Lágy szellő szelíden simogatja arcom,
Énekes madarak csicsergését hallom.
Hirdetik, dalolják, eljött a tavasz!
Nyílnak a virágok, s feledtük a havat.
Jácintsereg bólogat, figyel a ház előtt,
A szemben lévő portán a zöld legelőt,
Melyen a szomszéd kiskutya önfeledten játszik.
Ettől a világ boldogabbá válik.
Az utca végén a régi villanykarón,
Mely régóta áll ott fáradtan, korhadón,
Rendezgeti megviselt fészkét a gólya,
Mintha ez a világon a legegyszerűbb volna.
Az ég is kék, kékebb mint máskor,
Felnézek rá én, legalább százszor.
Bárányfelhők kergetőznek s életre kelnek,
Ha megunják játékuk odébb állnak, s mennek.
Szívemben az öröm, arcomon mosoly,
Szétnéztem, s már semmi sem komor.
Eljött a tavasz, mit úgy vártam rég,
Újjáéled minden, az élet gyönyörű, szép.
Forrás: Versek