Híres csizmám piros, kényes.
Nem kefélem, mégis fényes.
Pedig sokszor térdig sár van,
Hol én járok, a mocsárban.
Ha a békák kuruttyolnak,
Vége a jó nyugalomnak.
Erre olyan mérges leszek,
Vacsorára békát eszek.
Úgy köszönök, ha felkelek:
Jó reggelt: kelep, kelep!