Péter Erika: Őszidő

Iriggyé sárgultak
reggel a levelek,
fészkén a gólyát
hiába keresed!

Afrika felé tart,
félúton, szegény,
ökörnyál szárnyal
a tollpihe helyén

Forrás: Fülemüle zenekar


Márkus Katalin: A gólya vacsorája

Fészek szélén áll a gólya,
lenézett a kerek tóra.
A nap már lenyugodott, de
őkelme nem vacsorázott.
Békacombra fáj a foga
ezért néz a kerek tóra.
Tópartján ül béka Béni
fél szemmel a gólyát nézi.
Rosszat sejt, és fél nagyon,
vajon merre bujdosson?
Jól ismeri már a gólyát,
és a békás vacsoráját.
Ezért gondolt egy nagyot,
kerek tóba fejest ugrott.
Látta ezt a fehér gólya,
mi lesz most a vacsorája?
A békacomb már elugrott,
jó lesz, ha egy siklót fogok.
Óvatosan leszállt a rétre,
hogy a siklót becserkéssze.
Jaj! a sikló nem vigyázott,
már a gólya csőrében ficánkol.
Gyorsan lenyelte a gólya,
s így lett ő a vacsorája.
Kortyolt egyet a tó vízéből,
majd, jóllakottan hazarepült.
Béka Béni megnyugodva
bújt a lapulevél ágyba.
Nem lett belőle vacsora,
mert a gólyát jól becsapta.

Sulyok Ákos: Kelep és a tél

Kelep egy aranyos, kicsi gólyafióka volt. Szülei egyszer elvitték vadászni. Kelep ekkor látta a vízben a közeli farmról származó libacsaládot. Mivel nem voltak testvérei, libafiókákkal játszott.
A játék egyre rendszeresebb és vidámabb lett. Néha észre sem vették, hogy besötétedik. Így ment ez őszig, amikor egy este Kelep hazatért a libáktól, és sehol nem találta szüleit. Nagy sírva visszatért a farmra. Liba anyus megígérte neki, hogy holnap megkeresik a szüleit.
...
A mese folytatása itt olvasható: Mesemalom

Miró Anna Dorka: A gólya és az egér

...
- Az egyetlen... hüpp... hüpp... az egyetlen barátomat ihish fehelfahaltáhák aha töhöbbihek.- zokogta. Egy idő után lecsillapodott. Egy kis hangot hallott.
- Ne sírj Égi, itt vagyok!

Égi a cérnavékony, magas, ismerős hang irányába fordította a fejét. S kit pillantott meg? Az Egérkét.- Ó, hála az égnek! Hát te hogy kerülsz ide? Mi történt? - mondta, miután szóhoz tudott jutni a boldogságtól és a meglepetéstől.
- Miután hosszú ideig nem jöttél, gondoltam, utánad jövök és megkereslek. Ahogy egy jó baráthoz illik - mondta mosolyogva.
- Halálra rémisztettél! Gyere, most bocsánatot kell kérnem a többiektől, amiért azt hittem, képesek voltak felfalni téged!- mondta Égi.




A teljes mese itt olvasható: Mesemalom

Marián Bernadett: Lilik barátja

...
Kopogtak az ajtón. Gólya Marci dugta be a csőrét.
- Bocsánat! Csak búcsúzni jöttem. Nem akartam úgy elrepülni, hogy ne köszönjek el a barátaimtól.
Mindenkitől elköszönt, végül Lilikéhez lépett.
- Szia, kedves Lilikém! Kár, hogy csak ilyen kis időt tölthettünk együtt, de majd tavasszal többet játszunk, jó?
- Szia, Marcikám vigyázz magadra a hosszú úton!
Megölelték egymást. Marci még egy képet is adott magáról, amit ő festett, és ezt mondta:
- Ez a kép a tied! Engem ábrázol, hogy ne felejtsél el soha!
Ha Gólya Marci nem repült el volna, ez mese is tovább tartott volna!








A teljes mese itt olvasható: Mesemalom
A meseíró pályázat nyertesei: Jutai iskola

A róka és a gólya - mesejáték

A róka és a gólya - rajzfilm


https://www.mozaweb.hu/Extra-Videok-A_roka_es_a_golya-206359

Videó: Mozaik Kiadó

Kisfilm

Animáció

Mesefilm: Dumbo - Mr Stork (angol)



Magyarul egy másik változat: Dumbó - Gólya úr

Mesefilm: A Gólyakalifa


Forrás: mesekukac.hu/

Mondóka



Ugyan biza, gólya néni,
miért olyan kényes?
Talán bizony békahúsra
két nap óta éhes?
Békahús, brekeke,
ugyan biza, jó lenne!

Kézai Simon mester Magyar Krónikájából

 IV. FEJEZET.
Ethele olaszországi táborozásától birodalma felbomlásáig s a magyarok bejöveteléig. 
1. §. Aquileja megvívásáról.
(részlet)
Egyszer hát történt, hogy a mint a várost sok varázsló kiséretében, kikbe babonás hite szerint igen nagy bizodalmát helyzi vala, körüljárta, látá hogy egy gólya a tengerből fölszállva egy palota ormára űle, mellyen fészke vala, és fiát szájába fogva szemők láttára a tenger nádasába vivé, s visszatérve többi fiait is fészkével együtt, mint mondják áthordá. Minek láttára Ethele király vitézeit magához egybe hivatván monda: "Lássátok íme bajtársak! e gólya a jövendő veszedelmet, hogy mi e várost föl fogjuk dúlni, előre érzi, s menekülni törekszik, hogy a polgárokkal együtt ne veszszen. Legyetek azért holnap a csatában annál vitézebbek; meglássátok, hogy a város bukni fog."

Forrás: mek.oszk.hu

Hiedelmek, hagyományok, babonák a gólyáról

Hiedelmek, hagyományok, babonák a világ minden tájáról
Összeállította: Rosta Erzsébet és Rábai Attila

■ GÓLYA
Ez madár régóta nagy tiszteletnek örvend. A régi görögöknél, Marokkóban, valamint a közép-keleti muszlim országokban úgy tartották, hogy a gólyák misztikus átalakulásokon keresztül ment emberek vagy halottak megtestesülései. A görög filozófus Püthagorasz (i.e. 572-497) azt állította, hogy a gólyák halott költők lelkeinek a megszemélyesítői, míg a történetíró Plutarkhosz (i.u. 45-125), egy olyan esetről számolt be, hogy valakit halálra ítéltek egy gólya megöléséért.

Az arab világban elterjedt volt az a meggyőződés, hogy a gólyák olyan halott muszlimok lelkei, akik életük során nem tudtak elmenni Mekkába, ezért ezt az utat madárként kell megtenniük. Ezért tisztelik a muszlimok annyira ezt a madarat, és tekintik az emberöléssel azonos súlyú bűnneka gólya elpusztítását.
Ez a gólyatisztelet azonban gólya-ellenes tettekhez is vezetett. Amikor törökök elfoglalták Görögországot, törvényben rendelték el a gólyafészkek védelmét, miáltal a görögök számára a gólya akaratlanul is a hódítók szimbólumává vált. Ennek tulajdonítható, hogy amikor az 1821-es felkelésük győzelemre vezetett, számos gólyafészek a bosszújuk áldozatává vált.

Európa más részein több szerencséjük volt a gólyáknak, ugyanis a néphit szentnek, a termékenység, a bőség, a hűség és az anyai gondoskodás szimbólumának tekinti ezt a madarat. Általánosan elfogadott, hogy a hosszú lábú, piros csőrű gólya szerencsét hoz a házhoz. A népi hiedelem úgy tartja, hogy a házra telepedő gólya megvédi a ház népét a tűztől és a villámlástól. (Bár ezt bizonyították, tény, hogy igen ritkán – a megfigyelések szerint száz esetből mindössze háromszor − csap gólyafészekbe a villám.) A németek és
a hollandok szerint hosszú, gazdag életre számíthatnak annak a háznak a lakói, amelynek a kéményére fészket rak a gólya. Ugyanakkor a gólyafészek lerombolójának tűzvész pusztítja el a házát, vagy némán születik a gyermeke.

A régi rómaiak Vénusz állatának vélték a gólyát, és úgy tartották, hogy áldást, és soha el nem múló szerelmet kap Vénusztól, akinek a háza tetején gólya fészkel. A "gólya-törvényük" előírta, hogy a gyerekeknek gondoskodniuk kell szüleikről.

Hitvilágunkban a gyereket a gólya hozza. Bár az "Őt sem a gólya költötte, Engem sem a gólya költött" szólásmondás némiképp ellentmond ennek, a ház körül röpködő gólyák látványát általában a család szaporodására utaló jelnek tekintették. Egy másik értelmezés szerint, egész évben lusta lesz, aki tavasszal először álldogáló gólyát pillant meg, ám, ha az elsőként megpillantott gólya repül, a szemlélő serény munkával eltöltött, szorgalmas év elé néz. A lustaság megelőzéséhez fél lábon állva a következő versikét kellett elmondani: „Gólyát látok, fél lábon állok, Aki nem áll fél lábon, Lusta lesz a nyáron.” A törökök szerint, aki repülő gólyát lát, egész évben folyton-folyvást utazni fog; míg ha a földön látja e madarat, otthon marad.
A kedves gólya sok költőt megihletett: az útra kelés előtt gyülekező gólyáról Petőfi így ír: „Jön az ősz, megy a gólya már, Hideg neki ez a határ.”
Álomban gólyát látni, gyermekáldást jelent.

Forrás: PDF formátumban

Móra Ferenc: Madarak iskolája

"Azt is láttam már, mikor a gólya tanította a fiát békát enni. Az anyagólya röpült előre a békával a csőrében, a fia utána. Kétszer-háromszor megkerülték a kéményt, akkor az anyamadár följebb röppent, és kiejtette csőréből a békát. A gólyafióknak röptében kellett ezt elkapni. Ha nem sikerült neki, akkor az anyja megbúbozta."

Forrás, teljes szöveg: MEK.OSZK

Mentovics Éva: Búcsúzik a gólya

Lápi világból tér meg a gólya,
kéményre szállva körbetekint,
morcos szél már a földeket rója,
holnaptól újra ősz lesz megint.

Hajlongó nyárfa egyre csak súgja:
dér szitál álmos kertek felett,
indulni kell hát, szárnyalni újra,
minket a nyár most elfeledett.

Szélfútta lombok súgnak a tájnak:
érik a szőlő, földre pereg,
erdőket tépő szélvihar támad, 
dér lepte fákon ősz kesereg.

Tétova szellő borzolja ingét,
dél fele szárnyal a gólyacsalád.
Árbocok mellett félve tekint szét,
onnan csodálja a Hold aranyát.

Forrás: Óperencia

Pósa Lajos: Tavi béka, éhes gólya

Napos rónán, hol az égre
Csillognak a nádas tavak,
Békakirály udvarában
Követeket választanak.
Szomorúság ül az arcán
Valamennyi követ úrnak,
Az érkező gólya elé
Úgy indulnak, úgy vonulnak:

„Isten hozta Felségedet
A mi tavas, szép tájunkra
Hallgassa meg: mi fáj nekünk,
Hogyha magát jól kifújta.
A mi kedvünk már nem jön meg,
Mindhiába hegedülnek...
Nemzetségünk pusztulóba’,
Kegyelmezzen életünknek!

Hisz nem marad azért üres
Felségednek becses gyomra:
Van itt elég tücsök, bogár,
Ne vágyjon a békacombra!
Pecsenyének ott a kígyó,
A giliszta csemegének.
Csak minekünk kegyelmezzen,
Szebb lesz majd a békaének!”

„Szerencsétlen békanépség,
Éppen ez a ti bajotok!
Azzal a csúf kutykuruttyal
Örökösen bosszantotok.
Kuruttyoló dalotokat
Fojtsátok a torkotokba:
Akkor aztán lesz kegyelem,
Nem vágyom a combotokra.”

...S olyan csendes a nádas tó!
Olyan bús a békasereg!
Ki a sáson, ki a nádon
Daltalanul csak kesereg:
„Mért is tettünk ily fogadást,
Hisz így egyszer kipukkadunk!
Fabatkát se ér az élet,
Ha papucsot nem varrhatunk.”

Bíztatóan néz le a hold
S fölhangzik a békanóta;
Csűr tetején gyönyörködve
Mondja rá az éhes gólya:
„Kelep, kelep, bizony mit ér
Túri vásár sátor nélkül,
Tavi béka kurutty nélkül,
Éhes gólya béka nélkül!”

Pósa Lajos: Búcsú

Vándorol a gólya,
A puszták lakója,
Vissza a magasból
Búsan néz a tóra.
Mért is kell elmenni?
Hosszú útra kelni?

Nádas tavam,
Áldjon az ég!
Ki tudja, hogy
Látlak-e még?
Tó is búsan nézi,
Búcsúszavát érti,
Integet a náddal
A magasba néki.
Mért is nincsen szárnya?
Most utána szállna!

Gólyamadár,
Áldjon az ég!
Ki tudja, hogy
Látlak-e még?

Forrás: posalajos.com

Schroff Ferenc: A gólya

Mikor gyerek voltam, s nagymamámnál jártam,
Mintha egy teljesen más és új világot láttam.
...

A vers a Poet.hu-n olvasható!
Utánközlése engedélyhez kötött.

Szuhanics Albert: Tüskevári gólya

Szuhanics Albert: Tüskevári gólya

Hazajött a tüskevári gólya,
a Jóisten csak annak tudója,
hogy hol telel, ha nem Afrikában,
s nem csapatban, hanem egymagában?

A környéken őt nagyon szeretik.
Nem bánja, ha ilyenkor etetik,
Tavaszhírnök elsőként e gólya,
ezért lehet nagyobb az egója...

Gergely Csaba: Gólya

Hozzánk tartozott, a családhoz. Valamennyi generációja, valamennyi generációhoz. Emlékeim szerint fészkük mindig is ott volt az istálló déli végében, egy nagy diófa szomszédságában. Nagyapám sem emlékezett, hogy mikor foglalták el a tető azon felét, de az előtt állt ott vagy száz évig, egy másik istálló, azon is volt fészek.
De nem csak azt a felét, hanem az egész tetőgerinc az övék volt. Dombon levő istállónk tetejéről be lehetett látni az egész falut, a Felvégtől a Selymek-en át le az Alvégig, hátul a Zsellér-t, szemben pedig a temetőt. Szemmel tarthatták a falut. Ha idegen gólya jelent meg hangos kelepeléssel figyelmeztették a jövevényt, hogy nincs keresnivalója ezen a vidéken, merthogy itt minden tető, oszlop és ingovány az ők tulajdonuk és minden béka, kígyó, szöcske és rágcsáló az ők étlapjukat képezi. De nem csak gólyatársaikkal bántak így, akár egy kóborló eb is riadalmat keltett bennük, amit ugyancsak hangos csőrcsattogtatással jeleztek. Emlékszem egyszer, tíz éves lehettem, nagy zsivaj verte fel a délutáni csendet. Amikor kíváncsiságunk kizavart minket a hűs szobából, nem láttunk semmi érdekest és már-már fordultunk volna vissza megérdemelt sziesztánk folytatására, őkegyelme és párja újra rákezdett még nagyobb vehemenciával, de akkor belekezdett, sorban, mindhárom templom harangja is, a harangozók félreverve, tűzet jelezve. És sajnos igazuk volt a gólyáknak, megérezték. Nem tudom mi igaz abból, ha rosszul bánsz a gólyákkal, zavarod, megdobálod őket, tűzet visznek a házadra, de a mi gólyáinknak nem lett volna rá okuk.
Családunkkal annyira összefonódott a gólyapopuláció, hogy becenév vagy gúnynévként is használták a „gólyás” jelzőt. De mi ezt nem bántuk.
-Kinek az unokája vagy gyermekem?- kérdezték tőlem az öregek, mikor hazafele menet az óvodából, megállítottak.
-A Gólyás Pistáé! –feleltem büszkén. Sokan csak így ismerték nagyapámat. Többen is voltak
a faluban Gergelyek, többet is Istvánnak neveztek, de hogy megtudják különböztetni egymástól, ragadványnevüket használták a falusiak. Volt ott vörös hajú, szeplős Gergely, hát ők voltak a Róka Gergelyek, volt ott Tyúkos Gergely , volt Gólyás, meg kitudja még milyen….
Így 25-30 év távlatában, ha visszatérek a faluba, a még élő öregek szokásukhoz híven meg-megállítanak és azt kérdezik, kifia-borja, én meg ugyanazt felelem most is, de nem biztos, hogy még emlékszenek…
Ott éltek felettünk, ott éltünk alattuk.
Összefonódtak a sorsok, a fiatalok kirepültek, mi is.
Vissza-visszatértek, vissza-visszatértünk mi is.
Együtt keltünk velük és együtt hajtottuk álomra fejünk.
Tudtunk egymás kínjáról-bajáról, együtt lélegeztünk.
Nagyapám koratavasszal mindig az eget kémlelte és fülelt.
-Mikor jönnek? Már itt kellene legyenek. Hosszú lesz a tél….-aggódott.
De megérkeztek, nem számított a hó, fagy. Körberepülték párszor fészküket, aztán házunkat is megtisztelték egy körrel, tudomásul vették, hogy meg van mindenki, mert olyankor volt nagy sietség.
-Megjöttek a gólyák!- szaladtunk be az újsággal nagyanyámhoz és nagyapámhoz, ők meg csapot-papot hagytak és siettek ki fogadni őket. A gólyák meg elfoglalták helyüket a tetőn, percekig kelepelve és üdvözölve a szomszédokat is akiket ugyancsak nem hagyott hidegen érkezésük.
Aztán következő napon, mint minden más jóravaló madárnál, következett a fészek tatarozása.
Náluk ez nagy gondot nem jelentett, gallyat találtak eleget, ha nem akkor loptak a mi fölaprított rőzsénkből amit nagyapám a sütőkemence hevítésére vágott, fészekbélés gyanánt ott volt a sok toll amit a tyúkok, kacsák, libák hullattak el.
Fészektatarozás után aztán a tojásrakás következett, amit nagyapám is, a későbbiekben a kolozsvári természet-tudományi egyetem néhány munkatársa is figyelemmel kísért, miután védetté nyilvánították a fajt.
Nemegyszer esett meg, hogy a visszatérő tél a tojót a tojásokon érte, ilyenkor különösebb figyelmet kellett szentelniük, arra, hogy a tojások ki ne hűljenek. Nagyszüleim gyakorlottak
voltak megfigyelés terén mert szinte napra tudták, mikor kell várni a kisgólyákat. Ezek után tanúi lehettünk az élet szép és csúnya dolgainak, láttuk azt ahogy a gólyaszülők életképtelen vagy gyenge utódokat kidobják a fészekből vagy azt, hogy a papa megérkezését mekkora örömmel fogadják, főleg mikor begyéből felöklendezve a réten elcsípett békát, siklót tálalta. De megesett az is, hogy a túlbuzgó fiatal gólya, kiesett a fészekből, ezek általában rosszul végezték, csak sérülés nélkül volt esélyük egy kis nagyapai segítséggel visszakerülni a helyükre. A nyarak csapadékmennyiségétől függött az életük, átlagban három fiókát tudtak
felnevelni gond nélkül. Szárnypróbálgatásaik közben sokszor az udvaron landoltak, nagy ellenszenvet gerjesztve Kakas uraságnál, ki féltékenységében heveseket kurjantott és szárnyai csapkodásával próbálta értésére adni gólya-úrfinak, hogy idegen területre tévedt. Ezt ő tudomásul sem véve sétált egyet az udvaron, majd miután kutyánk sem díjazta ezt a sétát, csaholásával elijesztette a fiatal gólyát. Az vergődve, esetlenül felrepült az istálló tetejére, majd a tető gerincén szárnycsapkodással és csúszkálással végigmasírozott a fészekig.
Egyik évben aztán, elérkezett az ideje, hogy újjáépítsék az istállót. Megkapták rá az öregek az
engedélyt állam bácsitól. Régi volt az épület, a hátsó fala már rég kidőlt, cölöpök tartották, mert nehéz volt a fészek. Lebontásával meg kellett várni amíg elköltöznek a madarak. Kora ősszel nekilátott a család szakértőkből álló brigádja, a szomszédok segítségével, lerombolták a fészket, a benne levő trágyából jutott a kertekbe, hogy majd nagyapám vezényletével egy ugyanolyan épületet építsenek, tetejében egy erős fémkeretes, kezdetleges, de gólyafészeknek látszó tákolmánnyal.
Következő tavasszal volt is riadalom a gólyák részéről, mintha valami nem volna rendben.
Ezek szerint a „buta” madár emlékezett, hogy nem olyannak találta, mint ahogy otthagyta.
Újra birtokba vették, a tetőt, és fészket építettek, megmutatták nagyapámnak „milyen egy fészek”.
A naptárat utánuk lehetett igazítani, annyira pontosak voltak. Pontosan Szent István napján vonultak el, de ezt megelőzően voltak gyülekezők, ahol más vidék gólyái is megjelentek, felfordulást előidézve, sokszor még csetepatét is. Hogy össze ne verekedjenek, besegítettünk
mi is mindenféle kiabálással és zajkeltéssel ami a mi gólyáinkat nem zavarta, a többit viszont igen.
Az augusztus 20-i nap, különleges nap, mindenki számára. A búcsú napja volt ez minden évben, akkoriban. Akkor mindig feszültek voltak és állandóan, fejüket oldalra biccentve, az eget kémlelték. Általában dél körül aztán megjelent egy nagy sereg gólya, egész magasan, alig észrevehetően. A mi madaraink ekkor, búcsúzóul, hangos csőrcsattogtatásba kezdtek, perceken keresztül, ahogy szokták, hosszú nyakukat hátrahatják a hátukra, magas hangon kelepelve, majd előrehajtva már mélyebb és lassúbb kelepelést hallatnak, variálva ezt szárnysuhogtatással. Végül aztán szárnyra kelve egy pár búcsúkört tettek lakhelyük és házunk felett és dugóhúzó mintájára felemelkedtek a többi közé akik addig ott köröztek, majd
délkelet felé elvonultak.
Nem adatott meg minden gólyának ez a felemelő érzés. Egyik télen, úgy karácsony tájékán, mikor meglátogattam nagyszüleimet, az udvaron arra lettem figyelmes, hogy a tyúkok közt egy gólya lépked, hosszú narancsvörös lábain. Kérdésemre nagyapám azt válaszolta, hogy megsérült nem sokkal az indulásuk előtt, így nem tudott elmenni, valószínű nem lesz már egészséges, reméli kibírja a telet. Azt már nem tudom, hogy kibírta-e, de azt láttam hogy akaratereje volt mert nem válogatott, evett a tyúkok ennivalójából, a disznók moslékából, de falatot követelt Bubi kutyánk menüjéből is.
2001-ben aztán elköltöztek végleg. Egy hónappal utánuk elment nagyapám is. Azóta nincs gólya a faluban. Talán nincs már eleség? Pedig láp, ingovány van a környéken. Vagy ártottak nekik valahol ott délen? Azóta nincsenek „Gólyás”-ok sem a faluban. Ha megyek és megkérdezik, kinek az unokája vagyok, mit mondjak? Még azért is, azt mondom a Gólyás Pistáé! Én vagyok Gólyás Csabi !!!

Forrás: Facebook - Gólyalesők fóruma

Perlusz Sándor: Tavaszi gólyahír

Végre megjöttek a gólyák,
sajnos hosszú volt a tél,
Holle anyónak dunyhája
egész áprilisig ért.

Hóviharban, zúgó szélben
madaraink haza tértek,
mert a gólya magyar madár,
tudatunkban ők így élnek.

Igaz, sokan térdig álltak
fészkükön a magas hóban,
de a tavasz közeleg már
részük lesz majd minden jóban.

És fejüket hátra hajtva
nyakuk hajlik kecses ívben,
nagy vidáman kelepelnek,
öröm gyullad minden szívben.

Pilisszántó, 2013. április 11.

Papp Róbert: Gólyafelelgető

-Édes gólyám,mondd meg nékem
 Miért állsz fél lábon?
-A hideg hó bokámig ér
 S igen nagyon fázom.
-Varrjak néked meleg zoknit
 S kis cipőcskét,kettőt?
-Nehéz lenne cipellőben
 Átszelni az erdőt.
-Akkor mondd meg,kicsi gólyám
 Mit tehetnék érted?
-Ha elhoznád a szép tavaszt
 Megköszönném néked.


A szerző honlapja: CerkaFirka 

Papp Róbert: Gólyamarasztaló

Mindig olyan rossz érzés, ha
Elmennek a gólyák
Maradnának, de ősszel már
Túl  hideg van, mondják.

Majd ha egyszer felnőtt leszek
Tudom mit kell tenni
S nem kell nekik minden évben
Vándorútra menni.

Építek egy madárházat
Egy olyan jó nagyot
Amibe majd átvészelik
Mind a téli fagyot.

Lesz majd benne gólyabölcsi
Gólyaovi szintén
S iskolába járhatnak majd
A kis gólyák, mint én.

Gólyapapa, gólyamama
Milyen boldog lenne
Tó lenne a madárházban
S ezer béka benne.

De mivel még kicsi vagyok
Tudom, ez csak álom
Ezért minden márciusban
A gólyákat várom.

És ha újra visszatérnek
Én csak annyit kérek
Bírják még ki, míg megnövök
Ezt a néhány évet.


A szerző honlapja: CerkaFirka 

Papp Róbert: Kelep-dáridó

Kelepel a Kelep úr
Tetszik neki cudarul
Rákontráz a Kelepné
Jobban nem is tehetné

Hát a kelep-gyerekek?
Akárcsak a celebek
Ők se hagyják magukat
Hallatják a szavukat

Úgy fújják a kelepek
Ugrálnak a cserepek
Nem kell nekik rádió
Szól a kelep-dáridó.

A szerző honlapja: CerkaFirka 

Papp Róbert: Hogyha tudnék gólyául...

Hogyha tudnék gólyául
Megkérdezném tõlük
Mikor fázik az orrom
Nem fázik a csõrük?

Fül nélkül is hallanak?
Milyen lehet hangjuk?
Vagy amikor kelepel
Csak olyankor halljuk?

Hogyha tudnék gólyául
Elmondanám nékik
Lentrõl kecses röptüket
Sóvárogva nézik

Van egy olyan kis virág
Mely hírüket adja
S akármerre visz utuk
Párját egy se hagyja

De nem tudok gólyául
Annyit azért tudok
Hogyha látom jöttüket
Szívem másként dobog

Legboldogabb, tudom én
Csakis akkor lennék
Ha a gólyák fészküket
Kéményünkre tennék.
 
A szerző honlapja: CerkaFirka 

Papp Róbert: Gólyák a hóesésben

Na,most aztán szegény gólyák
Kaptatok a nyakatokba
Barkát bont a szagos húsvét
Nálunk mégis havazott ma

De ti azért ne féljetek
Nem ti tévedtetek nagyot
Csak ez a bohó április
Hozott reánk havat,fagyot

Hó csücsül a fészek-gallyon
De belülrõl mégis meleg
Néhány nap,s a tavasz köszön
Csakhogy végre megjöttetek!

A szerző honlapja: CerkaFirka

Papp Róbert: Gólyaváró

Rajzolta: Korsós Ádám
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kicsi kis gólyám
De nagyon várlak
Meleget hozzon
Suhogó szárnyad

Sietőn szárnyalj
Tavaszi légben
Amikor megjössz
Kelepelj szépen

De ha nem jönnél
De nagyon bánnám
Ne lássam fészked
Üresen, árván

Forrás és további illusztrációk: CerkaFirka

Papp Róbert: Gólyaiskola

Nagy nap van ma gólyáéknál
Kezdődik az iskola
Mert a kicsi Gólya Géza
Most először megy oda.

Súlyos táska gyönge hátán
Benne a sok tudomány
Gyere gyorsan, mert elkésünk
Ha nem sietsz, úgy biz ám.

Belépve az osztály ajtón
Furcsa érzés, de remek
Ülnek sorban bent a padban
Mind a gólya gyerekek.

Gólya Gizi, Gólya Gabi
Gólya Gergő, Gólya Pál
S legvégül a hátsó padban
Gólya Peti, jómadár.

Első óra kerepléstan
Szólt a gólya tanárnő
Leghangosabb csattogás lesz
Év végén a kitűnő.

A második óránk lesz a
Kecskebéka vadászat
Élelmet kell szereznie
Minden gólya madárnak.

Végül lesz egy nehéz óra
Repüléstan, bizony ám
Év végére repülni fogsz
Majd meglátod kiskomám.

Gólya mama várta délben
Jöjjön haza kisfia
Kelepeld el gyorsan nékem
Milyen volt az iskola?

Nem rossz, nem rossz, sőt egész jó
Így hangzott a felelet
De én mégis visszamennék
Az oviba, ha lehet.

Forrás: CerkaFirka

Villon trió: A gólya alteregója



Gondolta egy nap a Gólya,
megfalatoznék egy Békát.
Gondolta egy nap a Béka,
jól megviccelem a Gólyát!

Lesz egy isteni tervem,
jól megtréfálom. Meg hát!
Vadászhat rám, de nem talál meg,
ha magamra húzok egy műgólyát.

A Gólya indulója segít Neked, ha biztatás kéne,
Legyél a csodák álmodója, mert mitagadásnak nyögés a vége!

A Gólya Alteregója
Belelép a hóba, beleszáll a tóba
A Gólya Alteregója
Egy kicsit más, de nem tehet róla
A Gólya Alteregója
Szabadon, büszkén az utakat rója
A kiutat mutató, kutat kutató
Békából lett Gólya.

Ki más is segíthet nékem?
Tanácsot kérek egy vén lótól.
Hogyan csináljak álcát,
ami egy szép gólyát pótol?

Belebújnék a bábuba, mely
meglepetés volt Trójának.
Te is "nyeríthetsz" ötleteket,
s én nem kellek a Gólyának.

Refrén . . .

Az Oroszlán figyeli az Őzet.
Gyors, pedig nincsen kereke.
Lehet belőle mennyei főzet, ha
nem olyan ügyes, mint a Brekeke.

Ki sárkányfüvet árul,
trükkökből készít listát.
Az egész dzsungel ámul és bámul,
a reménytelenségnek Viszlát!

Refrén . . .

Szöveg: Kiss Barna

Békás tó

A kertben vagy a szabadban egy nagyobb területet jelölünk ki, ez lesz a békás, amiben a gólya sétálgathat majd. A többi gyerek béka lesz, akik a tavon kívül állnak, és kukucskálva ezt mondják:

"Gólya, gólya, berekeke,
kell-e békapecsenye?"

Belépnek a tóba, és ott folytatják:

"Itt van már, tessék hát,
fogj magadnak egy békát!"

Ekkor a gólyának nagyon gyorsan el kell kapnia egy békát, de mindig csak a kijelölt tóban kaphat el valakit. Akit elkaptak, az lesz a gólya.
Forrás: link

Jön a gólya!

A gyerekek a békák. Hason fekszenek a szőnyegen, a fejüket a karjukra fektetik, és nem mozdulnak. Kiválasztunk egy gyereket, ő lesz a gólya, aki magasra felhúzott lábakkal lépdeli át a békákat. Aki megmozdul, azt a gólya elkapja és megcsiklandozza. Mielőtt elindul a gólya, hogy ennivalót keressen, a  következő versikét mondogatjuk:

Bújj be béka a bokorba,
erre lépdel most a gólya,
ha rád talál hosszú csőre,
nem mégy többet esküvőre.

Forrás: link

Perlusz Sándor: Gólyalesők panasza

Dél- somogyi falucskában él egy híres gólyapár,
Chuck, Ludmilla Afrikából minden évben haza jár.
Fészkük ismert világszerte, sok-sok ember nézi őket,
Japánon át Kanadáig felvidítja a természet kedvelőket.

A Grafomán Gólyalesők híressé tették Darányt,
évről- évre összegyűlnek, ide várnak sok gólyaleső vagányt.
Egy ismeretlen falucskából Hungarikum lett hamar,
de igen sok gólyalesőt sajnos nagyon is zavar,

hogy a nyári falunapon a petárdák durva hangja
a gólyákat minden évben megijeszti, s elzavarja.
Ha a gólyák nem lennének, mit se tudnának Darányról,
nem, hogy még ide jönnének Japánból, vagy Kanadából.

Megérthetné végre már a falu népe,
hogy csak is a gólyák miatt kerültek fel a „térképre”.

Pilisszántó, 2011. augusztus 6.

Perlusz Sándor: Gólyamese

Csodálatos hír érkezett
Dél-Magyarországból,
Ahol egy szép gólyapár
Fészket rakott ágból.
És költeni kezdtek,
Egymást föl-föl váltva,
Míg nem egy iskolának
Szája maradt tátva.

Mert az iskolának
Pont a kéményére
Rakták le fészküket
Sok srác örömére.
Web kamerát építettek
A fészeknek szélihez,
Így láthatja ország, világ,
És sok ember nézi ezt.

Gyermek, felnőtt mind örül,
Tanul, művelődik,
Jó tudni, hogy sok ember
A gólyákkal törődik.
És tettükkel higgy nekem,
Semmi sincs arányban,
Mert csodát műveltek ők,
Oda lent Darányban.

Pilisszántó, 2008. május 8.

Jancsik Pál: A gólya

Te gólya, te gólya,
háztetők lakója,
fél lábadon úgy állsz, mintha
más dolgod se volna.
Szalmából a fészked.
Fehér toll az éked.
A lábad a láp vizében
óvatosan lépked.
Békát fog a csőröd.
Fiókáid költöd.
Házak drága békességét
kelepelve őrzöd.
Fakul a táj fénye.
Elszállsz más vidékre.
De tavasszal véled tér meg
a derű az égre.

Gólya, gólya, gólya hosszú lábú gólya



Gólya, gólya, gólya hosszú lábú gólya,
Rég megmondtam neked, hogy ne menj le a tóra,
Hej, de ne zavard a vizet, had igyak belőle,
Jaj, de had igyak belőle, had haljak meg tőle.

Amoda egy legény, igen fáradt szegény,
Én látom a szeméről, hogy szállást keres szegény,
Jaj, adok neki szállást, a lovára állást,
Hogyha megígéri, hogy engem szeret nem mást.

Kerek asztal mellett 24-en ülnek
Hej, de mind a 24-en rólam törvénykeznek
//:Hát kérem az urakat,hogy sokat ne adjanak,
Mert ha sokat adnak én megölöm magamat://
Forrás: Magyar nóta Klub

Brehm: Gólya (Ciconia Linn.)

A nemzetséget jellemzik a hosszú, kúpalakú, síma, egyenes, szarubevonattal burkolt csőr, erősen befelé hajló és éles kávaél, a hosszú, jóval sarkon felül csupasz lábszár, a mérsékelten széles, elég tompa szárny, a tizenkét rövid tollból álló, lekerekített fark és a dús, csak néhány színből álló, de gyakran fényes tollazat.

A fehér gólya (Ciconia ciconia Linn.)

[Régi neve: C. alba.]
 
Fehér gólya (Ciconia ciconia Linn.).
A leírás folytatása a mek.niif.hu oldalán.

MIĘDZY NAMI BOCIANAMI


Scenariusz/Írta: Andrzej Orzechowski

A filmsorozat meséje részenként leírva: filmpolski.pl
Fordítóval: link
http://www.filmpolski.pl/fp/index.php/4217744
Wikipédia: Między nami bocianami

Az első rész: link
A második rész: link
A harmadik rész: link
A negyedik rész: link
Az ötödik rész: link
A hatodik rész: link
A hetedik rész: link
A nyolcadik rész: link
A kilencedik rész: link
A tizedik rész: link
A tizenegyedik rész: link
A tizenkettedik rész: link
A tizenharmadik rész: link

Gyermekdal

Gólya bácsi, gólya, hol jártál azóta?

A "Bújj-bújj zöld ág - oktató-képző DVD gyerekeknek" c. kiadványon található.
Kiadó: Zeneker Kft. www.zeneker.hu

Dalszöveg

Gólya bácsi, gólya, hol jártál azóta?
A tengeri tóba.
Mivel jöttél haza?
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

Hegyi László: Búcsú az utazóktól

 Hegyi László: Búcsú az utazóktól

Isten veled, gólyamadár,
augusztus van, múlik a nyár!
Jövőre majd - arra kérlek,
gyere újra, vár a fészked!

Költöztök fecskéim - szépek,
viszitek a kis-fecskéket.
Velük együtt gyertek vissza
majd tavaszra, áprilisra!

Sárgarigók, jó barátok,
ó, hogy fogok várni rátok,
mikor a lelkem is fázik,
víg dalotok úgy hiányzik!

Fülemülék, billegetők,
jöjjetek vissza mielőbb!
Várlak ám titeket nyárra,
öreg odvas ecetfámra!

Mi, többiek, itt maradunk
télen is, ha meg nem fagyunk.
Etetőmre majd idejár
minden fázós, éhes madár.

Gerlepárok, kenderikék,
sok kis kedves, cserfes veréb.
Széncinegék s apró kékek,
házam körül mind vendégek.

Tengelicék, vörösbegyek,
lesz új tavasz, ne féljetek!
Együtt várjuk vissza őket,
utazókat, költözőket!
(Szerk.: utánközlésre már engedélyezett  a fenti módon - 2013.08.10.)
A vers a Poet.hu-n olvasható: link

Jankó Attila: A vén gólya

A vers a Poet.hu-n olvasható: link

Nagy Sándorné: Gólya

A vers a Poet.hu oldalán olvasható: link

Matos Maja: Gólya

Matos Maja: Gólya

Mocsár tocsog árokparton,
Benne áll egy gólya.
Fehér toll a nyaka körül
Mintha gallér volna.

Szellő szisszen árokparton,
Hová lett a gólya?
Tovalebben békát lesve,
Indul a folyóra.

Barna béka kövek között
Idegesen pislog.
Veszélyt érez a magasból.
Szeme, szinte villog.

Zöldben, zúgó folyóparton
Sétál már a gólya.
Szegény béka, hova fusson?
Nincsen pártfogója!

Szalóki Sándor: Gólya mese

A vers a Poet.hu-n olvasható: link

Dugasz István: Gólyahír

A vers a Poet.hu-n olvasható: link

Szalayné Komlósi Gizella: Gólya híradó

Szalayné Komlósi Gizella: Gólya híradó

Itt a tavasz
Megérkezett!
Híreket mond
Kelep Elek.

Megjött végre
A gólyapár!
Kéményünkre,
Ki visszajár.

Fészek alján
Nemsokára
Fióka áll
Gólya lábra.

Ízes béka
jó falatka
Anya hozta
Ajándékba.

Mire a nyár
Tovaszalad
Röptük egyre
Csak magasabb.

Elindulnak
Vitorlázva,
Afrikáig
Meg se állnak.

Most búcsúzik
Kelep Elek,
Tovább már nem
Kelepelek.

Juhászné Bérces Anikó Gólyamadár

Juhászné Bérces Anikó: Gólyamadár

Ágas-bogas fészek lapul
Villanyoszlop tetején,
Gazdára vár márciusban
Egy kis falu közepén.

Hosszú útról repül haza
Fáradt vándor módjára,
Tavaszt hoz a gólyamadár,
Mindenki nagyon várja.

Rét meg mocsár hívogatja,
Ennivalót tálal fel,
Tóka tükre rákacsint, és
Hűs vízzel kínálja meg.

Ha sétálni támad kedve
Pirkadatkor vagy délben,
Tarka lepke kísérgeti
A vadvirágos réten.

Tücsök húzza a nótáját,
Amint büszkén lépeget,
Csettintgetve hosszú csőrét,
Csigát, békát nézeget.

Jellegzetes öltözéke
Már messziről világít,
Fehér és a fekete szín,
Ez a divatirány itt.

Hozzá piros lakkos csizma,
Mi a vizet jól állja,
S illik a szép hosszúra nyúlt
Egyenes gólyalábra.

Fészeklakó kis fiókák
Naphosszat csemegéznek,
Kíváncsian tanulják a
Repülési leckéket.

Két hónapos ifjú madár
Szárnyal a kék égbolton,
Nemsokára útra kelnek,
Ezért gyakorol folyton.

Szeptemberben költözködnek,
Indulnak Afrikába,
Mert jön a tél, s a gólyának
Sajnos nincsen bundája.

Bíbor Kata: A gólya indulója

A vers a Poet.hu-n olvasható: link

M. Laurens: A Róka és a Gólya

M. Laurens: A Róka és a Gólya

(tanmese nagyoknak)

Sokan, sokfelé és sokféleképp mesélik,
a Róka és a Gólya hírhedett ebédit.
Most elmesélem nektek, mi is volt a való,
hadd okuljon belőle a sok talpnyaló.

Ebédre volt hivatalos a főnök Gólya,
meghívó volt pedig: a beosztott Róka.
Mivel a Gólya volt a nagy-nagy főnök,
hízelkedésből a szája íze szerint főzött.

Fogott hát egy békát a közeli tóban,
és előkészítette volna a tálalóban.
Ámde a béka ugrált, izgett s mozgott,
merevre panírozta hát, mint a csontot.

S mivel rántott húsnak, miként muszáj,
előkelő helyütt is lapos tányér dukál.
Így maradt hát végül a Gólya főnök éhen,
s bosszút forralt, még ott, az ebéden.

Hétfőn reggel a Rókát várta már a bukta,
Gólya főnök a munkahelyéről kirúgta.
S tanulság mindebből végül csak annyi,
hogy rántott békával nem lehet nyalni.