Kéri Ferenc: Madarak

Morzsát szórok az udvarra,
Sok kis veréb repül arra,
Csipegetik,
Mind megeszik,
S belefognak madárdalba.

Nedves réten, hogyha járok,
Éhes gólyákat találok,
Békát lesnek,
Siklót esznek,
Kelepelnek gólya párok.

Pusztán dalol a pacsirta,
A zenéjét maga írta,
Szikek között,
Mező fölött,
Örömét is belesírja.

Kék égen sas vitorlázik,
Fürkész szemmel így vadászik.
Ugorj nyuszi,
Alamuszi,
Mert belőled vacsorázik!

Kis erdőben csörgő szarka,
Elárulja sötét farka,
Nem lop éppen,
Nyugszik szépen,
Bogas ágvára takarja.

Árnyas fákon harkály kopog,
Kérgük alatt féreg mozog,
Csőre kemény,
Nincsen remény,
Gyógyít ő, mint orvos szokott.

Bagoly néz az éjszakában,
Belehuhog a határba.
Vigyázz egér,
Mindjárt elér,
Gombóc leszel a hasában!

Nyárban sebes fecskék szállnak,
Döngő bogárra vadásznak,
Drótra ülnek,
S elrepülnek
Ősszel újra Afrikába.

Téli gyöngyszem a cinege,
Etető leng a zsinegen,
Szalonnával,
Szotyolával,
Őkelmének jó a kedve.

Körül zajong sok-sok madár,
Harsog tőlük kint a határ,
Felrepülnek,
S ágra ülnek,
Ők hozzák el az éjszakát.