Gólya-embléma

Lénárné Szabó Anikó:
Képi ábrázolások Pázmány Péter prédikációinak hátterében

Részletek a dolgozatból:

Az emblémák kialakulása, elterjedése – gólya-embléma

Felmerülhet bennünk a kérdés, vajon hogyan kerültek ezek az emblémák a szövegbe. Vegyük például a gólya-emblémát, s vizsgáljuk meg a táblázatban a gólyáról szóló szövegrészleteket! A katolikus prédikátor az atyák, anyák tiszteletét példázza az irodalmi gólyák tulajdonságainak bemutatásával. Az embléma összefoglalja az egész prédikáció lényegét, mondanivalóját.

A protoemblematikus kifejezés hátterében konkrét ábrázolás lelhető fel. Andreas Alciatus emblémája fejezi ki legérzékletesebben, amit Pázmány mondani akar. Mottó: Gratiam referendam. („Man sol danckbar seyn.” Hálásnak kell lennünk.)[10] A képen két gólyát látunk repülés közben. Az egyik a hátán viszi a tehetetlennek tűnő másikat:
Az Emblematában szerepelnek az emblémák forrásai is. Ezek közül egy forrást felkutatva ilyen eredményre juthat a kereső: Aristophanes vígjátékában így jelenik meg a gólya: „De van nekünk a gólyák oszlopin / Más, régi jó törvényünk is, mely így szól: / ´Ha fölnevelte mind, anyjányivá / Fiát a gólya-nemző, a fiók / apját viszont táplálni tartozik [11] További utalások az embléma alapgondolatának előfordulásaira pl.: Platón, Arisztotelész, Plinius, Cicero, Claudius Aelianus, Plutarkhosz, Horapollon, Ambrosius, Sevillai Isidorus, Johannes Pierius Valerianus stb

A gólya-toposznak nagy irodalma van, Pázmány is megjelöl néhányat.[12] Lukácsy Sándor rekonstruálta a gólya-toposz útját, mely az irodalmi toposzok megszokott útvonalának mintapéldája. Arisztotelész természettudományos művéből indultak el a gólyák, átrepültek Pliniushoz, majd Ciceróhoz, ahol (darvaknak nevezi őket) furcsa repülésüket figyelik, aztán Solinus népszerűsítő munkájában már mint a szülők iránti pietas példái, innét az egyházatyákhoz repülnek, itt már bármelyik prédikátor megfoghatja őket.

Káldi György is alkalmazza ezt a motívumot: ”Az eszterág vagy gólya csodálatosképpen meghálálja és fizeti szüléinek véle tött jókat. Mert ha fáznak, szárnya alá vészi és úgy melegíti testöket; ha valami szükség találja, nyakára vagy vállára vészi és másuvá viszi; annak fölötte étellel táplálja, és ha valami új eledelt nem hozhat nékiek, amit ött kiokádja és szüléinek adja, melynél nem tudom hová lehet nagyobb szeretet.”[13] A református Szepsi Csombor Márton Udvari schola című művében érvel a szülői szeretet mellett a gólyák képével. Szentmártoni Bodó János versbe foglalja a szülőket tisztelő madarakat. Miskolczi Gáspár Egy jeles vadkert című művébe is bekerülnek a különleges szárnyasok, ahol még megnevezésük eredetéről is megtudhatunk néhány dolgot, amellett, hogy „a gólyafiak az ő apjokat és anyjokat, minekutána megvénhednek, csudálatos kegyösséggel segétik, szorgalmatoson táplálják, könnyen meg sem engedik nékiek, hogy eledelt keresni fészkekből kifáradjanak, hanem ők járnak-kelnek, és valamellyek megöregedett szüléiknek szükségesek, magok béhordják.”[14]

Iconologia

Cesare Ripa Hála-allegóriájában utal Horapollonra, aki azt mondja a gólyáról, hogy „valamennyi állat közül ez törődik a leginkább szüleivel öregségükben. Ugyanott készít nekik fészket, ahol valaha őt táplálták, megtisztítja őket haszontalan tollaitól, s mindaddig eteti őket, amíg a jó idő beköszöntével már maguk is élelmet találnak maguknak. Az egyiptomiak ezért ezt az állatot tették jogarukra, s nagy becsben tartották.[29] Megvan ez a kép Valerianónál is.[30] A Nyugalom egyik fő attribútuma: „A gólya azt tanítja, hogy különösen a mulandó földi dolgoktól megfáradt és eltelt öregkorban kell ahhoz a kevés nyugalomhoz folyamodnunk, amit még e földön lelhetünk; ám még lángolóbb buzgalommal és nagyobb hittel kell az örök, égi nyugalomban reménykednünk.”[31]

Teljes szöveg: Sermones compilati