(Jászapáti)Gólyafészek, öreg, régi,
s nem tartja már fenn az égi…
Földre hullna, széjjel esne,
s nem várna már gólyatestre.
Nem várna már gólyapárra,
akik jönnek nem sokára…
Hacsak néhány igaz ember,
a kellő szakértelemmel,
nem építené meg újra,
kiktől más is jót tanulna!
Ám, néhányan összefogtak,
hegesztettek, befoltoztak,
s kerek lett a gólyafészek,
s nem rágta szét az enyészet.
Ember-gólyák kibélelték,
szeretettel rendbe tették!
Így várták a vándornépet,
hogy tán végre hazatérnek!
Talán tetszik majd a fészkük,
sokan fáradoztak értük!
Hazajött a rég várt gólya,
a fészeknek van lakója!
Beköltözött gólyapárunk,
tőlük utódokat várunk!
Ám, a fészek nagyon szép lett,
helyt adott az irigységnek,
másik gólya elfoglalná,
ha a régi lakó hagyná!
De nem hagyja, védi óvja,
s ő maradhat a lakója.
Megköszönjük mindazoknak,
akik annyit fáradoztak,
hogy gólyáink maradjanak,
s új életnek helyt adjanak.
A fészek már biztonságos,
násztáncolt a gólyapáros,
nemsokára tojást raknak,
fiókákat táplálhatnak.
Köszönjük az emberséget,
újra lakható a fészek!
Aranyosi Ervin © 2023-04-08.
Forrás: https://versek.aranyosiervin.com/allatok-termeszet/aranyosi-ervin-a-megujult-golyafeszek/