Finta Katalin: Gólyák

Itt a tavasz, jön a nyár, megjött már a gólya-pár.
Háztetőnkön, a kéményen gólyafészek készülőben.

Hozzák-viszik az ágakat, javítgatják fészküket.
Amikor majd elkészül, gólyamama tojásra ül.

Ötre nő majd a család, ha kibújnak a fiókák.
Ha éhesek a kisgólyák, gólyaszülők útra kelnek,

a rét fölött keringenek, kígyóra-békára lesnek.
A magasból lecsapnak, szegény béka meglapul

a gólyamama szájában. Nagyra tátva csőrüket
a kisgólya növendékek várják eledelüket.

Lassan-lassan megnőnek, nemsokára kirepülnek,
megtanulnak légben szállni, békára-egérre vadászni.

Ha eljön a hideg ősz, gólyacsapat edzést tart.
Nem bírják el a hideget, költözködni készülnek.

Csapatokban szállnak majd meleg délvidékre,
ahol másik otthonuk várja őket évről-évre.

Ott télen sem fűtenek; napsugárban melegednek,
új hazájukban jövő nyárig békességben élhetnek.

Akkor ismét útra kelnek, hozzánk visszajönnek,
ha melegen süt ránk a nap, örömmel várjuk jöttüket!

Milyen jó a gólyáknak!