Konrád György: Elutazás és hazatérés

(részlet az író önéletrajzi regényéből)

Ez talán a harmadik születésnapom. Szombat volt, elkápráztattak a ház mögötti zsidótemplom sárga faláról bevetülő erős fények. A kertben már rügyezett a dió- és a meggyfa. A nappali szobában csend volt körülöttem, de sustorgások hallatszottak az ebédlőszobából. Szép, hogy mindenki pusmog az ebédlőben, de még ne nyíljon az ajtó, hogy még ne kelljen olyan nyilvánvalóan örülni. Ha az ajándékokat megkapom, illenék játszani a játékokkal, de meddig üljek azon a hintalovon?

Az az újság, hogy a zsidó templom tetőperemén a frigytábla mellett álló bástyaoszlopon a gólyák már elhelyezkedtek. A tél nem boncolta szét a fészküket, az egyik bástya a családi otthon, a másik a férj dolgozószobája, ott szokott estefelé, miután vadászzsákmányokkal ellátta a családot, felhúzott fél lábbal magányosan elmélkedni, a csőrét is önmagára szegezve.