Gólya, gólya, gilice...: október 2014

Péter Erika: Őszidő

Iriggyé sárgultak
reggel a levelek,
fészkén a gólyát
hiába keresed!

Afrika felé tart,
félúton, szegény,
ökörnyál szárnyal
a tollpihe helyén

Forrás: Fülemüle zenekar

Márkus Katalin: A gólya vacsorája

Fészek szélén áll a gólya,
lenézett a kerek tóra.
A nap már lenyugodott, de
őkelme nem vacsorázott.
Békacombra fáj a foga
ezért néz a kerek tóra.
Tópartján ül béka Béni
fél szemmel a gólyát nézi.
Rosszat sejt, és fél nagyon,
vajon merre bujdosson?
Jól ismeri már a gólyát,
és a békás vacsoráját.
Ezért gondolt egy nagyot,
kerek tóba fejest ugrott.
Látta ezt a fehér gólya,
mi lesz most a vacsorája?
A békacomb már elugrott,
jó lesz, ha egy siklót fogok.
Óvatosan leszállt a rétre,
hogy a siklót becserkéssze.
Jaj! a sikló nem vigyázott,
már a gólya csőrében ficánkol.
Gyorsan lenyelte a gólya,
s így lett ő a vacsorája.
Kortyolt egyet a tó vízéből,
majd, jóllakottan hazarepült.
Béka Béni megnyugodva
bújt a lapulevél ágyba.
Nem lett belőle vacsora,
mert a gólyát jól becsapta.

Sulyok Ákos: Kelep és a tél

Kelep egy aranyos, kicsi gólyafióka volt. Szülei egyszer elvitték vadászni. Kelep ekkor látta a vízben a közeli farmról származó libacsaládot. Mivel nem voltak testvérei, libafiókákkal játszott.
A játék egyre rendszeresebb és vidámabb lett. Néha észre sem vették, hogy besötétedik. Így ment ez őszig, amikor egy este Kelep hazatért a libáktól, és sehol nem találta szüleit. Nagy sírva visszatért a farmra. Liba anyus megígérte neki, hogy holnap megkeresik a szüleit.
...
A mese folytatása itt olvasható: Mesemalom

Miró Anna Dorka: A gólya és az egér

...
- Az egyetlen... hüpp... hüpp... az egyetlen barátomat ihish fehelfahaltáhák aha töhöbbihek.- zokogta. Egy idő után lecsillapodott. Egy kis hangot hallott.
- Ne sírj Égi, itt vagyok!

Égi a cérnavékony, magas, ismerős hang irányába fordította a fejét. S kit pillantott meg? Az Egérkét.- Ó, hála az égnek! Hát te hogy kerülsz ide? Mi történt? - mondta, miután szóhoz tudott jutni a boldogságtól és a meglepetéstől.
- Miután hosszú ideig nem jöttél, gondoltam, utánad jövök és megkereslek. Ahogy egy jó baráthoz illik - mondta mosolyogva.
- Halálra rémisztettél! Gyere, most bocsánatot kell kérnem a többiektől, amiért azt hittem, képesek voltak felfalni téged!- mondta Égi.

A teljes mese itt olvasható: Mesemalom

Marián Bernadett: Lilik barátja

...
Kopogtak az ajtón. Gólya Marci dugta be a csőrét.
- Bocsánat! Csak búcsúzni jöttem. Nem akartam úgy elrepülni, hogy ne köszönjek el a barátaimtól.
Mindenkitől elköszönt, végül Lilikéhez lépett.
- Szia, kedves Lilikém! Kár, hogy csak ilyen kis időt tölthettünk együtt, de majd tavasszal többet játszunk, jó?
- Szia, Marcikám vigyázz magadra a hosszú úton!

Megölelték egymást. Marci még egy képet is adott magáról, amit ő festett, és ezt mondta:
- Ez a kép a tied! Engem ábrázol, hogy ne felejtsél el soha!
Ha Gólya Marci nem repült el volna, ez mese is tovább tartott volna!

A teljes mese itt olvasható: Mesemalom
A meseíró pályázat nyertesei: Jutai iskola