A telefonpóznára
rakta fészkét a gólya,
mindenki megáll - megnézi -
hogy kicsinyeit óvja,
eteti anyai gonddal,
hordja a siklót, a békát
a halastóból,
neveli ivadékát -
s ahogy száll - látom -
kifeszített, óriás szárnyaiban,
nesztelenül,
anyai büszkeség feszül.
Forrás: Szép versek