Szűcs István: Jó leheverni...

Jó leheverni a napszagú réten
Bókra hajolnak most mind a virágok
Csöndes a szellő, mi körbekeringve
sárga-piros szép fejük simogatja
Kipattan a bimbó, és a kamilla
szertevirítja szép napmosolyát
Csipkelevéllel dús deli szoknya,
kékszemű tündér a sürü katáng
Zsálya virága, ha nyílik a mélye,
vadméhcsapatok lám körbekerengik.
Mézteli illata készteti táncra
megbódult rajukat, mint dongva lecsap
Locs-fecsi csermely halk csobogással
gyorsan iramlik a rét közepén
Benne vadászva lábol a gólya,
csőre lecsapva emel ki halat
Száll vele gyorsan a nagy jegenyére,
fészkibe várja fiókacsapat
Összefonódva virágzik a tippan,
selymes a szára, épp fonnivaló
Alatta vetette a lágy-puha fészket
a sokcsimotájú lillecsalád
Béke van itt és csönd a vidéken.
Jó leheverni a napszagú réten


Forrás: poet.hu /Szép versek