Doktor Breke Kelemen egy tóban teljesített szolgálatot, mint időjárás és vízállás kutató. Azokon a napokon, amikor éppen időjárás volt, Kelemen kiült egy fűzfaágra, és néhány perces időjárás-jelentést tartott. Ugyanez volt a helyzet a vízállással. Azokon a napokon, amikor a tóban vízállás volt – márpedig a tavakban általában víz szokott állni, – Kelemen kiült egy fűzfaágra, és kijelentette, hogy a tóban megint áll a víz. Ezt nevezik – amint különben tudjuk – vízállásjelentésnek.
Doktor Breke Kelement mindenki megbecsülte munkájáért. A piócák az ő vízállásjelentései szerint úsztak, a fűzfa az ő időjárás-jelentései szerint hajladozott. Voltak olyanok is, akik azt mondották, hogy Kelemen jobban ért az időjárás-jelentés készítéshez, mint maga a rádió vagy a Kolozsvári Tudományos Időjósló Intézet.
Így élt ez az elmélyülést kedvelő, kissé hideg természetű tudós, békében és megelégedésben. A tóban külön szobája volt, amelyben a víz is be volt vezetve; komoly fizetést kapott – kétszáztíz légy, ötven szúnyog, ami testvérek között sem kutya –, de ezen felül is annyit költhetett el, amennyit akart és megfogott.
Nem is lett volna semmi hiba, ha egy ízben nem hallotta volna víziborjútól, hogy a ponty a szomszédos folyóban bizony nem úgy él, mint ő. A ponty kosztot, kovártélyt – kétszobás lakást – kap pusztán azért, mert úszni tud: és még a fűzfára sem kell fölmásznia, hogy időjárás-jelentést tartson.
– De hisz úszni én is tudok! – kiáltotta Doktor Breke Kelemen, és kirúgta maga alól a széket.
Attól kezdve Kelemen egész nap úszott, és érdeklődött, hogyan juthatna be pontynak. Időjárás-jelentéseit kapkodva tartotta meg, és igen gyakran összezavarta a vízállásjelentéssel. Így persze a piócák egészen megzavarodtak, nemkülönben a fűzfa is, amelyik hajladozni kezdett bizonytalanságában.
Breke Kelemen addig úszott ide-oda, amíg meghallotta, hogy a horgászok pontyokat keresnek, pontyokat vesznek föl. Azonnal jelentkezett a horgászoknál, könyörgött nekik, hogy vegyék fel pontynak. De a horgászok elkergették, azt mondták, hogy Breke Kelemen ponty-szolgálatra tökéletesen alkalmatlan.
Doktor Breke Kelemen hazament, és talán megnyugodott volna, ha nem kopogtat be hozzá megint a víziborjú, és nem újságolja el, hogy a nyulat külföldre küldték, mert nagyon jól tud ugrani.
– De hisz ugrani én is tudok! – kiáltotta Kelemen, és kirúgta maga alól a széket.
Ettől kezdve Kelemen állandóan a tó partján ugrált. Kétségbeesetten iparkodott, hogy ugróbajnoknak képezze át magát, és ő is mehessen világlátni. Az időjárás- és vízállásjelentést teljesen elhanyagolta, s ha azt kérdezték tőle, lesz-e időjárás és vízállás, szó nélkül továbbugrott. A piócák kijöttek a szárazföldre, mert azt hitték, hogy nincs többé vízállás, a fűzfa meg szélcsendben hajladozott, és viharban maradt mozdulatlan, mivel nem tudott az időjárást illetőleg tájékozódni.
Breke Kelemen ezután jelentkezett a mezei ugróversenyen, de már az első fordulóban kiesett. A pálmát egy szöcske vitte el előle, akit ezután városra is küldtek, hogy a sportpályán képezze tovább magát.
Kelemen hazament, leült a szobájában, melybe a víz is be volt vezetve, amikor bekopogott hozzá a víziborjú, és elújságolta, hogy a rigót a hangja miatt fölvették egy fára, magas állású énekesnek.
– De hiszen nekem is van hangom! – kiáltotta Doktor Breke Kelemen, és kirúgta maga alól a széket.
Kiugrott egy kőre, és egyfolytában kuruttyolt. Többé egyáltalán nem törődött se időjárással, se vízállással. Így a tó elmocsarasodott, a fűzfa pedig elsárgult. Kelemen pedig énekelt torkaszakadtából, és várta, hogy mikor veszik fel a madarak.
Egyszercsak megjelent egy gólya, és hadonászni kezdett a csőrével.
– Megjött a karmester – lelkendezett Kelemen. Kidüllesztette a mellét, a szemét behunyta, s úgy fújta tovább. Boldog volt, hogy végre fölfedezték.
A gólya pedig felemelte Kelement, és vitte, vitte – egyre magasabbra.
Doktor Breke Kelemen eltűnt, és azóta a legpontosabb időjárás-jelentéseket a rádió szokta bemondani.
(Illusztrátor: Bene József)
Forrás, és eredeti illusztrációk: Napsugár
Napsugár, 1957. szeptember, 14-15. oldal
Hászid = jámbor
Raj Tamás: "Várj madár, várj" - A hászidizmusról
A hászid szó a héber a heszed rokona, ami gyakorló szeretetet jelent. (Érdekes, a magyar nyelv csak a szeretet és a szerelem szavait választja szét, míg a héberben az érzelmi és a gyakorló szeretetet különböztetjük meg egymástól, más-más szóval jelölve azokat.) Ezért az igazi hászidnak segítőkész szeretettel kell fordulnia a világ és embertársai felé. S nem csupán a hozzá közelállók irányában.
Az egyik híres kelet-európai rabbi gyakran idézte mesterét, akit diákkorában megkérdezett: A Talmud szerint azért nevezzük a gólyát haszidának, mert nagyon szereti az övéit. Hogyan lehet akkor, hogy mégis tisztátalan állatnak tartjuk?
A mester elgondolkodva így válaszolt: "Mert csak az övéit szereti."
Forrás: zsido.hu
A hászid szó a héber a heszed rokona, ami gyakorló szeretetet jelent. (Érdekes, a magyar nyelv csak a szeretet és a szerelem szavait választja szét, míg a héberben az érzelmi és a gyakorló szeretetet különböztetjük meg egymástól, más-más szóval jelölve azokat.) Ezért az igazi hászidnak segítőkész szeretettel kell fordulnia a világ és embertársai felé. S nem csupán a hozzá közelállók irányában.
Az egyik híres kelet-európai rabbi gyakran idézte mesterét, akit diákkorában megkérdezett: A Talmud szerint azért nevezzük a gólyát haszidának, mert nagyon szereti az övéit. Hogyan lehet akkor, hogy mégis tisztátalan állatnak tartjuk?
A mester elgondolkodva így válaszolt: "Mert csak az övéit szereti."
Forrás: zsido.hu
A MITIKUS GÓLYAMADÁR -
- jósmadár és tűzmadár, a törökök szent madara
"A gólya értelme csodálatosan fejlett. Mindenkor pontosan tudja, hogy melyik vidéken hogyan fogadják az emberek.
A félénken és óvatosan puhatolózó, emberkerülő, minden-kivel szemben bizalmatlan madár a meghívás jelét megpillantva – a háztetőn, vagy fa tetején elhelyezett kocsikereket – félreteszi tartózkodását, elfoglalja a kereket és néhány nap alatt megbarátkozik környezetével. Hamar megismeri házigazdáját, és minden jóakaróját megkülönbözteti a rosszakaratú idegentől. Úgy tartják, áldás száll a házra, melyen gólya fészkel.
Érzéseit csőre összeverésével fejezi ki, kelepel örömében és bánatában. Békát, egeret, kígyókat, rovarokat, földi gilisztákat eszik, tehát élettere a patakpartok háborítatlan területe.
A gólya az új születésének legősibb és legerőteljesebb szimbóluma. Kínában a daruéhoz hasonló jelentéstartalmakat tulajdonítottak neki. Sok helyütt a gólyára bízták a gyermekáldás feladatát.
Egy antik legenda szerint a gólya táplálja agg atyját, ezért a gyermeki szeretet szimbóluma. A féllábon álldogáló, töprengő madár a meditáció jelképe.
A római mitológiában Júnónak, - az otthon, a gyerekek és a családi hűség istennőjének - szent madara.
A kereszténység a gonosz ellenségének, a bűnbe vivő Őskígyó legyőzőjének tekinti. A Golgotán részvevően körözött a kereszt körül egy gólya, és erőt adott Jézusnak.
Néhány mesében és legendában képes emberalakot ölteni, ezért az ember közeli rokonának tartják. Sekély vizekben, vízparton mozog, az ilyen helyeket a Tündérországba vezető átjárónak tartották. A víz, és a vízpart az érzelmeket és a teremtést is szimbolizálja. A gólya tehát segít megérteni az érzelmeinket, és segít élménnyé tenni a szülés folyamatát. Kelepelésekor a szent tánc ősi misztériumát jeleníti meg, mellyel ősi erőket és energiákat lehet megidézni.
Az ősmagyar mitológia jósmadárnak és tűzmadárnak tartotta. Atilla király Aquilleja ostrománál körüljárta jósaival a várost, látta a tenger felől menekülő gólyákat, akik a torony tetejére hordták a fiókákat. Ebből azt a jóslatot olvasta ki, hogy a várost nem szabad feladni, hanem meg kell erősíteni, mert biztonságosan védhető."
Forrás: TEMESVÁRI GABRIELLA - magóc oldala
"A gólya értelme csodálatosan fejlett. Mindenkor pontosan tudja, hogy melyik vidéken hogyan fogadják az emberek.
A félénken és óvatosan puhatolózó, emberkerülő, minden-kivel szemben bizalmatlan madár a meghívás jelét megpillantva – a háztetőn, vagy fa tetején elhelyezett kocsikereket – félreteszi tartózkodását, elfoglalja a kereket és néhány nap alatt megbarátkozik környezetével. Hamar megismeri házigazdáját, és minden jóakaróját megkülönbözteti a rosszakaratú idegentől. Úgy tartják, áldás száll a házra, melyen gólya fészkel.
Érzéseit csőre összeverésével fejezi ki, kelepel örömében és bánatában. Békát, egeret, kígyókat, rovarokat, földi gilisztákat eszik, tehát élettere a patakpartok háborítatlan területe.
A gólya az új születésének legősibb és legerőteljesebb szimbóluma. Kínában a daruéhoz hasonló jelentéstartalmakat tulajdonítottak neki. Sok helyütt a gólyára bízták a gyermekáldás feladatát.
Egy antik legenda szerint a gólya táplálja agg atyját, ezért a gyermeki szeretet szimbóluma. A féllábon álldogáló, töprengő madár a meditáció jelképe.
A római mitológiában Júnónak, - az otthon, a gyerekek és a családi hűség istennőjének - szent madara.
A kereszténység a gonosz ellenségének, a bűnbe vivő Őskígyó legyőzőjének tekinti. A Golgotán részvevően körözött a kereszt körül egy gólya, és erőt adott Jézusnak.
Néhány mesében és legendában képes emberalakot ölteni, ezért az ember közeli rokonának tartják. Sekély vizekben, vízparton mozog, az ilyen helyeket a Tündérországba vezető átjárónak tartották. A víz, és a vízpart az érzelmeket és a teremtést is szimbolizálja. A gólya tehát segít megérteni az érzelmeinket, és segít élménnyé tenni a szülés folyamatát. Kelepelésekor a szent tánc ősi misztériumát jeleníti meg, mellyel ősi erőket és energiákat lehet megidézni.
Az ősmagyar mitológia jósmadárnak és tűzmadárnak tartotta. Atilla király Aquilleja ostrománál körüljárta jósaival a várost, látta a tenger felől menekülő gólyákat, akik a torony tetejére hordták a fiókákat. Ebből azt a jóslatot olvasta ki, hogy a várost nem szabad feladni, hanem meg kell erősíteni, mert biztonságosan védhető."
Forrás: TEMESVÁRI GABRIELLA - magóc oldala
Kelebia neve
"A község nevének eredetéről több magyarázat ismert. Az első szerint az itt tanyázó pásztornépek adták a sok gólya láttán (a szabálytalan Tisza időszakonként mocsarassá változtatta a vidéket)."
Forrás: Élet Kelebián
Forrás: Élet Kelebián
Móser Zoltán: Álmodik a múlt
Kicsiknek és nagyoknak,
a Dunán innen, és a Dunán túl
"A népzenekutató Borsai Ilona, a magyar népi gyermekjátékok és dalok szakértője, a dallamokra is figyelve így foglalja röviden össze mindazt, amit a gólyáról szóló énekekről, mondókákról - vagy ahogy Arany János nevezte: köszöntőkről - tudnunk kell:
A téli elvándorlásból visszaérkező gólyákat igen sokféle mondókával szokták fogadni. Egyesekben az a hiedelem tükröződik, hogy ha a gólya megkerüli a házat, szerencsét hoz:
Gólya, gólya, kerüld meg a házunkat,
Neked adom az arany kulcsomat!
*
Gólya, gólya gilice, kendervágó vadréce,
Látom lábad, piros cipellődet,
Addig nem adom oda öreganyád kulcsát, míg
vagy ezret nem kerülsz!
Tavasszal a gólyák megpillantásakor éneklik, egyes helyeken, pl. a Győr-Sopron megyei Farádon, kezüket keresztbe téve a gólya felé hajlonganak. Az utolsó sort deklamálva mondják."
Forrás: MEK
A gólya - A hűséges madár
"A GÓLYA a köztudatban a tavasznak, a kisbabának és a jó szerencsének az előfutára. Régóta különleges helyet foglal el az ember mítoszaiban és érzelmi világában. Kecses repülése, nagy vonzalma az emberi települések iránt és a mezőgazdasági kártevők pusztításában betöltött hasznos szerepe miatt igazi kedvenc madara lett az embereknek.Mindezek közül talán a legkedvesebb vonása a hűsége — ragaszkodása a fészkéhez, amelyhez minden évben visszatér, ragaszkodása társához, amelyhez egy egész életre hozzáköti magát. A héberben a gólya neve „lojálist” vagy olyan teremtményt jelöl, aki „szerető-kedvességet” tanúsít, mert — ahogy a Talmud magyarázza — különösen azzal a tulajdonságával tűnik ki, hogy szeretettel bánik a társával.Az emberek körében élvezett közkedveltsége révén közel kétszáz évvel ezelőtt Hollandiában a gólyát védett állattá nyilvánították, és ahogy a hírekből kitűnik, gyakran lehetett látni szelíd gólyákat a hágai halpiac környékén, amint kecsesen illegetik magukat. Később a németek is nemzeti madaruknak tekintették a gólyát. Manapság pedig sok európai városban magas fészkelő helyeket állítottak fel a háztetőkön, hogy kedvet csináljanak a barátságos madárnak a fészekrakáshoz. A gólyák tehát szívesen látott szomszédaink!"
Forrás: foldunk.b13.hu
Forrás: foldunk.b13.hu
Honnan ered a gólyamese?
Dr. Bélley Pál Kíváncsiak Klubja
A néprajztudományból tudjuk, hogy a gyermek megszületésével kapcsolatban nemcsak a gólyamesét találta ki az emberi képzelet. Sokfelé egy titokzatos asszonyról esik szó, aki kosárral, táskával, puttonnyal vagy éppen útibőrönddel kopogtat be, hogy letegye a háznál az újszülöttet. Máshol egy különös hatalmú férfiemberé a varázslatos tisztség: egy-egy hegyi pásztoré vagy manóé. Svájc némely vidékén úgy mondják: a piacon vagy a kútnál veszi a csecsemőt az édesapja, a belgák szerint a gyermeket hajó hozza a vásárra. Hegyvidékeken nem ritka az a szóbeszéd sem, hogy valahányszor a sziklába csap a villám, egy-egy kődarab a hegyi forrásba hull, s abból formálódik a gyerek. Német területen szinte tájról tájra változik a felfogás: a gólya mellett a varjú, a kánya, a hattyú, a nyúl, a csizmás kandúr, a szamár és a katicabogár egyaránt ismert a maga "gyermekhozó" funkciójában.
A néprajztudományból tudjuk, hogy a gyermek megszületésével kapcsolatban nemcsak a gólyamesét találta ki az emberi képzelet. Sokfelé egy titokzatos asszonyról esik szó, aki kosárral, táskával, puttonnyal vagy éppen útibőrönddel kopogtat be, hogy letegye a háznál az újszülöttet. Máshol egy különös hatalmú férfiemberé a varázslatos tisztség: egy-egy hegyi pásztoré vagy manóé. Svájc némely vidékén úgy mondják: a piacon vagy a kútnál veszi a csecsemőt az édesapja, a belgák szerint a gyermeket hajó hozza a vásárra. Hegyvidékeken nem ritka az a szóbeszéd sem, hogy valahányszor a sziklába csap a villám, egy-egy kődarab a hegyi forrásba hull, s abból formálódik a gyerek. Német területen szinte tájról tájra változik a felfogás: a gólya mellett a varjú, a kánya, a hattyú, a nyúl, a csizmás kandúr, a szamár és a katicabogár egyaránt ismert a maga "gyermekhozó" funkciójában.
Az emberek és az állatok mellett jelentős szerepet játszik az efféle történetekben a növényvilág is. Angliában, Belgiumban, Franciaországban és Olaszországban arról hallunk, hogy a gyermekek a káposztafejekben nőnek. Másutt fűzfán, alma-, körte-, szilva- vagy diófán teremnek, vagy éppen az erdő valamely nagyon öreg fájának odvából szedik ki a gyerekeket. Említsük meg végül az embert létrehozó lények és erők sorában az "őselemet", a mi öreg Földünket is, a maga hegyeivel, vizeivel. Patakokból kiálló furcsa sziklákon, hegyek omladékain, barlangok rejtekén, kosárban vagy hordóban található gyermekekről mesélnek egyes nyugati tájakon. Dániában a tenger sós vízéből eredeztetik a csecsemőket. De Európa-szerte sűrűn előfordul az a gondolat, hogy a mocsarak, tócsák, tavak, patakok habjain úszkálnak a csecsemők.
A gólyaügy hátterében is ugyanez a képzeletkör rejlik: a vizek, berkek lakója nyilván úgy halássza ki a csecsemőket életadó elemükből: a mocsarak, lapos rétek vizéből.
Ha összefoglalóan nézzük ezt a tarka képet, megállapíthatjuk, hogy az ember eredetéről szóló mesék sorában az embernek a vízből való keletkezése az uralkodó motívum. A néprajztudomány hajlik arra, hogy abban, amit ma tréfálkozva mondogatnak egyes felnőttek, az emberiség ősi felfogását, egykor komolyan vallott hiedelmét lássa. Ami ma mese, az valamikor régen az ember komolyan vallott meggyőződése volt. Egyes népeknél a társadalmi fejlődés és kultúra kezdetleges fokán e hiedelem még napjainkban is kimutatható.
Tegyük hozzá végül mindehhez, hogy a magyar nép ajkán ezek a mesék - a gólyamese is - csak másodlagosan vagy elvétve fordulnak elő. Ahol nyomuk van, oda is a városból kerültek, a városba pedig - idegenből.
Forrás: MEKDr. Lendl Adolf: Apró megfigyelések
A Természet 6. évf. 19. sz. (1903. június 1.)
Apró megfigyelések
Régi jegyzeteiből közli: Dr. Lendl Adolf.
Szülőföldemen van egy nagy község, Rékás, melynek körülbelül kétharmad lakossága német, egyharmada sokácz; a körülfekvő apró falvak tiszta oláhok.
Nagy mocsarak és sok vizes rét terült el e falvak alján még körülbelül húsz évvel azelőtt, mert a régi Bega medrével összeköttetésben állott ez a terület.
Feltűnően sok gólya tanyázott ezen a vidéken. Kirándulásaim alkalmával néha ötvenet-hatvanat is láttam, amint taposva lépkedtek a vizes fűben és szedegették a szerteugráló fiókbókákat. Mert legjobban szereti a gólya az apró békákat. Néha, nyár elején, amikor a porontyok már kialakultak és a színvíz fogyni kezd a vidéken, kiszorulnak százával, ezrével a rétre, a harmatos fű közé; vagy a frissítő nyári eső után, ha temérdek számban ugrálnak mindenfelé és szinte mozog a rög a békavándorlástól: akkor a gólyák is összejönnek mindenfelől a közelből, hogy szedegessék, amint termi ilyenkor a rét az apró fiókbékákat; mert ez az ő legkedvesebb eledelük. Ilyenkor a kotló anya madár is elhagyja a fészkét egy-egy időre, hogy lakmározzék, noha különben ezt nem igen szokta tenni.
A nagy területen, amint végignéztem, mindenütt fehérlett a sok feketekabátos, nagy madár. Ezek, néhány párnak kivételével, mind egy közelfekvő faluban laktak, Jezvinben, mely Rékástól nyugatra esik az országúton. Ez is román falu; alacsony, szalmazsup fedelű házakkal, közben nagy fákkal, rendetlen udvarokkal és csöndes, jó néppel.
Ezt szereti a gólya; ahol nem sokat törődnek vele és a háztető laza, oda építi a fészkét. Jezvin-ben évről-évre harmincz-negyven vagy több gólyafészek isvolt; minden harmadik-negyedik házon egy. Az idevaló gólyák dominálták a vizes területeket a Bega-csatornáig.
Békáson, a sokácz falurészen, csak két-három pár fészkelt évenkint, szintén a legszegényebb kunyhók tetején. A német faluvégen csak egyetlenegy párvolt található, még pedig egy kicsit kiemelkedő házkéményén. Ez a néhány pár mindig külön területrejárt; soha r össze nem keveredtek a szomszéd falubeliekkel. Úgy látszik, nem tűrték egymást.
Az országúton keletre fekvő faluban, Susztra községében, amely különben mindenben csak olyanvolt, mint az előbb leírt román falu, csodálatosképen egyetlenegy gólya se volt látható sohasem. Ott nem fészkelt egy sem, noha volt ott is elég alacsony zsup-fedelű ház, magas fa és szegény nép. De volt a közelben elég pocsolya és rétje is — csak fehérlő gólya nem volt rajta. Több éven át észleltem ezt a különös jelenséget, de magyarázatát nem tudtam, amíg végre egy véletlen megfigyelésem megoldotta előttem a kérdést.
Kora tavaszszal volt; húsvéti kiránduláson élveztem a boldog szabadságot. A gólyák már itt voltak;egyenkint számlálgattuk, hogy jöttek egymásután és íme, a susztrai réten is mutatkoztak elegen, ahol pe dig azelőtt soha se lépkedtek.
Talán két héttel későbben már mind el voltak foglalva a fészekrakás gondjaival. Azonban Susztrán nem telepedett meg egy sem; sőt akkorára már mind el is maradtak az ottani rétről. Elmaradtak, mert meg érkezett oda időközben két másik régi ismerősöm: egy fekete gólyapár. Ez a rét végében elterülő félig kiirtott erdőnek (Treppelweg-Wald volt a neve akkoriban) egy külön álló magas fáján fészkelt minden esztendőben. Megértettem, hogy miért vonultak el a fehér gólyák onnét: a feketék megérkezésükkel előzték őket a közeli vidékről.
A valamivel távolabbra eső román faluban (Nagy-Topoloveez) ismét sok fehér gólya tanyázott akkoriban.
Több éven át ismételten megerősödhettem e megfigyeléseim helyességéről, amikből kiviláglik, hogy a fehér gólyák nem csak hogy nem szeretik a német nép házait, de a fekete gólyákat sem.
Azóta elmúlt két évtized; a régi Bega medre és a nedves rétek kiszáradtak a csatorna mentén és vége lett a jezvini gólyaeldorádónak.
Forrás: EPA
Gólyarajz-mondóka
Áll egy kis pont magába,
bekerítjük karikába.
Két kis zsinór lóg le róla,
nono ez még nem a gólya.
A tojása kerek, hegyes,
mindjárt itt áll a vén begyes,
hurkapálca hosszú lába,
azzal gázol a mocsárba.
Piros csőre hosszú, hegyes,
jön a gólya, mindjárt megesz! ( kész a rajz)
Forrás: Dalok, versek birodalma
bekerítjük karikába.
Két kis zsinór lóg le róla,
nono ez még nem a gólya.
A tojása kerek, hegyes,
mindjárt itt áll a vén begyes,
hurkapálca hosszú lába,
azzal gázol a mocsárba.
Piros csőre hosszú, hegyes,
jön a gólya, mindjárt megesz! ( kész a rajz)
Forrás: Dalok, versek birodalma
Rónay György: A róka és a gólya
Meghívta a gólyát a róka egyszer ebédre,
s egy lapos tányért tett, színig levessel, elébe.
A gólya éhes volt, de hosszú csőre
miatt egy jóízű kortyot belőle nem ehetett.
A róka nézte, falt és nevetett.
Aztán a gólya másnap visszahívta a rókát.
Palackban gőzölgött a sokféle ritka finomság.
A róka éhes volt, de csak szagolta
az ételt: nem fért a palackba az orra.
Éhen maradt, s a gólyáé lett a sok finom falat.
A lakoma végén, mikor fölálltak:
"Remélem –szólt a gólya-,
éppoly jónak találtad ebédem,
mint én tegnap a tiédet, barátom;
konyhádon tanult főzni a szakácsom."
A róka csak nézett, s korgó gyomorral elszaladt."
Forrás: Gyermekversek és mondókák
s egy lapos tányért tett, színig levessel, elébe.
A gólya éhes volt, de hosszú csőre
miatt egy jóízű kortyot belőle nem ehetett.
A róka nézte, falt és nevetett.
Aztán a gólya másnap visszahívta a rókát.
Palackban gőzölgött a sokféle ritka finomság.
A róka éhes volt, de csak szagolta
az ételt: nem fért a palackba az orra.
Éhen maradt, s a gólyáé lett a sok finom falat.
A lakoma végén, mikor fölálltak:
"Remélem –szólt a gólya-,
éppoly jónak találtad ebédem,
mint én tegnap a tiédet, barátom;
konyhádon tanult főzni a szakácsom."
A róka csak nézett, s korgó gyomorral elszaladt."
Forrás: Gyermekversek és mondókák
A gólyák visszatérnek - 1939
Cím: The Storks Return.
Hungary.
Various shots of a rural town in Hungary as commentator talks of storks returning here for the summer. Several shots of storks returning to their nests on top of chimneys and rooftops.
Angol filmhíradó részlet. Valamelyik magyar kisvárosban forgatták a gólyákról.
Készítő: PATHETONES
Forrás: www.britishpathe.com
Tóth Elemér: Július
Háztetőnkön csattog a gólya,
nézzétek, gyerekek!
Fecskék ülnek a villanydrótra,
nézzétek, gyerekek!
Kezdődik újra a móka,
halljátok, gyerekek?
Kijárunk újra a tóra,
gyerekek, gyerekek.
nézzétek, gyerekek!
Fecskék ülnek a villanydrótra,
nézzétek, gyerekek!
Kezdődik újra a móka,
halljátok, gyerekek?
Kijárunk újra a tóra,
gyerekek, gyerekek.
Siklósi János: Gólyák
Gólya sétál
a sárban,
kint a széles
határban.
Ifjú gólyák
kísérik,
az ezüst tó
széléig.
Ha békát nem
találnak,
a szittyásban
halásznak
kelepelnek
órákszám
a sás közt a
Főutcán.
Pósa Lajos: Gólya
Gólya, gólya, kelepelő,
De magas a kéménytető!
Szeretem én a magasat,
Belátom a nádas tavat.
Délibábos nagy rónát,
Bólingató vadrózsát.
Mentovics Éva: Béka-ebéd
Dülledt szemű barna béka
szökell, ugrál a réten.
– Hol van néhány kövér szúnyog?
Hol késik az ebédem?
– Eltévedtél béka pajtás,
de én cseppet se bánom.
Én fallak fel most ebédre
kis ugráló barátom –
szólt a gólya, s nagy csőrével
el is kapta a békát,
jóízűen fel is falta,
s jóllakottan odébbállt.
Mentovics Éva: A sérült gólya
Fáj a torka a gólyának,
nekiszállt egy csipkeágnak.
A tövise jól megbökte,
így a nyaka be van kötve.
Szól a társa: - Kelep, kelep,
kedves Elek, mi lett veled?
- Ne is kérdezd, drága Réka…
kuncog rajtam minden béka.
Meglátják a tarka sálat,
már messziről hahotáznak.
Ételt kíván éhes begyem.
Sérült gólya ne is egyen?
- Ne szomorkodj, drága Elek!
Hozok néhány békát neked.
Ha lekerül tarka sálad,
visszaadod – majd vasárnap.
nekiszállt egy csipkeágnak.
A tövise jól megbökte,
így a nyaka be van kötve.
Szól a társa: - Kelep, kelep,
kedves Elek, mi lett veled?
- Ne is kérdezd, drága Réka…
kuncog rajtam minden béka.
Meglátják a tarka sálat,
már messziről hahotáznak.
Ételt kíván éhes begyem.
Sérült gólya ne is egyen?
- Ne szomorkodj, drága Elek!
Hozok néhány békát neked.
Ha lekerül tarka sálad,
visszaadod – majd vasárnap.
Kamarás Klára: A gólya és a vakond
"Három tojást rakott a gólyamama, két szép nagyot, de a harmadik vala-hogy kisebbre sikeredett. Mondta is a gólyapapa:
- Ebből nem lesz semmi, legfeljebb záptojás. -
Ki is keltek a fiókák; kettőből erős, ügyes, de a harmadikból se lett záptojás, csak abból egy kicsit kisebb gólyacsemete kelt ki. A gólyamama addig pátyolgatta, etetgette őket nagy-nagy szeretettel, míg mind a három szépen megtollasodott.
A legkisebbel kellett legtöbbet törődni, ő kapta a legjobb falatokat, ő bújhatott este a legkényelmesebb helyre a gólyapár szárnyai alatt.
Ki is használta a kis csibész a megkülönböztetett helyzetét. Mikor a többiek már a szárnyukat próbálgatták, ő lustán szundikált a fészek közepén.
Gólyapapa hiába bökdöste a csőrével:
- Gyerünk, fiam, ne lazsálj, hamarosan vége a nyárnak és akkor hosszú út vár ránk! -
Úgy tett, mintha mozdulni se tudna. A gólyamama pedig mindig védelmére kelt:
- Hadd pihenjen szegény picikém, látom, hogy nem elég erős még - kelepelte, és még finomabb falatokat hozott neki.
A kis gólya pedig csak evett, evett és hízott, hízott, de mivel nem akart mozogni, a szárnyai nem erősödtek meg.
Elérkezett a nagy utazás ideje, és hiába volt minden, a családnak el kellett indulni, de a lusta kis gólya csak az udvar sarkáig jutott el, oda is amolyan zuhanórepüléssel.
Ott álldogált árván, naphosszat, természetesen fél lábon, mert hallott egy verset a házbeli gyerekektől és ebből tudta, hogy ez így szokás, hiszen már Arany János is megírta. Reszketett is, mert hidegre váltott az idő.
Egyik nap, amikor így tűnődött, megmozdult lába előtt a föld és a kupacból egy kis állatka dugta ki az orrát.
A kis gólya csak nézte, nézte:
- Ő talán egy kis vakond?
A kis vakond is nézte, nézte a gólyát:
- Ő talán a kis gólya?
Ahogy csodálták egymást, így sóhajtottak:
- Ha én a jó meleg föld alatt bujkálhatnék, nem kellene itt fáznom!
- Ha nekem olyan hosszú, hegyes csőröm volna, könnyebben áshatnám a járatomat!
Így vágyakoztak mindketten valami nagy, nagy változásra.
Meghallotta ezt a kert csodatévő tündérkéje, egyet suhintott a varázspálcájával, és mindkét kívánság teljesült.
Ott is hagyta volna őket, hadd örüljenek az új lehetőségeknek, de alig jutott az első bokorig, máris megütötte fülét a sopánkodás:
- Jaj, tele lett a szemem földdel, nem látom a szép égboltot, nem hallom a még a békák vartyogását se!
- Jaj, ez a hosszú csőr a fejemen! Beleakad minden gyökérbe itt a föld alatt. Beomlott a járatom és már magamat is majdnem összekaszaboltam.
A kis tündér megsajnálta őket, újra suhintott a pálcájával, és máris helyreállt a rend.
A kis vakond egy szempillantás alatt eltűnt a vakondtúrás alatt, a gólya pedig megfogadta, hogy minden nap gyakorolja a felszállást, leszállást. Ha szerencsésen átvészeli a telet, jövőre már elég erős lesz, hogy ő is a többiekkel utazhasson.
Forrás: Képzeld el... c. irodalmi folyóirat
- Ebből nem lesz semmi, legfeljebb záptojás. -
Ki is keltek a fiókák; kettőből erős, ügyes, de a harmadikból se lett záptojás, csak abból egy kicsit kisebb gólyacsemete kelt ki. A gólyamama addig pátyolgatta, etetgette őket nagy-nagy szeretettel, míg mind a három szépen megtollasodott.
A legkisebbel kellett legtöbbet törődni, ő kapta a legjobb falatokat, ő bújhatott este a legkényelmesebb helyre a gólyapár szárnyai alatt.
Ki is használta a kis csibész a megkülönböztetett helyzetét. Mikor a többiek már a szárnyukat próbálgatták, ő lustán szundikált a fészek közepén.
Gólyapapa hiába bökdöste a csőrével:
- Gyerünk, fiam, ne lazsálj, hamarosan vége a nyárnak és akkor hosszú út vár ránk! -
Úgy tett, mintha mozdulni se tudna. A gólyamama pedig mindig védelmére kelt:
- Hadd pihenjen szegény picikém, látom, hogy nem elég erős még - kelepelte, és még finomabb falatokat hozott neki.
A kis gólya pedig csak evett, evett és hízott, hízott, de mivel nem akart mozogni, a szárnyai nem erősödtek meg.
Elérkezett a nagy utazás ideje, és hiába volt minden, a családnak el kellett indulni, de a lusta kis gólya csak az udvar sarkáig jutott el, oda is amolyan zuhanórepüléssel.
Ott álldogált árván, naphosszat, természetesen fél lábon, mert hallott egy verset a házbeli gyerekektől és ebből tudta, hogy ez így szokás, hiszen már Arany János is megírta. Reszketett is, mert hidegre váltott az idő.
Egyik nap, amikor így tűnődött, megmozdult lába előtt a föld és a kupacból egy kis állatka dugta ki az orrát.
A kis gólya csak nézte, nézte:
- Ő talán egy kis vakond?
A kis vakond is nézte, nézte a gólyát:
- Ő talán a kis gólya?
Ahogy csodálták egymást, így sóhajtottak:
- Ha én a jó meleg föld alatt bujkálhatnék, nem kellene itt fáznom!
- Ha nekem olyan hosszú, hegyes csőröm volna, könnyebben áshatnám a járatomat!
Így vágyakoztak mindketten valami nagy, nagy változásra.
Meghallotta ezt a kert csodatévő tündérkéje, egyet suhintott a varázspálcájával, és mindkét kívánság teljesült.
Ott is hagyta volna őket, hadd örüljenek az új lehetőségeknek, de alig jutott az első bokorig, máris megütötte fülét a sopánkodás:
- Jaj, tele lett a szemem földdel, nem látom a szép égboltot, nem hallom a még a békák vartyogását se!
- Jaj, ez a hosszú csőr a fejemen! Beleakad minden gyökérbe itt a föld alatt. Beomlott a járatom és már magamat is majdnem összekaszaboltam.
A kis tündér megsajnálta őket, újra suhintott a pálcájával, és máris helyreállt a rend.
A kis vakond egy szempillantás alatt eltűnt a vakondtúrás alatt, a gólya pedig megfogadta, hogy minden nap gyakorolja a felszállást, leszállást. Ha szerencsésen átvészeli a telet, jövőre már elég erős lesz, hogy ő is a többiekkel utazhasson.
Forrás: Képzeld el... c. irodalmi folyóirat
Mondóka
Gólya, gólya, kelep, kelep,
Nagy útra megy, Isten veled.
Isten veled fiúk, lányok,
Kikeletkor visszaszállok!
Nagy útra megy, Isten veled.
Isten veled fiúk, lányok,
Kikeletkor visszaszállok!
Vipo - állatmesék
A mesesorozat három főszereplője Vipo, egy hosszú fülű kiskutya és barátai, Henry a gólya, és Betty, a játékcica.
Vipo szeretne egy kedves kis feleséget találni magának, s barátaival elindul egy világkörüli útra, melynek során sok kaland vár rájuk.
Útközben megismerkednek országokkal, városokkal, nevezetességekkel, emberekkel.
-Mikor érünk már Olaszországba? - nyivákolt türelmetlenül Betty, Vipo játékos kedvű kiscicája a táskából. - Majd, ha kiengedlek a hátizsákból! - vakkantott Vipo. Abban a pillanatban Henry, a gólya kelepelni kezdett: - Az ott lent már a velencei öböl!
(részlet a Vipo: Az óriási csizma c. történetből)
A Vipo-sorozat könyvei: Bookline
Vipo szeretne egy kedves kis feleséget találni magának, s barátaival elindul egy világkörüli útra, melynek során sok kaland vár rájuk.
Útközben megismerkednek országokkal, városokkal, nevezetességekkel, emberekkel.
-Mikor érünk már Olaszországba? - nyivákolt türelmetlenül Betty, Vipo játékos kedvű kiscicája a táskából. - Majd, ha kiengedlek a hátizsákból! - vakkantott Vipo. Abban a pillanatban Henry, a gólya kelepelni kezdett: - Az ott lent már a velencei öböl!
(részlet a Vipo: Az óriási csizma c. történetből)
A Vipo-sorozat könyvei: Bookline
Heinrich Hoffmann von Fallersleben: Der Storch
Habt ihr ihn noch nicht vernommen?
Auf dem Dache sitzt er schon.
Unser Storch ist heimgekommen,
Hört doch! hört den frohen Ton!
Klappre du, klappre du klapp klapp klapp!
Klapp klapp klapp!
Klappre du, klappre du immerzu!
Ja, du bist nun eingetroffen
Nach so langer Winternacht,
Hast erfüllet unser Hoffen
Und den Frühling mitgebracht.
Forrás: feiertagsgedichte.de
Auf dem Dache sitzt er schon.
Unser Storch ist heimgekommen,
Hört doch! hört den frohen Ton!
Klappre du, klappre du klapp klapp klapp!
Klapp klapp klapp!
Klappre du, klappre du immerzu!
Ja, du bist nun eingetroffen
Nach so langer Winternacht,
Hast erfüllet unser Hoffen
Und den Frühling mitgebracht.
Forrás: feiertagsgedichte.de
Német népi mondóka, játék
Storch Storch guter
bring mir einen Bruder
Storch Storch bester
bring mir eine Schwester
"Diesen Reim singen die Kinder, wenn sie einen Storch sehen, oder schreiben denselben in ein Briefchen, das sie über Nacht dem Storch vor das Fenster legen. Selbstverständlich ist am andern Morgen der Brief vom Storch abgeholt worden"
Forrás: volksliederarchiv.de
Storch und Osterhase (német mondóka)
Storch, Storch, Schnibel, Schnabel,
mit der langen, spitzen Gabel,
mit den langen Beinen!
Wenn die Sonn’ tut scheinen,
steht er auf dem Kirchendach,
klappert laut, bis alles erwacht.
Storch hat sich aufs Nest gestellt,
guckt herab auf Dorf und Feld:
“Wird bald Ostern sein!
Kommt hervor, ihr Blümelein,
komm hervor, du grünes Gras,
komm herbei, du Osterhas’!
Komm fein bald und fehl mir nit!
Bring auch viele Eier mit!”
Forrás: kinderreime.net
mit der langen, spitzen Gabel,
mit den langen Beinen!
Wenn die Sonn’ tut scheinen,
steht er auf dem Kirchendach,
klappert laut, bis alles erwacht.
Storch hat sich aufs Nest gestellt,
guckt herab auf Dorf und Feld:
“Wird bald Ostern sein!
Kommt hervor, ihr Blümelein,
komm hervor, du grünes Gras,
komm herbei, du Osterhas’!
Komm fein bald und fehl mir nit!
Bring auch viele Eier mit!”
Forrás: kinderreime.net
Matthias Claudius: Das Kind, als der Storch ein neues ...
A vers teljes címe:
Das Kind, als der Storch ein neues bringen sollte; für sich allein
Der Storch bringt nun ein Brüderlein -
Er kommt damit ins Fenster herein
Und beißt Mama ein Loch ins Bein,
Das ist so seine Art. ---
Mama liegt wohl und fürchtet sich...
O lieber Storch, ich bitte dich,
Beiß doch Mama nicht hart. -
- - - -
- - -
He he, da kommt Papa herein,
Nun wird er wohl gekommen sein! - -
Aber du weinest ja!
Hat er dich auch gebissen, Papa?
Forrás: gutenberg.spiegel.de
A vers magyarul: Koosán Ildikó fordítása
Das Kind, als der Storch ein neues bringen sollte; für sich allein
Der Storch bringt nun ein Brüderlein -
Er kommt damit ins Fenster herein
Und beißt Mama ein Loch ins Bein,
Das ist so seine Art. ---
Mama liegt wohl und fürchtet sich...
O lieber Storch, ich bitte dich,
Beiß doch Mama nicht hart. -
- - - -
- - -
He he, da kommt Papa herein,
Nun wird er wohl gekommen sein! - -
Aber du weinest ja!
Hat er dich auch gebissen, Papa?
Forrás: gutenberg.spiegel.de
A vers magyarul: Koosán Ildikó fordítása
Heinrich Seidel: Der Storch
Der Storch kommt aus Egypterland,
Weil Frühlingslüfte riefen.
Er steht auf seinem alten Stand
Und klappert Hieroglyphen.
Da nun Poeten überall
Der Vogelsprache kundig,
So auch den ganzen Klapperschwall
Des braven Storchs verstund ich.
Da er zurück von Pyramid',
Von Nil und Krokodil kam,
So war's ein gar vergnüglich Lied
Vom wunderschönen Nilschlamm.
Ein jeder Storch am Nilschlamm hängt
Und klapprig ihm zu Muth wird,
Wenn er an seinen Nilschlamm denkt,
Und wie's dem Storch da gut wird!
Da krabbelt's hin, da krabbelt's her,
Und allerwegen hüpft es! -
Man geht umher und schmauset sehr,
So glatt hernieder schlüpft es.
Auch weiß der Störche Tradition
Aus grauer Zeit zu sagen:
Die wundervolle Märe von
Egyptens sieben Plagen.
Doch ward erzählt von Ahn zu Ahn
Die Sage so vorzüglich -
Jetzt denkt auch dieser Storch daran
Und klappert so vergnüglich.
Forrás: amigo.de
Weil Frühlingslüfte riefen.
Er steht auf seinem alten Stand
Und klappert Hieroglyphen.
Da nun Poeten überall
Der Vogelsprache kundig,
So auch den ganzen Klapperschwall
Des braven Storchs verstund ich.
Da er zurück von Pyramid',
Von Nil und Krokodil kam,
So war's ein gar vergnüglich Lied
Vom wunderschönen Nilschlamm.
Ein jeder Storch am Nilschlamm hängt
Und klapprig ihm zu Muth wird,
Wenn er an seinen Nilschlamm denkt,
Und wie's dem Storch da gut wird!
Da krabbelt's hin, da krabbelt's her,
Und allerwegen hüpft es! -
Man geht umher und schmauset sehr,
So glatt hernieder schlüpft es.
Auch weiß der Störche Tradition
Aus grauer Zeit zu sagen:
Die wundervolle Märe von
Egyptens sieben Plagen.
Doch ward erzählt von Ahn zu Ahn
Die Sage so vorzüglich -
Jetzt denkt auch dieser Storch daran
Und klappert so vergnüglich.
Forrás: amigo.de
Werner Lindemann: Der Storch
Hurra, der Storch ist da,
zurück aus Afrika.
Jetzt heißt es für den Hasen,
für Frosch und Maus im Rasen,
für Schlange, Vogel: Horch,
da naht der Jäger Storch!
Mich freut, kommt er gezogen
mit weitem Segelbogen,
um - schwapp - mit Wasserhuschen
die Brut im Nest zu duschen.
Brauch keinen Wecker mehr.
Das Wecken regelt er.
Sein Klappern auf dem Dach
macht mich frühmorgens wach.
Forrás: amazon.de
zurück aus Afrika.
Jetzt heißt es für den Hasen,
für Frosch und Maus im Rasen,
für Schlange, Vogel: Horch,
da naht der Jäger Storch!
Mich freut, kommt er gezogen
mit weitem Segelbogen,
um - schwapp - mit Wasserhuschen
die Brut im Nest zu duschen.
Brauch keinen Wecker mehr.
Das Wecken regelt er.
Sein Klappern auf dem Dach
macht mich frühmorgens wach.
Forrás: amazon.de
Idézetek
Ágh István: Szigliget-memoár
"Tavasszal volt a leggyönyörűbb, az árokparton, s az átlátható bodzás akácosokban bürök és ibolyák, a hegyoldali szőlőkben lila barack- és mandulavirágzás, ég és föld között lebegő tündérálom, gólya húz a keringő sas alatt, fölöttem."
Ágh István: Akácos út, ha végig megyek rajtad én
"Ha a gólya hűséges madár volna, Nagy Gyuláék kéményén látnám, követte volna Varga Margitot onnan, ahol előbb a japánkakas hajszolta a nagy vöröset. De ez a gólyautód már csak arra emlékszik, merre van Afrika, s a beton-villanydúcra fészkel. "
Forrás: DIA
PIM: Ágh István
"Tavasszal volt a leggyönyörűbb, az árokparton, s az átlátható bodzás akácosokban bürök és ibolyák, a hegyoldali szőlőkben lila barack- és mandulavirágzás, ég és föld között lebegő tündérálom, gólya húz a keringő sas alatt, fölöttem."
Ágh István: Akácos út, ha végig megyek rajtad én
"Ha a gólya hűséges madár volna, Nagy Gyuláék kéményén látnám, követte volna Varga Margitot onnan, ahol előbb a japánkakas hajszolta a nagy vöröset. De ez a gólyautód már csak arra emlékszik, merre van Afrika, s a beton-villanydúcra fészkel. "
Forrás: DIA
PIM: Ágh István
Hock Éva Etelka: Rózsaszínű fellegek
Rózsaszínű fellegek
Lepték el a kék eget.
Különleges látvány volt.
Nem volt benne sötét folt.
Volt ez nagyon szokatlan,
Mert volt csak az álmomban.
Csukott szem az bármit lát,
Meglehet ez a valóság.
Percenként az sokszor van.
Nemcsak ott az álmokban.
Ha kék gólyák lehetnek*,
Hát rózsaszínűek a fellegek.
Most én ennél maradnék,
Percenként százhúszat pislognék.
Lesz álmom így valóság,
Rózsaszínűben szép a világ.
Látom, hogy már mosolyogsz,
Te is "rózsaszínülni" fogsz.
Forrás: poet.hu/ Szép versek
*
Der blaue Storch in Biegen
Lepték el a kék eget.
Különleges látvány volt.
Nem volt benne sötét folt.
Volt ez nagyon szokatlan,
Mert volt csak az álmomban.
Csukott szem az bármit lát,
Meglehet ez a valóság.
Percenként az sokszor van.
Nemcsak ott az álmokban.
Ha kék gólyák lehetnek*,
Hát rózsaszínűek a fellegek.
Most én ennél maradnék,
Percenként százhúszat pislognék.
Lesz álmom így valóság,
Rózsaszínűben szép a világ.
Látom, hogy már mosolyogsz,
Te is "rózsaszínülni" fogsz.
Forrás: poet.hu/ Szép versek
*
Der blaue Storch in Biegen
Szuhanics Albert: A békalány és a divat
Volt egy bakfis békalány,
álcázta a békanyál.
békamama féltette,
biztos helyre rejtette!
Ám valaki ma reggel,
egy újságot ejtett el.
a legújabb divatlap
ott ázott a víz alatt...
Bámulta a békalány,
mily szép ruha valahány.
- Átöltözöm én még ma,
s belém szeret a Béla!
Mért nem mondta meg anyám?
- kesergett a békalány -.
Hogy szép ruhát vehetek,
hordtam rútat eleget!
Amikor a lány felnő,
kell a magas cipellő,
tarka ruha, színes sál,
békalánynak ez dukál!
A szépségem lám kihajt,
ha tűsarkút veszek majd!
Tarka szoknya, lila blúz,
ez az, mit a béka húz!
Én magamat nem féltem,
kinn járkálok a téren.
Mindenki csak lássa meg,
nincs a békalánynál szebb!
Nem is kötött hát alkut,
felhúzta a tűsarkút,
a fenekét riszálta,
kisétált a világba...
Meglátta egy gólyafi,
több sem kellett őneki,
úgy eredt a nyomába,
meg is fordult utána!
Hát ezt tette a divat,
nem csinál ő randikat.
Elbánt a gólya vele,
tűsarkúban nyelte le.
Forrás: poet.hu /Szép versek
álcázta a békanyál.
békamama féltette,
biztos helyre rejtette!
Ám valaki ma reggel,
egy újságot ejtett el.
a legújabb divatlap
ott ázott a víz alatt...
Bámulta a békalány,
mily szép ruha valahány.
- Átöltözöm én még ma,
s belém szeret a Béla!
Mért nem mondta meg anyám?
- kesergett a békalány -.
Hogy szép ruhát vehetek,
hordtam rútat eleget!
Amikor a lány felnő,
kell a magas cipellő,
tarka ruha, színes sál,
békalánynak ez dukál!
A szépségem lám kihajt,
ha tűsarkút veszek majd!
Tarka szoknya, lila blúz,
ez az, mit a béka húz!
Én magamat nem féltem,
kinn járkálok a téren.
Mindenki csak lássa meg,
nincs a békalánynál szebb!
Nem is kötött hát alkut,
felhúzta a tűsarkút,
a fenekét riszálta,
kisétált a világba...
Meglátta egy gólyafi,
több sem kellett őneki,
úgy eredt a nyomába,
meg is fordult utána!
Hát ezt tette a divat,
nem csinál ő randikat.
Elbánt a gólya vele,
tűsarkúban nyelte le.
Forrás: poet.hu /Szép versek
Szűcs István: Jó leheverni...
Jó leheverni a napszagú réten
Bókra hajolnak most mind a virágok
Csöndes a szellő, mi körbekeringve
sárga-piros szép fejük simogatja
Kipattan a bimbó, és a kamilla
szertevirítja szép napmosolyát
Csipkelevéllel dús deli szoknya,
kékszemű tündér a sürü katáng
Zsálya virága, ha nyílik a mélye,
vadméhcsapatok lám körbekerengik.
Mézteli illata készteti táncra
megbódult rajukat, mint dongva lecsap
Locs-fecsi csermely halk csobogással
gyorsan iramlik a rét közepén
Benne vadászva lábol a gólya,
csőre lecsapva emel ki halat
Száll vele gyorsan a nagy jegenyére,
fészkibe várja fiókacsapat
Összefonódva virágzik a tippan,
selymes a szára, épp fonnivaló
Alatta vetette a lágy-puha fészket
a sokcsimotájú lillecsalád
Béke van itt és csönd a vidéken.
Jó leheverni a napszagú réten
Forrás: poet.hu /Szép versek
Bókra hajolnak most mind a virágok
Csöndes a szellő, mi körbekeringve
sárga-piros szép fejük simogatja
Kipattan a bimbó, és a kamilla
szertevirítja szép napmosolyát
Csipkelevéllel dús deli szoknya,
kékszemű tündér a sürü katáng
Zsálya virága, ha nyílik a mélye,
vadméhcsapatok lám körbekerengik.
Mézteli illata készteti táncra
megbódult rajukat, mint dongva lecsap
Locs-fecsi csermely halk csobogással
gyorsan iramlik a rét közepén
Benne vadászva lábol a gólya,
csőre lecsapva emel ki halat
Száll vele gyorsan a nagy jegenyére,
fészkibe várja fiókacsapat
Összefonódva virágzik a tippan,
selymes a szára, épp fonnivaló
Alatta vetette a lágy-puha fészket
a sokcsimotájú lillecsalád
Béke van itt és csönd a vidéken.
Jó leheverni a napszagú réten
Forrás: poet.hu /Szép versek
Szuhanics Albert: Ölts zöld ruhát
Óh víg tavasz ölts zöld ruhát
selyemkendőt, kéket, puhát,
lobogtassa könnyű szellő,
legyen azon bárányfelhő!
Kötényeden nyíljon virág,
tarka mezők illata ránk
áradjon mint tavasz szava,
olvadó ár, hegyek hava!
Lengedezzék sűrű hajad,
mint patakzó fényáradat!
Benne virág, mit szép lánynak
hajfürtjei tartanának.
Dús kebeled hófehéren
domborodjon, hűs reményben!
Nyílj hóvirág, nyílj ibolya,
gyöngyvirágnak szállj illata!
A barkától orgonáig
minden virág most virágzik
lényed édes, finom testén
fényed villan tarka lepkén.
Megérkeztek a víg gólyák
égi útjuk lám leróják.
Megcsillanó tónak tükre
vetíts mosolyt szép lelkünkre!
Forrás: poet.hu /Szép versek
selyemkendőt, kéket, puhát,
lobogtassa könnyű szellő,
legyen azon bárányfelhő!
Kötényeden nyíljon virág,
tarka mezők illata ránk
áradjon mint tavasz szava,
olvadó ár, hegyek hava!
Lengedezzék sűrű hajad,
mint patakzó fényáradat!
Benne virág, mit szép lánynak
hajfürtjei tartanának.
Dús kebeled hófehéren
domborodjon, hűs reményben!
Nyílj hóvirág, nyílj ibolya,
gyöngyvirágnak szállj illata!
A barkától orgonáig
minden virág most virágzik
lényed édes, finom testén
fényed villan tarka lepkén.
Megérkeztek a víg gólyák
égi útjuk lám leróják.
Megcsillanó tónak tükre
vetíts mosolyt szép lelkünkre!
Forrás: poet.hu /Szép versek
Szakál Magdolna: mért nem hiszed?
a nyár...
már a tegnapok kapualjaiba sorvad
elmúltcsak egy buta sugár kapaszkodna még
ördögi út
lézengő napok ütik egymásra az éjfélt
zord sereg
talpuk alatt sárgás - rézszín avarföveny
elmúlt...
elvitték a gólyák - mért nem hiszed?
Forrás: poet.hu /Szép versek
már a tegnapok kapualjaiba sorvad
elmúltcsak egy buta sugár kapaszkodna még
ördögi út
lézengő napok ütik egymásra az éjfélt
zord sereg
talpuk alatt sárgás - rézszín avarföveny
elmúlt...
elvitték a gólyák - mért nem hiszed?
Forrás: poet.hu /Szép versek
Halász Béla: Éjjeli vidéken
Szikra parázslik távol domboldalon
Esti félhomályból susogja a dalom.
Holdsugárba kúszik nyári felhők képe
Esthajnal parázslik ragyogó fényére.
Ciripel a tücsök, játssza a zenéjét.
Ablak melegében kutatja a rétét.
Utcafronton kúszik cirmos, a macska.
Rá se hederít az ébredő kakasra.
Megmozdul az erdő, figyeli a sok vad
Hogyan settenkedik őzike, ha pirkad.
A bagoly huhogja, ébreszti a népét,
Keresi, kutatja egérét, mint étkét.
Mielőtt ébreszt kutyák vonyítása,
Patakból kiugrik leveli és társa,
Kis kunyhó tetején, kelepel a gólya
Kis Kelep született nem rég a kuckóra.
Forrás: poet.hu
Esti félhomályból susogja a dalom.
Holdsugárba kúszik nyári felhők képe
Esthajnal parázslik ragyogó fényére.
Ciripel a tücsök, játssza a zenéjét.
Ablak melegében kutatja a rétét.
Utcafronton kúszik cirmos, a macska.
Rá se hederít az ébredő kakasra.
Megmozdul az erdő, figyeli a sok vad
Hogyan settenkedik őzike, ha pirkad.
A bagoly huhogja, ébreszti a népét,
Keresi, kutatja egérét, mint étkét.
Mielőtt ébreszt kutyák vonyítása,
Patakból kiugrik leveli és társa,
Kis kunyhó tetején, kelepel a gólya
Kis Kelep született nem rég a kuckóra.
Forrás: poet.hu
Tasnádi Györgyi: Gólyavers
Gólya beszél,
Fia henyél.
Béka a tóban
Legyet remél.
"Ej, Fiam!" kelepel a gólya,
"Hasadra süt a Nap, még hányszor mondjam?!"
A fiú csak nem mozdul,
Nem indul vadászni.
Anyja bajt érez,
Elkezd lármázni.
Egyszülött gyermeke
Élettelen teste
Fekszik a fészekben.
Egy suhanc meglőtte.
Forrás: poet.hu /Szép versek
Fia henyél.
Béka a tóban
Legyet remél.
"Ej, Fiam!" kelepel a gólya,
"Hasadra süt a Nap, még hányszor mondjam?!"
A fiú csak nem mozdul,
Nem indul vadászni.
Anyja bajt érez,
Elkezd lármázni.
Egyszülött gyermeke
Élettelen teste
Fekszik a fészekben.
Egy suhanc meglőtte.
Forrás: poet.hu /Szép versek
Kitalálós versike
Nyulász Péter Miazmég című könyvéből:
Minden évben hazatér,
mikor véget ér a tél.
Kelepel a hosszú csőre,
menekül a béka tőle.
Mi az?
Illusztrátor: Szalma Edit
Forrás: Nyulász Péter blogja
Minden évben hazatér,
mikor véget ér a tél.
Kelepel a hosszú csőre,
menekül a béka tőle.
Mi az?
Illusztrátor: Szalma Edit
Forrás: Nyulász Péter blogja
Cserfalusi Ádám: Vajon gondol-e a gólya...
Vajon gondol-e a gólya a nyárra,
Emlékszik-e szép hazai tájakra,
A magyar béka ízére, fűzfára,
Fészekaljára, mocsárnak szagára?
Vajon emlékszik-e idegenben,
Vajon húzza-e a szíve vissza.
Szabad élet, szabad madár,
Jaj, de szép, mi szabadon jár -
Télen Nílus vizét issza,
Íbisszel a táncot ropja,
Átöleli Egyiptom,
Míg a gólya szárnyat bont.
Tengerjárón kelő nap
potyautast rajta kap,
Fáradt gólyagubbasztás
- Kelep legyen veletekb-
Mit érez, ha hazamegy?
Mit érez, mikor elmegy?
Forrás: Versek
Emlékszik-e szép hazai tájakra,
A magyar béka ízére, fűzfára,
Fészekaljára, mocsárnak szagára?
Vajon emlékszik-e idegenben,
Vajon húzza-e a szíve vissza.
Szabad élet, szabad madár,
Jaj, de szép, mi szabadon jár -
Télen Nílus vizét issza,
Íbisszel a táncot ropja,
Átöleli Egyiptom,
Míg a gólya szárnyat bont.
Tengerjárón kelő nap
potyautast rajta kap,
Fáradt gólyagubbasztás
- Kelep legyen veletekb-
Mit érez, ha hazamegy?
Mit érez, mikor elmegy?
Forrás: Versek
Szuhanics Albert: A gyermek, akit a gólya hozott
Néha-néha nézz az égre,
hátha jő egy gólya végre!
Csőre piros, tolla fehér,
a zöld fűre lép, ha leér...
Lábát török gyerek vágta,
magyar fogott gyógyításba.
Akit egykor a csőrében,
gólyamama hozott éppen.
Ezért képe olyan kormos,
fekete szemeket hordoz.
Villámló a tekintete,
egykor égen játszott vele.
Mennydörgés lett rá a válasz,
és lehozták gólyaszárnyak.
Pólyácskába bugyolálták,
jó szüléi megtalálták...
Ő most szeretetet tanít,
mosolya, mint villám vakít.
De nem dörög többé az ég,
tiszta kék és sosem sötét.
Patak csobog, ahogy nevet,
hozzád bújik, téged szeret!
Lehelete tavaszi szél,
madár dalol, mikor beszél...
Vigyázz reá, neveld nagyra,
szülőföldjét el ne hagyja!
Kössön össze földet-eget,
benne ég egy nagy szeretet!
Forrás: poet. hu /Szeretet
hátha jő egy gólya végre!
Csőre piros, tolla fehér,
a zöld fűre lép, ha leér...
Lábát török gyerek vágta,
magyar fogott gyógyításba.
Akit egykor a csőrében,
gólyamama hozott éppen.
Ezért képe olyan kormos,
fekete szemeket hordoz.
Villámló a tekintete,
egykor égen játszott vele.
Mennydörgés lett rá a válasz,
és lehozták gólyaszárnyak.
Pólyácskába bugyolálták,
jó szüléi megtalálták...
Ő most szeretetet tanít,
mosolya, mint villám vakít.
De nem dörög többé az ég,
tiszta kék és sosem sötét.
Patak csobog, ahogy nevet,
hozzád bújik, téged szeret!
Lehelete tavaszi szél,
madár dalol, mikor beszél...
Vigyázz reá, neveld nagyra,
szülőföldjét el ne hagyja!
Kössön össze földet-eget,
benne ég egy nagy szeretet!
Forrás: poet. hu /Szeretet
Szuhanics Albert: Vándor gólyák
Itt a tavasz újra nálunk,
visszatért a fecskepárunk,
sarjad a fű, a rügy pattan,
kacag a lét száz alakban.
Nézd hogy zöldülnek a kertek,
szitakötők szárnyra kelnek,
a víz tükrén napfény ragyog,
ha rád nézek boldog vagyok.
Már a napok egyre szebbek,
vándor gólyák megérkeztek.
jól értik az idők szavát,
hoztak nekünk egy kisbabát!
Forrás: poet.hu /Szép versek
visszatért a fecskepárunk,
sarjad a fű, a rügy pattan,
kacag a lét száz alakban.
Nézd hogy zöldülnek a kertek,
szitakötők szárnyra kelnek,
a víz tükrén napfény ragyog,
ha rád nézek boldog vagyok.
Már a napok egyre szebbek,
vándor gólyák megérkeztek.
jól értik az idők szavát,
hoztak nekünk egy kisbabát!
Forrás: poet.hu /Szép versek
Mátrai Stella: A vakondok, és a gólya
Magasan repül a gólya,
A vakond nézi aggódva.
Hogyan is repülhetnék gólya?
Sehogyan sem bányász módra.
Én sem fúrok lyukat földbe,
Te se vágyj az égbe föl, s le.
Maradj csak a föld alatt,
Én is szállok nap, mint nap.
Babákat cipelgetek,
Békákat eszegetek...
S mondd a békákat szereted?
Nem! Sajnos nem ehetek.
Rovarokat írt az orvos,
S látásomra répát. Fontos!
Bár nem látok jól igaz,
De repülnék, mint a sas.
Föld alatt is szép az élet?
Áh! Unom a sötétséget!
Fúrd csak, míg fúrhatod,
Ki tudja meddig húzhatod...
Rövid az élet komám!
Használd ki te is szaporán!
Jó vakondok sose fárad,
Bár ha sok van kertnek árthat.
Nem szállok hát fel az égbe.
Jobb is itt lent, mint a fénybe.
A békákat se szeretem,
Csak a legyet ehetem.
Jó vakondok búcsút mondok.
Máris elmész? Elrepülsz?
Szívemre a gond csücsül.
Mesélj nekem a felhőkről!
Vagy a fényes nagy kőről!
Napnak hívják úgy tudom,
Mesélt róla sok rokon.
Kedves vakond elmegyek,
De jövőre itt leszek.
Kérdésedre válaszolva,
Hozok felhőt, s napot sorra.
Elmesélem a színeket,
Rakosgatom a rímeket.
Hopp! Egy béka!
Mennem kell!
Szólt a gólya, s felreppent.
Forrás: poet.hu /Gyermekversek
A vakond nézi aggódva.
Hogyan is repülhetnék gólya?
Sehogyan sem bányász módra.
Én sem fúrok lyukat földbe,
Te se vágyj az égbe föl, s le.
Maradj csak a föld alatt,
Én is szállok nap, mint nap.
Babákat cipelgetek,
Békákat eszegetek...
S mondd a békákat szereted?
Nem! Sajnos nem ehetek.
Rovarokat írt az orvos,
S látásomra répát. Fontos!
Bár nem látok jól igaz,
De repülnék, mint a sas.
Föld alatt is szép az élet?
Áh! Unom a sötétséget!
Fúrd csak, míg fúrhatod,
Ki tudja meddig húzhatod...
Rövid az élet komám!
Használd ki te is szaporán!
Jó vakondok sose fárad,
Bár ha sok van kertnek árthat.
Nem szállok hát fel az égbe.
Jobb is itt lent, mint a fénybe.
A békákat se szeretem,
Csak a legyet ehetem.
Jó vakondok búcsút mondok.
Máris elmész? Elrepülsz?
Szívemre a gond csücsül.
Mesélj nekem a felhőkről!
Vagy a fényes nagy kőről!
Napnak hívják úgy tudom,
Mesélt róla sok rokon.
Kedves vakond elmegyek,
De jövőre itt leszek.
Kérdésedre válaszolva,
Hozok felhőt, s napot sorra.
Elmesélem a színeket,
Rakosgatom a rímeket.
Hopp! Egy béka!
Mennem kell!
Szólt a gólya, s felreppent.
Forrás: poet.hu /Gyermekversek
Verzár Éva: Erdélyi tavasz
Csak most érzem igazán, hogy nincs megállás, ha haza vágyik a lélek. Az erdélyi tavasz olyan sokszínű, hogy csak részleteiben írható meg. Lehet, hogy meg sem közelíti -, nem tudja visszaadni szépségét az általam leírt szó. Azért megpróbálom, mert kincses kis sziget ez, és ha mégsem sikerül, a hibát bennem keressétek, mert fenséges szépségéhez kétség sem férhet.
Reggel van. Gólyakelepeléstől hangos a vidék. Még fagyos a talaj, de ott lépkednek már egek utazói, méltóságteljesen, a gazdag, fekete, zsíros földön. Maradt ott még élelem. Hiába fagyos a föld, a rögök szélei is fehérek a rájuk telepedett zúzmarától, a kis állatok mégis ébredeznek. Gólya úrfi, vagy asszonyság csak erre várt. Tele a határ e délceg madarakkal! A csűrök tetején épek a gólyafészkek. Mindig kíváncsi voltam rá, mi lehet bennük? Sokat nézegettem, és láttam, milyen kényelmesen növögetnek ott a kis gólyafik. Láttam, hogyan eteti gólya néne kicsinyeit, és tanítja repülni, előbb a szomszéd csűrre, aztán egyre távolabb. Mosolygok, amint eszembe jut, hogy milyen furcsa lépésekkel kezdték a kis ügyetlenek a földről való felemelkedést. Sokat nevettünk rajtuk, és néha szívesen elmagyaráztuk volna, mi hogy látjuk, hogyan kell azt csinálni -, de szerintem nem hallgattak volna ránk. Hiába, ennek azért mégis ők voltak tudói.
Nemcsak a gólyák, de megérkeztek lassan a fecskék is. Igényesebb nemzetség. Szeretik a rendes udvart, gazdaságot. Le is telepednek a falusi gazda portáján, ahol, ha csend van, el is kezdik építeni, vagy javítani otthonukat. Bizony van rajta toldozni-foltozni való, a tél nem kegyelmezett, és a szél is megtépázta a régi fészkeket. Érdeklődve nézem, és ámulatba ejt, milyen ügyesen formázzák a kis sárgallyakat, és milyen remek kis házakat építenek maguknak. Megtöltik puha fűszállal, meleg tollal - és jöhetnek a kicsik. Hamarosan pici tojások, majd csupasz kis fiókák töltik meg az eresz alatti sárvárakat. Nyár elején már a kis jövevények is próbálgatják szárnyaikat. Gondos nevelésben részesülnek, féltő-óvó szeretetben.
(részlet)
Forrás: mek.niif.hu
Varga József: Egyperces mesék
Tavat síró gólya
Szandra korán ébredt. Első dolga volt, hogy kinézett az ablakon. Elcsodálkozott. Kertjük végében egy madárféle gubbasztott. Gyorsan magára kapkodta ruháit, és kirohant. Akkor látta meg, hogy a síró gólya előtt már egy kisebb tavacska van.
- Hát te, miért sírsz? - kérdezte.
- Tavat csinálok - mondta az.
- És az minek?
- Minek?! - háborgott a hosszú lábú. - Békákat fogok nevelni.
- Hm...
- Az ember lecsapolta a mocsarakat, megmérgezte a vizeket. Ezért a gyermekeim éhen halnak!
Forrás: mek.niif.hu
Jókai Mór: De kár megvénülni!
VII. A GÓLYÁS LÉGGÖMB = PELÁRGOTHÜLÁKÓSZ
Nagyon indikálva volt részemre, hogy Esdrás úrnak a neutralitását fönntartsam. Erre legjobb stratagéma volt a kedvenc rögeszméjének a táplálása.
Mikor egy tudósnak valami fiksza ideája van, akkor ha azt előhozzák neki, se lát, se hall, mint a süketfajdkakas dürgéskor. Hozattam neki a pusztánkról két fiókgólyát; azok megszoktak a háznál. Nyers húst, pacalt kaptak; később az egeret is elfogták. A hím komoly természetű uraság volt: ezt elneveztük a kontempláló magaviseleteért Hamletnek. Az Oféliája ellenben minden jó és rossz tulajdonságaival bírt nemének. Sokat kelepelt, nyalánk volt, kiszedte a moslékból az ízletes hulladékot, sőt a szomszédból áttévedt kis kacsákat is elkapkodta; kutyát, macskát üldözött, a professzorhoz járó diákoknak a fejére röpült, s kalapjaikat kilikasztotta, az eltávozóknak jót csípett a lábaszárába a hegyes csőrével; graciőz tudott balettet táncolni.
Ez volt Esdrás úrnak a kegyence. Ennek a tehetségeire alapította léghajózási rendszerét.
Legelső dolog volt hozzászoktatni a gólyát a hámhoz.
A hámot először szironyból készítették. Azt a gólya rövid időn megette; azt hitte, kígyó. Azután bőgőhúrból próbáltak rá kantárt rakni. Az meg éppen delikatesz volt neki; földi gilisztának nézte: lenyelte. Végre sodronnyal körülfont húrral szerszámozták föl; azt már nem tudta elrágni.
Azután kipróbálták, hogy mennyi tehernek felel meg a gólya húzóképessége.
Egy kosarat kötöttek a hámhoz, s aztán repülésre bírták a madarat. Megfelelt a várakozásnak.
Most aztán komolyan hozzáfogott Esdrás úr a találmánya létrehozásához.
Hazafias kollekta útján beszereztetett a léggömb előállításához megkívántató összeg. – Szakértő kezek szabályszerűen elkészíték tafotából a ballont, behúzva recével. A gimnáziumunk vegytani laboratóriuma szolgáltatta hozzá a szükséges könléget.
A kísérlet sikerétől függött a korszak átalakulása.
Ha sikerül a léggömböt betanított madarak segítségével útba irányítani, mint ahogy lehet a földi járműveket oktalan barmokkal, ökrökkel, lovakkal mozgásba hozni, utaztatni, gyorsítani, akkor az egész hadviselés megváltozik, s azzal együtt a politika, nemzetgazdászat, kereskedelem – sőt az egész társadalmi rendszer. A kísérlet iránt megyeszerte nagy volt az érdeklődés.
Faluról begyűltek a celebritások. A városház előtti tér átengedtetett a hatóság által a kísérlet számára. A notabilitások és úrhölgyek számára tribünök állíttattak. A helyben állomásozó lovasság és szekerészet főparancsnokai is megígérték megjelenésöket.
A nevezetes napot megelőző huszonnégy óra alatt az Ofélia nevet viselő gólya minden ételben való részesüléstől visszatartatott, hogy annál bizonyosabban beváljon a célzatos furfang azzal a bizonyos póznára tűzött csalétekkel.
A léggömbhöz tudniillik egy fűzfavesszőbül font csónak volt csatolva, melynek hátulsó részére (puppis) egy tollseprűkből alkotott kormány (timon) alkalmaztatott, az orrára (prora) pedig egy haránt fekvésű pálca helyezteték, melynek végén zsinegre kötött kígyó fickándozott.
Csalhatatlan volt a számítás.
Amint a csónakban elhelyeztetett gólya megpillantja a ragadozó kígyót, azonnal föl fog repülni, és utána eredni. A begyéhez kötött hámnál fogva magával ragadja a csónakot, a csónak a léggömböt, s ekként „ad hominem” (azaz „ad ciconiam”) be lesz bizonyítva a tétel, hogy ha a léghajó csónakjában egy lelkes állat (például egy ember) fog ülni, s a léggömböt négy vagy tíz gólya röpíti tova, akkor azt tetszés szerint lehet a szélrózsa minden irányában kormányozni.
Pünkösdi szünidő volt; a szittyáknak nem volt iskolájuk; mind kijöhettek a heccre.
Én voltam a professzor úrnak a Handlangere, vagy ahogy magyarul hívják: fizikus-inas.
Óriási közönség gyűlt össze a városháztéren. A főiskolai fiatalság tartotta fönn a rendet.
A városi közkútnál töltöttük meg könléggel a ballont. Szépen földuzzadt, s büszkén lebegett a magasban.
Nagy betűkkel volt az oldalára festve míniummal a világra szóló „Pelárgothülákósz”.
Mikor a léggömb lengő állapotba volt hozva, belekapcsoltuk a kötelékeibe a vesszőbül font csónakot, amelynek az orrán ott ficánkolt egy nagy coluber nájász madzagra kötve; a kasban pedig ott gunnyaszkodott a nap hőse: a vezérszerepre szánt eszterág.
Mikor Esdrás úr vezényszava elhangzott, természetesen görögül: „afürein!” (elereszteni!), a tizenkét szittya, aki addig a léggömb köteleit fogta, egyszerre kibocsájtá a magáét a kezéből, s arra az elszabadult ballon nagy sebességgel lódult föl a felhők országába, a nézősereg éljenrivallása közben.
Hanem a gólya nem repült ki a csónakból.
A léggömb ment föl egyenesen az ég felé. Tökéletes szélcsend volt.
A csónak pedig lóbálózott, mint az óra percingája. Egyszer csak kidobta a gólyát a párkányán keresztül.
A nyomorult eszterág azonban mindenhez értett inkább, mint a repüléshez. Azt tökéletesen elfelejtette. Amint azt érezte, hogy hozzá van kötve valami légbenjáró szörnyeteghez, elvesztette minden madártalentumát; bukfenceket hányt a levegőben, lábbal fölfelé, fejjel lefelé vergődött, s hagyta magát hurcolni az erősebb léggömb által, amerre annak tetszett.
Távcsövekkel néztünk utánuk.
Egyszer aztán elérte a ballon a magas régiókban azt a légréteget, ahol a könlég fajsúlya összetalálkozik az atmoszféra légnyomásával. Itt meg szokott pihenni a léggömb.
Ekkor azonban az eszterág is visszanyerte a lelki ekvilibriumát. Észrevette, hogy most már ő az úr a levegőben.
Most azután, nemhogy arra használta volna föl a szupremáciáját, hogy a pálca végén fityegő kígyót üldözze, hanem elkezdett a maga tudományával még magasabbra repülni.
Ennek aztán az lett a következése, hogy a léggömb, aki egy ilyen ellenmanőverre nem volt készen, fölfordult, s a nyitott felével tátongott az égre. A hidrogén természetesen kiillant a fölfordított szájpadláson keresztül, s arra a léggömb kezdte a súlyát érvényesíteni, s megint a gólyát rántotta alá, míg ismét olyan légrétegbe jutott, ahol a maradék könlég újra fönntartotta. Innen megint a gólya cibálta fölfelé. Utoljára a lottyadttá lapult ballon ráesett a gólyára, mint egy repülő palacsinta, a spárgaháló belekeveredett a madár szárnyaiba, lábaiba, csőrébe, s együtt mind a ketten spirál-oszlopban kanyarogva beleestek valahol egy távol fekvő morotvába. Sohasem talált rájuk senki. Bizonyosan morkoláb lett belőlük.
A pelargothülákósz kísérlete gyalázatosan megbukott; oda az egymillió rubel!
Aztán a Hamlet is megszökött. Egy délután, hogy megunta várni az Oféliáját, fölnyújtotta csőrét perpendikulárisan az ég felé; tízet kelepelt, hármat ugrott, s azzal szétcsapva a szárnyait, elrepült a boldogabb hazák felé.
Biz azt soha sem küldte vissza „India cum donis”, miként hajdan a „Ciconiam Polonis”.
S ennek az aeronauta kudarcnak az én első szerelmem is nagy kárát vallotta.
Forrás: mek.niif.hu
Herman Ottó: Madárvonulás
Részlet:
A fiasítás után szépségre és csodálatosságra nézve egyenlő értékű a vándorlás tünete, mely oly mélyen indítja meg a legegyszerűbb ember lelkét, szívét.
Fütyül a szél, az idő már őszre jár,
Szebb hazába megy vigadni a madár.
Igy szól a költő; és ha nem is úgy van a hogyan mondja, hogy «szebb hazába» – mert hiszen Magyarországnál szebb hazája sem embernek, sem madárnak nem lehet; – de már a zordon tél idejére az a madár, a mely természeténél fogva rászorul, repülve találhat és talál is délszakon oly tájat, a mely éppen akkor enyhe, a mikor nálunk kemény hideg uralkodik és elöli vagy téli álomba, rejtekbe szoritja azt, a miből sok madár táplálkozik.
A mikor pedig őszre kelve a darvak ékalakba sorakozva, búsan krúgatva délnek tartanak; a mikor házunk gyönyörűsége, a füsti fecske, tornyon, háztetőn gyülekezve, egy napon nyomtalanul eltünik; a mikor a kelepelő gólya fölápolt fiaival egyszerre csak elhagyja a viskó kéményén, vagy a kazalvégben álló fészkét és a kaszálón seregbe verődve, mintha tanácskoznék, aztán a sereg mint valami parancsszóra egyszerre szárnyra kap, majd kerengve nagy magasba emelkedik és végre délfelé eltünik; bizony bánat szállja meg az emberfia lelkét, mert érzi, hogy itt a tél küszöbe, a melyen átlépve meg kell küzdeni a tél szigorúságával, holott a madár, már a melyik, szárnyaszabadjára kelve, könnyü szerivel kitérhet előle.
És ismét mennyire megváltozik az ember érzése, a mikor tavaszra kelve a határról eltisztul a hó, a füzeseken pedig végig fut az ébredező rügyek zsenge zöldje és azután egyszerre beteljesedik a költő szava:
Megenyhült a lég, vidúl a határ
S te újra itt vagy jó gólyamadár...
Forrás: mek.niif.hu
Gólya förgeteg - szómagyarázat
Herman Ottó: Szó-magyarázatok
Gólya förgeteg. A gólyák megérkezése táján, márczius utolsó harmadában, beköszönteni szokott, rövid ideig tartó rossz időre mondják, melyet hirtelen szélrohamok, havazás, hideg jellemez. Vasmegyében hallottam.
Forrás: mek.niif.hu
Gólya förgeteg. A gólyák megérkezése táján, márczius utolsó harmadában, beköszönteni szokott, rövid ideig tartó rossz időre mondják, melyet hirtelen szélrohamok, havazás, hideg jellemez. Vasmegyében hallottam.
Forrás: mek.niif.hu
Lelkes Miklós: Gólya
Mi volt az első gólya?
Csodamadár,
amellyel a határba
új mese száll.
Ősszel felröppent, várta
már Afrika.
Elszállt, éppúgy, mint minden
mese, csoda.
Forrás: mek.niif.hu
Csodamadár,
amellyel a határba
új mese száll.
Ősszel felröppent, várta
már Afrika.
Elszállt, éppúgy, mint minden
mese, csoda.
Forrás: mek.niif.hu
Jókai Mór: A magyar nép élce
A FARAGÓSZÉK NÓTÁJA
Dunántúli magyar ácsoknak van egy sajátszerű dalok, melyet ők együtt szoktak énekelni, ilyenformán:
Dunántúli magyar ácsoknak van egy sajátszerű dalok, melyet ők együtt szoktak énekelni, ilyenformán:
Először papírra rajzolnak egy hosszú és egy rövid vonalt, és egy faragószéket, ehhez éneklik:
„Ez a hosszú, ez a kurta,
Ez pediglen faragószék.
Oh be szép, jaj be szép
Ez a derék faragószék.”
Azután rajzolnak egy egyenes, egy görbe vonalt és egy karikát.
„Ez egyenes, ez görbe
Ez pedig megy kerekbe.
Egyenes, görbe, kerekbe,
Hosszú, kurta, faragószék.
Óh be szép stb.”
Azután rajzolnak egy gólyát hosszú orral és egy koppantót.
„Ez a gólya, ez az orra,
Ez pediglen koppantója,
Orra, gólya, koppantó
Egyenes, görbe, kerekbe,
Hosszú, kurta, faragószék.
Óh be szép stb.”
Végül rajzolnak egy embert, egy kezében pohárral, másikban palackkal.
Ez a klázli, ez a flaska,
Ez pediglen részeg Miska.
Klázli, flaska, részeg Miska.
Orra, gólya, koppantó,
Egyenes, görbe, kerekbe,
Hosszú, kurta, faragószék.
Óh be szép, jaj be szép
Ez a derék faragószék!
Mi eredete van e furcsa nótának, azt én valóban nem tudom, és ha valaki felvilágosít róla, köszönettel fogadom.
Forrás: mek.niif.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)