Dr. Szarka Lajos
Addig élünk, amíg mozgunk
A beszélgetés dr. Hoffman Ilonával, Hévíz első reumatológusnőjével készült. (Hetek - IX. évf. 51. szám, 2005)
(részlet)
A tavat én nagyon szerettem. Sokkal kisebb volt, mint most, nádas karéj szegélyezte, amit később kivágtak. A vízben sokkal több lótusz nyílott, mivel kevesebb vendég fürdőzött, s zavartalanabbul tudtak növekedni. Apró, pici halak úszkáltak a tóban, s ha az ember kitette a kezét és mozgatta, rájöttek a tenyerére. Aztán kis levelibékákat is lehetett látni, télen pedig a vadkacsák ide jöttek a Balatonról. Nagyon nagy madárélet zajlott a tavon, mivel a Balaton befagyott, s a meleg vízhez húzódtak a madarak. Sok gólya töltötte itt a szezont, a Schulhofék épülete (a Zander-intézet) mellett álló öreg fákon alakult ki a gólyák fő telepe. Egyszer az egyik gólya megsérült a szárnyára, nem tudott repülni, s egész télen etették. Itt maradt, meggyógyult, s a következő évben elrepült a többiekkel.
Forrás: EPA