Miért hisszük, hogy a gólya hozza a kisbabát?

„Mi az eredete annak a hiedelemnek, hogy a gólya és a gyermekáldás egymással összefüggnek?”

A fehér gólya (Ciconia ciconia) és a gyermekszületés sok nép kultúrájában összefonódott egymással, még olyan országokban is, ahol egyébként ritka a hosszú csőrű vándormadár. Az, hogy pontosan mikor és hol keletkezett a gólyamese, nem tökéletesen ismert, hátteréről azonban vannak ismereteink.

A gólya költöző madár, ősszel elhagyja Európát, és Afrikában telel. Március végén-április elején tér vissza, ezért más vándormadarakkal együtt a tavasz hírnökének is tekintik. Hazatérése nagyjából kilenc hónappal a nyári napforduló (június 21.) utánra esik, ez a pogány ünnep a termékenységet, házasságot élteti, sok gyermek fogant ezidőtájt. A gólya érkezése tehát sokszor egybeesett a kisbaba érkezésével, és a fejekben összekapcsolódott a két esemény.

Bár a gólyapárok nem telelnek együtt, előszeretettel térnek vissza régi fészkükhöz, és így a hímek és nőstények újra egy párt alkotnak. Ez a „látszólagos” házastársi hűség valamint az, hogy a gólyák még akkor is gondoskodnak fiókáikról, amikor azok már tudnak repülni, megerősítette a fejekben a gólya és az ember családi életének párhuzamba állítását.

Egy másik legenda szerint a még meg nem született gyermekek lelke vizes területek, tavak, lápok, mocsarak fölött lebeg. Mivel a gólyák gyakran repülnek ilyen helyekre, kialakult az a vélekedés, hogy visszatérve magukkal hoznak néhány születendő lelket.

A cikk szerzője: Bíró Zsuzsa
Forrás: National Geographic Magyarország