Bárdos József: Tanulságos állatságok

(részlet)

A gyereket a csőrében

gólya hozza. Tudjuk régen.

Na de akkor – a nemjóját! –

vajon ki hozza a gólyát?!

***

Szomorú a fehérgólya:

a fekete hanyagolja.

– Hogy szüljek így neki hát

két kis gólyát, pepitát?!

Forrás: Irodalmi Jelen

Hajdu Mária: Vitorlázók

Jönnek már az első gólyák,
fészkeiket elfoglalják.
Tavaszillat száll a légben,
megjöttek mind idejében.
Béka brekeg ebihalra,
felszáradt már minden tócsa.
Tó vizében jól megférnek,
este szól a békaének.

Gólya költi fiókáját,
párja hozza vacsoráját.
Vigyázz, béka, sok a gólya,
a fészekben két fióka.
Napról napra erősebbek,
szépen lassan cseperednek.
Fészeklakók szárnyra kelnek,
a nagy útra készülődnek.

Vége már a forró nyárnak,
s útja a vándormadárnak
áttelelni délre hívja,
indul felnőtt és fióka.
A felszálló légárammal,
kifeszített nagy szárnyakkal
a magasban keringenek,
s vitorlázva elrepülnek.

Mentovics Éva: Gólya néne és a kíváncsi békák

Gólya néne a tó partján
békát lesve álldogál.
Fülébe cseng lánya hangja:
„- Anyu, sok békát hozzál!”

Támadt is egy jó ötlete,
hogy foghatna sok békát…
kiakasztott a nyakába
egy hatalmas nagy táblát:

Szárazföldi és tóparti
békák! Remek ajánlat:
Nem láttátok a magasból
még sohasem a tájat?

Első útra ingyenesen
utaztatlak titeket.
Ugráljatok ide gyorsan
átvenni a jegyeket!

- Jegypénztárunk ott üzemel
fent a kémény tetején.
Szépen berendezett fészek -
kint, a falu elején.

A kíváncsi béka népség
egykettőre ott termett.
Ki a nyakán, ki a szárnyán
keresett egy jó helyet.

Gólya néne így kiáltott:
- Több békát most nem viszek!
De majd holnap, ebéd táján
visszajövök értetek.

Izgalomra semmi ok nincs,
sorra kerül mindenki.
Egész nyáron – augusztusig
lehet jegyet rendelni.

Gólya nénét minden délben
békák serege várta:
nem éhezett egész nyáron
két fia és leánya.

Elizabeth Weninger: A gólya

Gólya, gólya, fehér gólya,
Mióta állsz a gázlóba’?
Valami nagy gondod lehet,
Ha a szemed így elmereng.

Nyár elmúlik, ősz érkezik.
Az égiek már nem fűtik
Annyira a lápot, rétet.
Mily mostoha a természet!

Megborzong a tollazatod.
Szárnyaidat igazítod
Piros, hosszú, szép csőröddel
A pocsolyák tükreiben.

Tudod jól, hogy készülni kell,
A gólyanép nem itt telel.
Fáj-e szíved kicsit, mikor
A fészkedből eltávozol?

Hideg ez a kicsi ország,
Ifjú gólyák el kell hagyják.
Fájó szívvel búcsúzkodtok:
Üdv, kémények, villanyoszlop!

Lassú, kimért szárnycsapással
Büszkén dacolsz magassággal.
Kifeszített szárnyaiddal,
Megfeszített vitorlákkal

Útnak indulsz széllel szemben,
Majd eltűnsz a végtelenben.
Ez a sorsod, fehér gólya,
Nem fagyhatsz meg itt a hóba’.

De mivelünk mi lesz, gólya?
Várunk vissza kis falunkba!
Nélküled e magyar élet
Színtelen és kedvetlen lett.

Te vagy a mi hű madarunk,
Megújuló szép tavaszunk.
Mágnes-fészked szeretettel
Vonz, hazavár kikelettel.

HOBO: Gólyák

1999 Adjatok a kutyáknak húst

Vlagyimir Viszockij
Az égbolt ma is olyan fényes,
De megzörren rajta a kék acél,
A földről nehéz dübörgést érez,
A fák gyantásak, szomorúak.
Füst és hamu, mint keresztek,
A gólyák nem raknak fészket.
Lesz-e kalász, fénylő kalász körülöttünk?
Nem lesz, nem lesz, hiába vetettünk,
Mi az a fény a borostyánözönben?
Tűz az, babám, tűz lobog a mezőben,
Ha itt a baj, csak a varjak maradnak,
Nincsen helyük a dalosmadaraknak.
Ősz felé por lepi a fákat,
Aki nem tud énelkelni, elmehet,
Mondd, a szerelem merre járhat?
Mi fontosabb most? A gyűlölet.
Füst és hamu, mint keresztek,
És a gólyák nem, nem raknak fészket.
Hogy zúg az erdő koronája,
A föld és a víz sóhajtozik,
Csak vár, vár, vár a csodára,
Mint régen a békében, halihózik.
Repültek a bajból keletre,
Szállnak a gólyák, messze-messze.
A lég megtelik különös hangokkal,
Most minden csak csörömpöl és kattog,
Paták tombolnak dühükben dobogva,
Valaki üvöltene, de csak suttog:
Repültek a bajból keletre,
Szállnak a gólyák messze-messze.

aLéb: Egy gólya egója

(verses színi riport)

Színpadkép. Középen egy nem túl friss gólya áll.
- Mi lesz itt? Gólyabál?
- Csendet kérek!
Ha megzavarnak, mindig újra kezdem.
Szóval a színpadot így már berendeztem,
A közepén látod, egy gólya maradt,
De mint tudjuk, egy gólya nem csinál nyarat,
S ha már ezt így kitaláltam…
- Legyek párban?
Gondolod, hogy erre a közönség majd harap?
- Megbeszéltük, hogy ez többszereplős darab!
- Csak a formája nem tiszta előttem.
- Kezdd el úgy: felnőttem
- Tipikus emberi logika. Csodás!
Nos mi volt előbb, a gólya, vagy a tojás?
- Legyen hát tanmese, mely egymásra nem uszít.
- Adj egy Aesopus-it!
- Pedig hidd el, ez nem egy túl rossz forma,
képeiben tiszta, benned tovább forrva
csodás meseláncon szárnyalhatnál velem….
Mit csimálsz?
- Békát keresek. Az nem nyomja a belem…
- Akkor mondd meg Te, hogy mi legyen a lényeg.
- Legyen történelem. Tiszta, száraz tények.
- Művészetgyilkos gondolat.
Ebben hogyan fejezed ki önmagad?
- Ez a vonal tiszta, az a vonal pont nem.
Feltálalhatnánk a’la Fontaine,
de sohasem tudnák meg a bölcs történészek,
milyen titkokat rejt az ősi gólyafészek.
- Több érvem nincs. A művész rálegyint és
jöhet a gólyatörténeti áttekintés!

- Hogyan is kezdődött? Az őskorban talán?
Ennek a titka legyen örök talány,
de az Eufrátesz partján, bizonyos már róla,
mint legbölcsebb madár jelent meg a gólya.
- Fellengzős kelep!
Bizonyíték híján hinni nagy dőreség volna.
- Hát nézd meg az ékírást. Gólyacsőre forma.
- Nem vagyok normális, hogy így beugrottam.
- Szóval a mesémet, ahogy eddig fontam,
gyönyörű madarunk leszállt Egyiptomban
hol együtt bújócskázott a gólya, s a múmia.
Már ott is gólyának kellett hunynia.
- De ne is beszéltessük, mert bántón hadar a
papiruszmocsarak gázlómadara.
- Akinek nem tetszik a beszédstílusom,
ússzon le háton a Níluson!
És most Európa, ha már így alkotom…
amikor Hannibál átkelt az Alpokon,
a harci elefánttal láb.. szárny.. vagy karöltve
ment a harci gólya. Gólya csőre töltve…
- És repülni is tud ebben a páncélban?
- Persze, ha hátszél van…
Na és sok évre rá, hogy a kislábú vadász,
ki a híg sárban kotorva bogarász
felismerve létét, így szólt: Heuréka!
nagy mű érkezett az orosz sztyeppékről.
A Háború és Béka..
- Úgy lengsz ide-oda, mint az inga rugója…
A történetből hol van a Hungaro-gólya?
- Mire gondolsz?
- Vadvirágos lápra, ahol megállt Árpád.
A medence. A Kárpát.
- Erre az időre sötét felhő borul.
Kisebbségben lettünk. Elnyomott a turul.
- És okozott változást, amikor az ország egy új hitre tért tárt át?
- Mi akkor is szívesen nyeltük le a békát.
De hiába a láp. A sok kis kedves kémény,
rá kellett ébrednünk, nekünk nem nagy élmény
ott élni, hol nemzeti madárnak nem leszünk hivatva.
A daru és kakastoll jött be a divatba.
- Na és a sok népdal, gólyahíres ének?
- Költöztünk meg jöttünk. Így teltek az évek.
De sokszor nem találtuk a tavalyi házat.
- Elég zavaros volt az utolsó két század.
- Zavaros? Azt mondod? Katasztrófa-helyzet!
Kapkodta a fejét az egész gólyanemzet
merről éppen mi jön? Csak bámultunk bután,
sas alá vonuljunk, vagy egy csillag után?
Harangnyelven zengett az égig koporsódal.
- De azután rend lett.
- Légifolyosókkal.
Nem győztük kerülni ott fönn az eltévedt
szárnyaló eszméket…
- Tudnál még idézni?
- Hisz sok százszor elmondták!
„Kísérlet járja be Európát..”
Vagy itt egy másik. Felírtam. Hova is?
No megvan! „Tovaris!
Harcolj a munkáddal! Célod veled nőjön!
Minden rossz nyugatról, a jó kelepről jön!
A szebb jövő origója a proligólya!”
- Elég!
- Pedig ezt fújta akkor minden veréb.
- Felejtsd el. Azóta volt egy újabb váltás.
- Nem lehetek érte hidd el, elég hálás.
Elmosódik lassan minden országhatár,
szapora fajta lett a kényszer-vándormadár,
nem erőltetünk új ipari szörnyeket,
fontosabbá lett a láp, környezet,
végre neked is lehet szavad,
a kelep szabad!
Lopás vagy hazugság távol álljon tőlem,
tollam is lett bőven.
És bár azt hittük, nem lehet itt soha
létrehozni, mégis él ez az iskola,
ahol kézen vagy szárnyon fogva veled
megvalósulhat az óriáskelep.
Nagy elődök okán, ha történne is bármi,
közénk jöttetek, hogy tanuljatok szállni,
és aki itt szárnyat próbálgatni nem mer,
jusson eszébe: a gólya is csak „ember”!

Forrás: digiToll

Túri Imre: A leveli béka

A leveli béka
Levelét megírta
Egy csak a bánata
Azt is bele írta.
Gólya madár kérlek
Hozd vissza a párom
Elvitted pénteken
Még tavalyi nyáron.
Hogyha visszahozod
A szerető párom
Brekegve dicsérlek
Esténként a nyáron.

Szuhanics Albert: Békazene

Békakórus brekk, brekk, brekk,
zeng a berek, emberek!
Sok az unka, kva, kva, kva,
nincsenek ők berúgva.

Ugrálnak a varangyok,
meg a varangy-porontyok.
Az ebihal nem brekeg,
ír egy béka-levelet.

Béka leszek, brekeke,
ez ebihal levele...
Nem írom rá mikorra,
meg ne tudja a gólya!

Varga Z. Lajos: Gólya

Gólya nagyon kelepel,
Béka neki eledel,
Fél lábon áll, körben nádas,
Béka bőre ki nem szárad,
Ugrása egy nagy tótágas,
Gólya szeme ki nem fárad,
Láthatsz te is varangyot,
A tó partján maradj ott.

Forrás: versgyűjtemény.hu

Szabó Balázs: A veréb is madár

- Miért ugrálsz kicsi legény?
Ne csipogj már te kis szegény?
Mondd csak, menni nem tudsz te már?
Lépjél egyet! Dalolj Madár?

- Ember fia miket mondasz,
Hetet-havat összehordasz,
Veréb vagyok, megtűrt madár,
Nem hallottál rólam talán?

Szeretnék én rigó lenni,
Tiszta hangon énekelni.
Tavasz hozna, ősz elvinne,
Télnek szele nem ismerne.

Volnék gólya, kedves madár,
Ki fél lábán vígan megáll,
Kibérelném kéményedet,
Házhoz vinném gyermekedet.

Akárhova raknám fészkem,
Szeretetben volna részem.
Nem szökdelnék, tudnék menni,
Szeretnék már boldog lenni!

Számomra még mindig talány,
Miért vagy te mégis madár?
Miért ugrálsz? Miért nem futsz?
Énekelni miért nem tudsz?

Forrás: versgyűjtemény.hu

Gryllus Vilmos : Gólyahír

- Mi szél hozott, kis futár?
- Nem szél hozott, napsugár.
- Kedves gazdád ki lehet?
- Fűnevelő kikelet.
- S mi a jó hír, aranyom?
- Sárgulhat a kalapom.
- Jó a hír, jó a hír, Isten hozott Gólyahír!

Gryllus Vilmos : Gólya

Hajlik a fűzfa, földig fátyol,
Gólya a vízbe térdig lábol.
Most ide pillant, most odanéz,
Csőribe máris a békavitéz!

Gryllus Vilmos - Dalok I. albumáról

Őseink játékai

Kiszely István: A magyar nép őstörténete

Őseink játékai

(részlet)


"Ősi és egyetemes jellemzője a gyermekeknek, hogy a játékaiban különösképpen vonzódnak az állatokhoz, játékaik között ott találjuk azoknak kicsinyített másait. A magyar gyermek környezete földjének anyagából - porból, homokból, sárból, kavicsból vagy növényi termékekből (nádból, vesszőből, napraforgóból, cirokból) formázza környezete állatait: a lovat, a tehenet, a libát, a farkast és az őzt. Mondókáit is ezekhez idomítja; a bika, a pulyka, a gólya, a fecske és a héja hangját utánozza. Figyeli a sárgarigót, a pacsirtát és a bárányt; játékaiban is ezeket szerepelteti."

"A hagyományos játékkincset az együttjátszás alkalmával az egyik generáció a másiktól veszi át. A szöveges játékok átvételénél nem sokat törődnek a szövegek tartalmi jelentésével¸ a tanulást nem a logikus tartalom, hanem a játék hangsorainak puszta csengése, ritmusának lüktetése, a dallam és a mozdulatok sorrendje segíti. A táltos-gyógyítás emléke a "Gólya, gólya, gilice, Mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, Magyar gyerek gyógyítja, Síppal, dobbal, nádihegedűvel". Amikor a gyerekek ezt játsszák, akkor kezükkel hadonászva, egymást nagy lármával ütögetik. A versike tartalmát egybevetve igen hasonlít a táltosok gyógyításmódjához, mely zajjal járt. Megfigyelhetjük, hogy a gólya lábát elvágták, De ki vágta el? A magyar gyermek? Ez ősi emlékkép, amikor a megölt vagy megsebzett vadállat előtt azt bizonygatják, hogy nem ők a bűnösök. A magyar gyermek e játékában évezredes, ősi soron hagyományokat őriz anélkül, hogy tudna róla."

Forrás: Dr. Kiszely István honlapja

Osvát Erzsébet : Gólya

Kelep! Kelep!-
Kelepel egy gólyapár.
Fészkük felé jó falattal
száll, száll, száll.
Három éhes fiókájuk
csőrét tátva,
Gólyamamát, gólyapapát
Hazavárja.

Gazdag Erzsi: A gólya

Ideteszek egy kis pontot.
Köré karikát rajzolok.
Két szál zsinórt lelógatok.
Mi lesz ebből, még nem tudod?
Zsinór alján tojáshas.
Jaj! De nagyon begyes has!
A két lába hurkapálca.
Belegázol a mocsárba.
Rajzolj rá még valamit!
Hosszú csőre hiányzik.
Ezzel bizony békát keres.
Ugorj el mert mindjárt megesz!
Hamm!