Gólya néni, gólya bácsi,
mit fognak ma vacsorázni?
Békahúst, brekeke,
mind elszökik előle.
***
***
Gólya, gólya, gilice,
kenderházi vadréce.
Találós kérdés
Hosszú csőrű fehér madár
Kéményeden kelepel;
néha meg a tóban lesi,
jön-e már az eledel.
Mi az?
(gólya)
Kéményeden kelepel;
néha meg a tóban lesi,
jön-e már az eledel.
Mi az?
(gólya)
Nemes Nagy Ágnes: Címer
|
|
| Hullt az eső szürkén |
Forrás: DIA
Palotay Gyöngyvér: Mondóka
Hosszú lábú gólya
Álldogál a tóba!
Csőre ki se látszik,
Békát vacsorázik.
Álldogál a tóba!
Csőre ki se látszik,
Békát vacsorázik.
Tóth Elemér: Gólya, gólya
Gólya, gólya,
gilice,
gyere hozzánk, ízibe!
Nézz be az ablakon,
mit látsz az asztalon?
Gólya, gólya,
gilice,
vár a házunk teteje.
Jössz-e szekéren,
hintón, kevélyen?
Gólya, gólya,
gilice,
hogy jutottál el ide?
Repültél, szálltál?
Sok kislányt láttál?
Gólya, gólya,
gilice,
a legszebb lányt hozd ide!
Lakodalmat tartunk,
s három hétig alszunk.
gilice,
gyere hozzánk, ízibe!
Nézz be az ablakon,
mit látsz az asztalon?
Gólya, gólya,
gilice,
vár a házunk teteje.
Jössz-e szekéren,
hintón, kevélyen?
Gólya, gólya,
gilice,
hogy jutottál el ide?
Repültél, szálltál?
Sok kislányt láttál?
Gólya, gólya,
gilice,
a legszebb lányt hozd ide!
Lakodalmat tartunk,
s három hétig alszunk.
Viszi gólya a fiát - játék
Hárman játszották a Viszi gólya a fiát című játékot. Ketten a csuklójuknál összefogták a kezüket, a harmadik ráült. Sétálva mondogatták: „Viszi gólya a fiát, elejtette papucsát!”
A végszóra elengedték a kezüket, és helyet cseréltek a leejtett
játékossal.
Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok
Forrás: sulinet.hu
Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok
Forrás: sulinet.hu
Rosta Erzsébet: Hiedelmek, hagyományok, babonák a világ minden tájáról
Gólya
Ez madár régóta nagy tiszteletnek örvend. A régi görögöknél, Marokkóban, valamint a közép-keleti muszlim országokban úgy tartották, hogy a gólyák misztikus átalakulásokon keresztülment emberek vagy halottak megtestesülései. A görög filozófus Püthagorasz (i.e. 572-497) azt állította, hogy a gólyák halott költők lelkeinek a megszemélyesítői, míg a történetíró Plutarkhosz (i.u. 45-125), egy olyan esetről számolt be, hogy valakit halálra ítéltek egy gólya megöléséért.
Az arab világban elterjedt volt az a meggyőződés, hogy a gólyák olyan halott muszlimok lelkei, akik életük során nem tudtak elmenni Mekkába, ezért ezt az utat madárként kell megtenniük. Ezért tisztelik a muszlimok annyira ezt a madarat, és tekintik az emberöléssel azonos súlyú bűnnek a gólya elpusztítását.
Ez a gólya-tisztelet azonban gólya-ellenes tettekhez is vezetett. Amikor törökök elfoglalták Görögországot, törvényben rendelték el a gólyafészkek védelmét, miáltal a görögök számára a gólya akaratlanul is a hódítók szimbólumává vált. Ennek tulajdonítható, hogy amikor az 1821-es felkelésük győzelemre vezetett, számos gólyafészek a bosszújuk áldozatává vált.
Európa más részein több szerencséjük volt a gólyáknak, ugyanis a néphit szentnek, a termékenység, a bőség, a hűség és az anyai gondoskodás szimbólumának tekinti ezt a madarat. Általánosan elfogadott, hogy a hosszú lábú, piros csőrű gólya szerencsét hoz a házhoz. A népi hiedelem úgy tartja, hogy a házra telepedő gólya megvédi a ház népét a tűztől és a villámlástól. (Bár ezt bizonyították, tény, hogy igen ritkán - a megfigyelések szerint száz esetből mindössze háromszor - csap gólyafészekbe a villám.) A németek és a hollandok szerint hosszú, gazdag életre számíthatnak annak a háznak a lakói, amelynek a kéményére fészket rak a gólya. Ugyanakkor a gólyafészek lerombolójának tűzvész pusztítja el a házát, vagy némán születik a gyermeke.
A régi rómaiak Vénusz állatának vélték a gólyát, és úgy tartották, hogy áldást, és soha el nem múló szerelmet kap Vénusztól, akinek a háza tetején gólya fészkel. A "gólya-törvényük" előírta, hogy a gyerekeknek gondoskodniuk kell szüleikről.
Hitvilágunkban a gyereket a gólya hozza. Bár az "Őt sem a gólya költötte, Engem sem a gólya költött" szólásmondás némiképp ellentmond ennek, a ház körül röpködő gólyák látványát általában a család szaporodására utaló jelnek tekintették. Egy másik értelmezés szerint, egész évben lusta lesz, aki tavasszal először álldogáló gólyát pillant meg, ám, ha az elsőként megpillantott gólya repül, a szemlélő serény munkával eltöltött, szorgalmas év elé néz. A lustaság megelőzéséhez fél lábon állva a következő versikét kellett elmondani: „Gólyát látok, fél lábon állok, Aki nem áll fél lábon, Lusta lesz a nyáron.” A törökök szerint, aki repülő gólyát lát, egész évben folyton-folyvást utazni fog; míg ha a földön látja e madarat, otthon marad.
A kedves gólya sok költőt megihletett: az útra kelés előtt gyülekező gólyáról Petőfi így ír: „Jön az ősz, megy a gólya már, Hideg neki ez a határ.”
Álomban gólyát látni, gyermekáldást jelent.
Forrás: http://rostae-books.com/golya.html
Letöltés: pdf fájl
Ez madár régóta nagy tiszteletnek örvend. A régi görögöknél, Marokkóban, valamint a közép-keleti muszlim országokban úgy tartották, hogy a gólyák misztikus átalakulásokon keresztülment emberek vagy halottak megtestesülései. A görög filozófus Püthagorasz (i.e. 572-497) azt állította, hogy a gólyák halott költők lelkeinek a megszemélyesítői, míg a történetíró Plutarkhosz (i.u. 45-125), egy olyan esetről számolt be, hogy valakit halálra ítéltek egy gólya megöléséért.
Az arab világban elterjedt volt az a meggyőződés, hogy a gólyák olyan halott muszlimok lelkei, akik életük során nem tudtak elmenni Mekkába, ezért ezt az utat madárként kell megtenniük. Ezért tisztelik a muszlimok annyira ezt a madarat, és tekintik az emberöléssel azonos súlyú bűnnek a gólya elpusztítását.
Ez a gólya-tisztelet azonban gólya-ellenes tettekhez is vezetett. Amikor törökök elfoglalták Görögországot, törvényben rendelték el a gólyafészkek védelmét, miáltal a görögök számára a gólya akaratlanul is a hódítók szimbólumává vált. Ennek tulajdonítható, hogy amikor az 1821-es felkelésük győzelemre vezetett, számos gólyafészek a bosszújuk áldozatává vált.
Európa más részein több szerencséjük volt a gólyáknak, ugyanis a néphit szentnek, a termékenység, a bőség, a hűség és az anyai gondoskodás szimbólumának tekinti ezt a madarat. Általánosan elfogadott, hogy a hosszú lábú, piros csőrű gólya szerencsét hoz a házhoz. A népi hiedelem úgy tartja, hogy a házra telepedő gólya megvédi a ház népét a tűztől és a villámlástól. (Bár ezt bizonyították, tény, hogy igen ritkán - a megfigyelések szerint száz esetből mindössze háromszor - csap gólyafészekbe a villám.) A németek és a hollandok szerint hosszú, gazdag életre számíthatnak annak a háznak a lakói, amelynek a kéményére fészket rak a gólya. Ugyanakkor a gólyafészek lerombolójának tűzvész pusztítja el a házát, vagy némán születik a gyermeke.
A régi rómaiak Vénusz állatának vélték a gólyát, és úgy tartották, hogy áldást, és soha el nem múló szerelmet kap Vénusztól, akinek a háza tetején gólya fészkel. A "gólya-törvényük" előírta, hogy a gyerekeknek gondoskodniuk kell szüleikről.
Hitvilágunkban a gyereket a gólya hozza. Bár az "Őt sem a gólya költötte, Engem sem a gólya költött" szólásmondás némiképp ellentmond ennek, a ház körül röpködő gólyák látványát általában a család szaporodására utaló jelnek tekintették. Egy másik értelmezés szerint, egész évben lusta lesz, aki tavasszal először álldogáló gólyát pillant meg, ám, ha az elsőként megpillantott gólya repül, a szemlélő serény munkával eltöltött, szorgalmas év elé néz. A lustaság megelőzéséhez fél lábon állva a következő versikét kellett elmondani: „Gólyát látok, fél lábon állok, Aki nem áll fél lábon, Lusta lesz a nyáron.” A törökök szerint, aki repülő gólyát lát, egész évben folyton-folyvást utazni fog; míg ha a földön látja e madarat, otthon marad.
A kedves gólya sok költőt megihletett: az útra kelés előtt gyülekező gólyáról Petőfi így ír: „Jön az ősz, megy a gólya már, Hideg neki ez a határ.”
Álomban gólyát látni, gyermekáldást jelent.
Forrás: http://rostae-books.com/golya.html
Letöltés: pdf fájl
Juhász Magda: Hurrá, nyaralunk!
Részlet:
"- Van kapás, Lajos bácsi?
Az öreg nevetve válaszolt.
- Kapás az van, csak hal nincs! Viszont van egy kéregető gólyánk.
Dani csodálkozott.
- Kéregető gólya? Hát az meg milyen?
- Majd meglátod, nemsokára itt lesz. Nem győzzük fogni neki a keszegeket. De csak az élő halat fogadja el. Előbb megforgatja, és ha mozog, akkor kapja be.
- Na erre kíváncsi vagyok! – kiáltotta Dani, és beszaladt a házba.
- Édesanyám, édesanyám! Van egy gólyánk!
Mikor az anyja rácsodálkozott, elmesélte, amit az öreg horgásztól hallott. Erzsike is fellelkesedett.
- Igazi gólyánk?
- Naná, majd hamisítvány!
Ebéd után azonnal kiszaladtak a partra, és letelepedtek Lajos bácsi mellé. Vártak. Nem sokáig kellett, mert hamarosan megjelent a gólya. Leszállt a stégre, és fenséges fejtartással lépegetett fel és alá.
- Tegnap már egészen közel jött, de most, hogy meglátott titeket, talán fél – mondta az öreg, aztán belenyúlt a mellette lévő vödörbe.
- Van itt még egy nyavalyás keszeg! – dobta oda neki.
A gólya elkapta, lábával leszorította a stég padlójára, szemrevételezte, csak aztán kezdte lenyelni. Hosszú nyaka kitágult, látszott amint egyre lejjebb küldi a falatot.
A gyerekek csodálkoztak.
- Hű, egyben lenyelte!
- Mert kicsi volt, a nagyobbakat felaprítja a csőrével.
A gólya még mindig várt.
- Nincs több! - szólt oda neki Lajos bácsi.
A madár mintha megértette volna, szárnyra kapott és átrebbent a szomszéd stégjére. Az ott horgászó is adott neki halat. Mikor annak is kiürült az „éléskamrája”, továbbállt, a következő horgászhoz. Ha nem kapott, hangos kelepelésbe kezdett. Talán éppen ezt mondta: - Na mi lesz? De ügyetlenek vagytok, még egy árva keszeget se tudtok fogni?
A horgászok csendesítették.
- Hallgass, Juszuf, mert még jobban elbújnak a halak!
A gyerekek nevetve kérdezték.
- Honnan tudják, hogy Juszuf a neve?
- Hát nem mutatkozott be - mosolygott az öreg –, mi adtuk neki ezt a törökféle nevet, de Jóskának is nevezzük. Megérti mind a kettőt, okos madár. Nem tudom, hány egyeteme van, de nagyon kitanult állat ez. Még az órát is ismeri. Mindennap azonos időben jön, utána lehetne igazítani a pontos időt."
A teljes szöveg a KUPÉ folyóirat online oldalán olvasható.
Forrás: KUPÉ
"- Van kapás, Lajos bácsi?
Az öreg nevetve válaszolt.
- Kapás az van, csak hal nincs! Viszont van egy kéregető gólyánk.
Dani csodálkozott.
- Kéregető gólya? Hát az meg milyen?
- Majd meglátod, nemsokára itt lesz. Nem győzzük fogni neki a keszegeket. De csak az élő halat fogadja el. Előbb megforgatja, és ha mozog, akkor kapja be.
- Na erre kíváncsi vagyok! – kiáltotta Dani, és beszaladt a házba.
- Édesanyám, édesanyám! Van egy gólyánk!
Mikor az anyja rácsodálkozott, elmesélte, amit az öreg horgásztól hallott. Erzsike is fellelkesedett.
- Igazi gólyánk?
- Naná, majd hamisítvány!
Ebéd után azonnal kiszaladtak a partra, és letelepedtek Lajos bácsi mellé. Vártak. Nem sokáig kellett, mert hamarosan megjelent a gólya. Leszállt a stégre, és fenséges fejtartással lépegetett fel és alá.
- Tegnap már egészen közel jött, de most, hogy meglátott titeket, talán fél – mondta az öreg, aztán belenyúlt a mellette lévő vödörbe.
- Van itt még egy nyavalyás keszeg! – dobta oda neki.
A gólya elkapta, lábával leszorította a stég padlójára, szemrevételezte, csak aztán kezdte lenyelni. Hosszú nyaka kitágult, látszott amint egyre lejjebb küldi a falatot.
A gyerekek csodálkoztak.
- Hű, egyben lenyelte!
- Mert kicsi volt, a nagyobbakat felaprítja a csőrével.
A gólya még mindig várt.
- Nincs több! - szólt oda neki Lajos bácsi.
A madár mintha megértette volna, szárnyra kapott és átrebbent a szomszéd stégjére. Az ott horgászó is adott neki halat. Mikor annak is kiürült az „éléskamrája”, továbbállt, a következő horgászhoz. Ha nem kapott, hangos kelepelésbe kezdett. Talán éppen ezt mondta: - Na mi lesz? De ügyetlenek vagytok, még egy árva keszeget se tudtok fogni?
A horgászok csendesítették.
- Hallgass, Juszuf, mert még jobban elbújnak a halak!
A gyerekek nevetve kérdezték.
- Honnan tudják, hogy Juszuf a neve?
- Hát nem mutatkozott be - mosolygott az öreg –, mi adtuk neki ezt a törökféle nevet, de Jóskának is nevezzük. Megérti mind a kettőt, okos madár. Nem tudom, hány egyeteme van, de nagyon kitanult állat ez. Még az órát is ismeri. Mindennap azonos időben jön, utána lehetne igazítani a pontos időt."
A teljes szöveg a KUPÉ folyóirat online oldalán olvasható.
Forrás: KUPÉ
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)