Gulyás Katalin: A fészek

A gólyapár, kéményen állva, vagy máskor, forró csendben ül, és délibábot néz a nyárban, hullámzó fényben elmerül. Családdá válnak nemsokára, a fészek meghitt otthona fekete-fehér szép madárnak, - hisz minden visszavonz oda. Viszi az ősz majd messze őket, tengeren át és hegyeken. A fészek vár. Az elmenőket hazahozza a szerelem. Csongrádra mindig visszatérve, hűség-lebegte szárnyakon. Feketében és hófehérben, pirosló gólyalábakon.