Csörren a, csörren a csengős óra,
ébredj mackó, ébredj már!
Látod, a cirmos az első szóra
pattan az ágyból, táncot jár.
Messzire szálljon a mackóálom!
Kinn a tavasz már kürtöt fúj,
lombruha zöldell a ringó ágon,
szél karikázik az erdőn túl.
Megjön a, megjön a gondos gólya,
kék ibolyákból illat száll.
Hogyha kibújnál, pompás volna:
fürge nyulakkal játszhatnál.
Vége a, vége a hosszú télnek…
Lusta, ki mindig bóbiskol.
Erre fölébredsz: hoztam néked
erdei mézet – a jobbikból!