Gólya, gólya, hűtlen gólya nem vagy a barátom!
Minden évben, szeptemberben, hűlt helyed találom.
És, ha végre újra eljössz március környékén,
Egyfolytában csak kelepelsz, senkit sem hagysz békén.
Jól van, jól van! Aggódtam már épp eleget érted!
Vidd nyugodtan, s a gallyakból építs még jobb fészket!
Szállj a lápra, száz a béka, s ezrével van más is,
Nem kell félned, megerősödsz te s a fiókád is.
Aztán menj csak, szállj csak délre! Menj csak, mint a fecskék!
Nélkületek még lassabban múlnak majd az esték.
Ám azért, ha búcsúzáskor lopva visszanézel,
Tudnod kell, hogy emlékképed sokszor felidézem.
Szólj még egyszer, csak annyit, hogy kelep, kelep, kelep...
Kint állunk majd a tornácon, s intünk: Isten veled!