El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig,
Gólya madár kelepelget.
Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni.
Rád nevet, mint hajdanában
A cseresznye, piros alma,
Gyermek leszel újra fiam,
S belefogsz egy régi dalba.
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig,
Gólya madár kelepelget.