A tanya mellett heretábla,
benne fél-lábon állva
moccanatlan pózba
merevedett egy gólya.
Éber figyelmét semmi
nesz el nem kerülheti.
Ha valami megmoccan,
a gólyacsőr máris koppan.
De most a levegőben,
az épp felette lebegőben
egy másik fekete gólyát,
egy újabb társat lát.
S fent távolabb egyre
többen az eget szelve
hosszú útra készülődnek,
búcsút intve az ősznek.
Csend települ a tájra,
s a kiterjesztett szárnya
a gólyát is közéjük emeli,
mert indulni kell neki.
Néhányan még kelepelnek,
aztán mind útra kelnek.
Úsznak az égi óceánban,
alattuk kéklő óceán van.
Repülnek egy másik tájra,
a messzi-messzi Afrikába.
De mire kitavaszodna
szívük őket visszahozza.