László Gyula: Tavaszköszöntő

Fut a felhő fent az égen, 
tavaszi szél hajtja. 
Kizöldült a domb oldala, 
pelyhedzik a barka. 
  
Sürgönydróton fecskék ülnek, 
hazajött a gólya: 
ereszünknek, kéményünknek 
újra van lakója. 
  
Csiripelnek, kelepelnek, 
köszöntik a tájat: 
csöppnyi csermelyt, békás tavat, 
országúti fákat, 
  
pihenésre nincsen idő, 
javítják a fészket. 
Szalmaszálat gyűjtögetnek, 
s puha tollpihéket.