Kelep, kelep, gólyanóta,
itt rak fészket, már mióta!
Füstös kémény tetejébe,
ahelyett, hogy belenézne.
Ó, ha tudná, mit láthatna,
hogyha épp nem fészket rakna!
Látna kormot feketéset,
csupa füst a fele fészek.
Látna ódon, régi kályhát,
komámasszony Rézi lányát.
Látna sógort, batyujával,
s csizmácskáit fakutyával.
Látna lábast, húslevessel,
betűtésztát Á-val, S-sel.
Látna asztalt két nagy tállal,
s fali tékát rézmozsárral.
Látna széket, padkát, sámlit,
s ellátna a fáskosárig.
Látna bújó kicsi Bencét,
és egy búbos, agg kemencét.
Látna tükröst két fiókkal,
s fajansztálat rézdiókkal.
Látna ágyat, díszes párnát,
s cérnákkal telt kiskosárkát.
Látna cicát gombolyaggal,
s Rézi copfját kék szalaggal.
Látna macskát egerészve:
erre jó a gólya fészke.
(A Szivárványhíd című kötetből)