Varjúné szidja a párját:
nem vagy semmire jó,
bezzeg gólyáné ruhája
fehér, akár a hó.
Az én szoknyám csupa folt már,
cipőm is elkopott,
bezzeg gólyáné milyen szép
piros csizmát kapott.
A mi házunk szedett-vedett,
soha sincsen pénzünk,
bezzeg gólyáéknak ott a
főutcán a fészkük.
Csak gubbasztunk télen-nyáron,
hát ez milyen élet?
Szeretném már látni én is
lent a délvidéket.
Szeretnék már én is minden
ősszel elutazni,
itthon pedig lehetőleg
a kéményen lakni.
Varjúné egész nap kárál,
dühös már a párja:
meglesz minden! Menj és fogjál /
békát vacsorára!
Békát fogjak! Megőrültél?
Nem vagyok én gólya.
Nem vagy gólya? Na, ha nem vagy,
éljél varjúmódra!