Szerzője: feketetulipán (álnév)
Falu végén, kicsi házon
Két kémény áll, én jól látom,
Az egyiken gólyafészek,
Minden délben kelepelnek.
Hozzák sűrűn a sok hamit
Egész falu ki gyűl mindig.
El- elnézi, de serények!
Fiókákért mit nem tesznek.
Az egyik Berta, másik Berci;
(Ez az apa, de jó neki.
Szép pár! Mondják, s hüledeznek,
Még vasárnap sem pihennek!
Bezzeg nekünk, embereknek,
Találnak ki pihenőket
Szabad szombat, húshagyó kedd.
Munka nélkül egyre „könnyebb!”
Dehogy könnyebb, vágnak közbe,
Elmehetünk Nárittyenbe;
„Hová mondtad édes komám?
Nem keresünk már ezután,
Nem lesz miből ünnepelni,
Nem lesz, amit tutukálni!”
Nevetgélnek, tréfálkoznak,
S hát az egyik most észbe kap:
„Berta napja van ma, tudtad?”
Erre mindenki elhallgat,
Szépen csöndben elosonnak.
Berta gólya, mintha tudná
Mi a „titok” büszkén sétál,
Számolja a cserepeket.
Csinos csőre nem csipeget
Holmi, vacak zöld legyeket.,
Csak úgy, gáláns, elegánsan
Fordul vele, aztán bátran
Fel a magas kék egekbe,
Elvitorláz a mezőkre.
Kényesen lép hosszú lába
Hínár fogja mégse bánja
Sok a dolga; erre kérem
Névnapja van s pénze, sincsen.
Halpénz kéne. Kagyló buksza
Ott előtte azt bámulja.
Piros lábát meg, megmosná,
Kék sátéval tisztogatná.
Patakban jó, más nem telik
Odahaza fürdőkád sincs
Cipő sincsen, se strimflije
De ha volna is egyebe
Mondjuk egy szép retikülje
Virágszirmot abba gyűjtne
És, ha lenne segítsége
Békacombot sütögetne.
Leginkább egy nagykabátra
Vágyik csupán, noha tudja:
Annak most még nincs szezonja
Sebaj, majd, ha „anyagilag”
Talpra állnak s már indulnak
Megveszi majd - Berci férje…
Ekkor lapos, hegyes csőre
Rácsapott egy szöcskelányra:
„Csupáncsak egy nyeszlett sáska,
Mégis selymes -, zöld ruhája.”
****
Szitakötő éber szeme
Észrevette, s megsejtette
Mire gondolt: „Azt én szőttem,
Neked is kell? Megszőhetem.”
„Ó, ne mond? Te szitaszövő,
Ne ámíts el, úgyis késő!”
Úgy bekapta villámgyorsan,
Lecsúszott ám, de még vígan.
Így küldte le Berta nénje,
Nem várta meg, hogy megszője.
„Ott ágáljon!”- szólt egy egér,
Ki a fűben még szót sem kér.
Közbevág, mert neveletlen;
Mindenkivel tiszteletlen.
Bár szaladna, jobban tenné:
Vesztét ő is elkerülné.
Árva feje így hát koppant.
Kői márna majd meghibbant
Mikor látta, jön a veszély
Iszapba bújt, oly nagyon félt.
Ott sem bírta, fulladozott,
Víz tetejére ficánkolt;
Berta gólya sem tehet mást,
Hisz a patak nem fürdőkád (!),
Kihalászta szép ügyesen;
Ficánkolhat a csőrében.
Ezzel most már hazamehet.
Háza népe megéhezett.
*****
Arrébb Berci, szikár ura:
Felvigyáz a túlsó partra.
Nem halászik, nem tocsog ma,
Hisz nem ér rá, úgy hallotta:
Felesége, ha már Berta,
Neve napját kéne, tartsa!
Kéne, kéne, de nem teszi;
Ínyencséggel meg se lepi.
Ilyen asszonyt, még ki látott?
Durcáskodik, lazsál némán,
Elkenődik gyávaságán.
Bárcsak volna nyár eleje,
Innen bizony elszelelne.
:
Fél lábon áll, elmélkedik.
Családi gondok emésztik.
Délre ezt már kicsit unja,
Másik lábát elékapja.
Megcserélte, aztán semmi.
Lehet tovább elmélkedni.
Megy le a nap – vérvörösen,
De még ott áll csökönyösen.
Kivárja, míg szürkülődik,
Aztán lassan felcihelődik.
Hazaállít nagy éhesen;
A bögyében semmi nincsen.
„Hol a zsákmány? – kérdi Berta.
Fedőt nyomva a fazékra.
„Nem volt kedvem…” – szabadkozik.
Nem röstelli, nem bánkódik:
Bármi bántja, ez éhezik.
„Ennél ugye? Kell a potya.
Nem gondolsz a családodra!
Egész nap etetem őket.
Este pedig - eztán téged?”
******
Berci papa zavarba jön,
Elsuhan a rétre rögtön.
Tíz perc múlva vissza siet.
Csőrében két kígyó szenved.
Berta most már nyájasabb lesz.
Vágódeszkát is elé tesz.
Míg a kígyót darabolja:
Neve napját megsiratja.
De csak némán, hogy a béke
Helyreálljon idejébe.
S fejét dugva szárnya alá,
Mit álmodik? Azt ki tudná?
*****
Kicsit később hangokat hall;
Vak sötétben patkány kapar.
Jön a bagoly, Uhu szomszéd,
Nyakon csípi, s metszi fejét.
Rutinosan megy a „műtét”.
Darabolja, mint egy kadét.
„Héj, apjuk, héj! Vedd már észre:
Hogy a szomszéd már elkezdte!”
- Dohog Berta, de Berci szól:
- „Korán van még, mért nem alszol?
- Mit képzelsz te, hótig morcos?
- Tán sötétben látok, mint ő?
- Adott nekem a teremtő
- lámpás szemet.
- S ugyanakkor, gólya legyek,
Netán bagoly? Ől a méreg
Neved napján is szenvedjek?
*******
Ilyen rosszak az emberek,
Névnapokról cseverésznek.
Jobban tennék, hallgatnának
Elvadítják a gólyákat
********
Forrás: Egypercesek