"Saját festői világának a megtalálásában egyenes út vezetett a gyermekkorától. Kiinduló pontja a gyermekkori magyar falu, nagyapja nyeregtetős, nádfedeles háza, gémeskutas, galambdúcos udvarral, a szegényember tehenének számító kecskékkel, egyikük szárnyakat is kapott és repül, utána pedig a gazdasszony, ahogyan ez különböző variációkban álmainkban megjelennek. Egy-egy motívum jelképpé, állandó attribútummá alakul át, ahogy a népmesékben: a gólya a születés, a kígyó a bűnbeesés szimbólumává válik. Koday László képei festői eszközökkel kifejezett tündérmesék, amelyben egyaránt fontos helyet tölt be az ember, az állatvilág és a természeti környezet. Ragyogó, keveretlen tiszta színek. Nyugalmat és derűt árasztó kompozíciók. Koday László szakmailag jól felkészült, intellektuális és érzelmi úton festészetében az önazonosságra talált, művelt alkotó."
