Perlusz Sándor: Tavaszi gólyahír

Végre megjöttek a gólyák,
sajnos hosszú volt a tél,
Holle anyónak dunyhája
egész áprilisig ért.

Hóviharban, zúgó szélben
madaraink haza tértek,
mert a gólya magyar madár,
tudatunkban ők így élnek.

Igaz, sokan térdig álltak
fészkükön a magas hóban,
de a tavasz közeleg már
részük lesz majd minden jóban.

És fejüket hátra hajtva
nyakuk hajlik kecses ívben,
nagy vidáman kelepelnek,
öröm gyullad minden szívben.

Pilisszántó, 2013. április 11.

Perlusz Sándor: Gólyalesők panasza

Dél- somogyi falucskában él egy híres gólyapár,
Chuck, Ludmilla Afrikából minden évben haza jár.
Fészkük ismert világszerte, sok-sok ember nézi őket,
Japánon át Kanadáig felvidítja a természet kedvelőket.

A Grafomán Gólyalesők híressé tették Darányt,
évről- évre összegyűlnek, ide várnak sok gólyaleső vagányt.
Egy ismeretlen falucskából Hungarikum lett hamar,
de igen sok gólyalesőt sajnos nagyon is zavar,

hogy a nyári falunapon a petárdák durva hangja
a gólyákat minden évben megijeszti, s elzavarja.
Ha a gólyák nem lennének, mit se tudnának Darányról,
nem, hogy még ide jönnének Japánból, vagy Kanadából.

Megérthetné végre már a falu népe,
hogy csak is a gólyák miatt kerültek fel a „térképre”.

Pilisszántó, 2011. augusztus 6.

Perlusz Sándor: Gólyamese

Csodálatos hír érkezett
Dél-Magyarországból,
Ahol egy szép gólyapár
Fészket rakott ágból.
És költeni kezdtek,
Egymást föl-föl váltva,
Míg nem egy iskolának
Szája maradt tátva.

Mert az iskolának
Pont a kéményére
Rakták le fészküket
Sok srác örömére.
Web kamerát építettek
A fészeknek szélihez,
Így láthatja ország, világ,
És sok ember nézi ezt.

Gyermek, felnőtt mind örül,
Tanul, művelődik,
Jó tudni, hogy sok ember
A gólyákkal törődik.
És tettükkel higgy nekem,
Semmi sincs arányban,
Mert csodát műveltek ők,
Oda lent Darányban.

Pilisszántó, 2008. május 8.