Pirosat rikoltott a szép kakas,
s a menny hálója széthasadt.
Rubin hangok közt hófehér havat
szitál a tündöklő magas.
December ez már... Vándorol az év...
Egy gólya áll a kertben árván,
fehér pólyával törött szárnyán,
s tenger vizéről álmodik szegény.
Csak néz... Elindul, s merev szárnya,
mint toll piros tintába mártva,
egy verset ír a tiszta hóba,
amíg beér az istállóba.
Megáll, és mintha napfény volna,
a jászolból rásüt a szalma,
s karácsony párás, szép tehén-szeme,
mint csillag ül december térdire.