Gulyás Katalin: A fészek
A gólyapár, kéményen állva,
vagy máskor, forró csendben ül,
és délibábot néz a nyárban,
hullámzó fényben elmerül.
Családdá válnak nemsokára,
a fészek meghitt otthona
fekete-fehér szép madárnak,
- hisz minden visszavonz oda.
Viszi az ősz majd messze őket,
tengeren át és hegyeken.
A fészek vár. Az elmenőket
hazahozza a szerelem.
Csongrádra mindig visszatérve,
hűség-lebegte szárnyakon.
Feketében és hófehérben,
pirosló gólyalábakon.