Falunk dísze a hosszú lábú gólya,
Kis községünk hűséges lakója.
Napközben a dolgát teszi-veszi,
Ritka ember aki őt nem szereti.
Kerepelget reggel, délben, este,
Fejét hátravetve, csőrét összeverve.
Rendbe teszi fészkét-mert, hogy ez is dolga -
Hogy később csak a családjára legyen gondja.
Párjával a munkát megosztva,
Készülnek a családalapításra.
Lesz is dolguk bőven egész nyáron,
Meg is jelennek ők kertben, réten, ménesparton.
Ha eljön a pihenés ideje az este,
Kicsinek bizonyul a család fészke.
Hogy az éjszakát fél lábon is bírja,
Az öregek rászállnak kéményre, oszlopra.
Mert szeressük őket, hisz alig várjuk,
Legyetek vendégeink jövőre is nálunk.