A Világbéka követei
a tóközi Békakonferencián
kuruttyolnak és brekegnek
egy véget nem érő vitán.
Kutykurutty, brekeke,
kutykurutty, brekeke.
Én az egyetlen ellenzéki
békakövet hallgatok,
majd szót kérek,
és csendesen felszólalok:
kvákk, kvárákk.
*
Szavazásra is sor került,
mielőtt a sok kimerült
béka a tóba lemerült.
A szavazócédulákat
a gólya osztogatta,
miközben a locsogó
békapolitikusokat fosztogatta.
Eltűnésükről Csőrkelepi tehetett,
egy két izgága követet megehetett.
Forrás: Vicces versek