Veszekedtem a kisfiammal,
mivel kerülő úton át
megtudtam, hogy az óvodában
elcsábított egy úrilányt.
Minden hatalmam összeszedve
szidtam, hogy rengett rá a ház:
- Jól nézünk ki! Mi lesz a vége,
ha majd a kislány lebabáz?
- Azonnal orvoshoz mentek! -
mondtam, és Lóci nevetett,
nevetve mondta: - Nem én, a gólya,
az hozza majd a gyereket! -
Ezt mondta Lóci kipirultan,
s mérgesen nézett rám nagyon:
- Nekem nem lehet kisfiam, hisz
még én is kisfiú vagyok.
Nevetett, és én is nevettem,
ha már a baj így megesett,
s aztán leültem s nekifogtam
megírni ezt a versemet,
leültem, de nem ment a munka
mert költeménynek ez kevés,
szidtam Lócit, hogy rossz a ziccer,
rágtam a ceruzám hegyét.
S hogy tele lett a szám grafittal,
lehetett egy órája már,
a vitrin ajtaján kiszállott
a hosszúcsőrű, nagy madár,
kiszállt a gólya s ott keringett,
néztem a szárnyát, nagy begyét,
a szárnyát néztem s egyre féltem,
hogy leadja a névjegyét/.../