: Irodalom-birodalom