Békakirályéknál
Keresztelőt várnak.
Hosszú lábú gólyanénik
A küszöbön állnak.
Egyik gólyanéni
Keresztvízre tartja,
Mert a békakirályfinak
Ő a keresztanyja.
Másik gólyanéni
Segédkezik néki.
Ő a keresztelésnél
E keresztvizet méri.
Nemeskócsag kereszteli
„Kuruty-kuruty” névre.
Elég lesz e főúri név
Néki egypár évre.
Zsombékszárból takaros kis
Koronát is fonnak.
Hadd lássék a királysága
A fiatal úrnak!
Öreg király amint látja
Örül szíve, lelke.
A királyné sírva fakad,
S kiszalad a kertbe.
Berobognak a vendégek
A Brekeke-várba.
Keresztelő lakomának
Sehol sincsen párja.
Éjfél után táncra kelnek
Vidám zeneszóra.
─ Hogyan is van az a híres
Brekekeke nóta?
„Kuruty-kuruty” királyúrfi
Uraknak a sarja.
Köpenyét, ha kiszakad
Kilenc szabó varja.
A nadrágját, a nadrágját
Színaranyból szőtték;
Szélét-szálát csak uraknak,
Csak uraknak nyőték.
„Kuruty-kuruty” királyúrfit
Kerüli az álom.
Felriasztja minduntalan
A nagy dínomdánom.
Hüppög, sí-rí sivalkodik,
De kutya se hallja.
Végre mégis észreveszi
A táncoló dajka.
Ölbe kapja, csitítgatja.
Elhallgat a nóta.
Földre esik a furulya,
S a sok fura kóta.
Tánc, mulatság abbamarad,
S gólyanéni fogja,
Újsütetű keresztfiát
Egyvégbe bekapja.
„Evés közben jön az étvágy.”
Kis falatra nagy jár.
Öreg irály királynéval
A bögyében van már.
Együtt van a királycsalád
A nagy gólyabögyben.
Szerencse, hogy egyelőre
Be se férnek többen.
Nosza, lett nagy siránkozás;
Vartyognak a vének.
Szomorúvá válott a víg
Keresztelő ének.
„Urak voltak, urak voltak!”
─ Sírja a sok béka.
Megtellenék könnyeikkel
Egy zabmérő véka.
Így végződött a vigasság.
Itt a tanulsága:
Azóta sem hívnak gólyát
Kereszt-komaságba.