Jaj, ne kérdezz! Mert a válasz oly nehéz.
Minden titkot nem fedhetek fel, Hodzsám!
Nem dara a való kincse, mit a kéz
Dzsámi-udvar kövére szór szét, Hodzsám.
A túlvilág tudata nem szomorít,
Szolgálatra vagyok kijelölve itt.
Legelteted gazdád éhes juhait.
Búcsú-köntöst mint varratnék én, Hodzsám?
Ne mondd nékem, hogy van: mennybemenetel.
Ki nem angyal, hogyan is jut oda fel?
Ember vagyok, nem gólya, mely kelepel,
Nehéz testem nem repülhet fel, Hodzsám.
Ne ijesztgesd „túlvilággal” a népet,
Idejemúlt s úgy sem hisznek tenéked.
Én sem vagyok szerzetes, ki elébed
Énekelve koldulni járul, Hodzsám.
Haláltól – ki hamar hal meg – sosem fél.
Isten titkát jobban értem sok szentnél.
S ha a Végzet e percben jön, szám nem kér
Kegyelmet s nem szöknék előle, Hodzsám.
Ne a bort tiltsd! Nem művészet, hidd nekem!
Bor nélkül is megszédít a szerelem.
A barátság tüze hamvad szívemen.
Nem is tudok vizet inni már, Hodzsám!
S ne igérd, hogy tűz ér, gyehenna-beli,
Mert hogy lelkem sok-sok nagy bűn terheli.
S ne mondd, hogy a szent könyv ezzel van teli,
Ez az írás nem érdekel már, Hodzsám.
Filozófus Riza vagyok, hitetlen.
De a vallást atyámnak én hirdettem,
... Kötéltáncos – hány kötélen libegtem?
Szirat hídján mégsem kelek át, Hodzsám.
Jobbágy Károly fordítása
Forrás: Terebess Ázsia E-Tár