Krúdy Gyula: Az álombeli lovag

Krúdy Gyula: Az álombeli lovag
Válogatott elbeszélések
1909-1911

Egy régi udvarházból

"A tanyaház egyszer leégett, és Szindbád apja nagyon sajnálta a gólyafészket, amely a házzal égett. Száz esztendő óta jártak a fészekre a gólyák, és Szindbád apja szégyenkezve kérdezte: hová teszem őket tavasszal?"

*

 "Szindbád úratyja még mindig többet gondolt arra, hogy a gólyafészek a tanyaház nádas födelén épségben maradjon, hogy a régi jegenyefák a ház körül helyükön legyenek, és se kutya, se macska el ne vesszen az ő úriházától, mint avval törődött, hogy Szindbád végtére felnövekedett, talán tizenhat esztendős is elmúlott már, és mindazokat a tudományokat kimerítette, amelyek fölött Potrobányi úr és Ketvényi Nagy Sámuel rendelkezett, amiről bizonyítványt is kapott a késmárki líceumtól."


Szindbád és a színésznő

"A kéményen gólyafészek, és a házőrző komondort Tiszának hívják... Szindbád sokszor elgondolkozott magában, hogy egy egész, múltnak hitt világ feltámadt előtte. Mintha századokról századokra semmi sem változnék a magyar vidéki életben."

Esti út

"- Az nehéz lenne. Majd én csak magamban kelek útra. Kornádi uram ravasz ember, de Parka szenátort sem a gólya költötte. A sánta kopó is megfojtja a rókát - mondta Parka uram, és biztatóan hunyorított a szemével."

Forrás: MEK