Juhászné Bérces Anikó: Gólyamadár
Ágas-bogas fészek lapul
Villanyoszlop tetején,
Gazdára vár márciusban
Egy kis falu közepén.
Hosszú útról repül haza
Fáradt vándor módjára,
Tavaszt hoz a gólyamadár,
Mindenki nagyon várja.
Rét meg mocsár hívogatja,
Ennivalót tálal fel,
Tóka tükre rákacsint, és
Hűs vízzel kínálja meg.
Ha sétálni támad kedve
Pirkadatkor vagy délben,
Tarka lepke kísérgeti
A vadvirágos réten.
Tücsök húzza a nótáját,
Amint büszkén lépeget,
Csettintgetve hosszú csőrét,
Csigát, békát nézeget.
Jellegzetes öltözéke
Már messziről világít,
Fehér és a fekete szín,
Ez a divatirány itt.
Hozzá piros lakkos csizma,
Mi a vizet jól állja,
S illik a szép hosszúra nyúlt
Egyenes gólyalábra.
Fészeklakó kis fiókák
Naphosszat csemegéznek,
Kíváncsian tanulják a
Repülési leckéket.
Két hónapos ifjú madár
Szárnyal a kék égbolton,
Nemsokára útra kelnek,
Ezért gyakorol folyton.
Szeptemberben költözködnek,
Indulnak Afrikába,
Mert jön a tél, s a gólyának
Sajnos nincsen bundája.