Sima István: A gólyapapa és családja

Tavaszt hozó szellő hátán
Siklik felénk, kitárt szárnyán,
Érkezése – mesés látvány!


Rendezgeti régi fészkét,
Így telik el egy, vagy két hét,
S várja párja érkezését.

Meg is jön az nemsokára,
S együtt szállnak ki a nádba
Finom béka lakomára.

Majd a tojó el – elmarad,
A fészekben munka akad.
Tojásőrzés a feladat.

Megy az idő, nap jön napra,
Harminckét éj vált hajnalra,
S megmozdul a fészekalja.

Fehér, pihés kisfiókák
Böködik szüleik tollát,
S azok csak az ételt hordják.

Elhozzák a mezők népét.
Tücskök, szöcskék, s bogárfélék
Oltják a kisgólyák éhét.

Majd, ahogy a kölykök nőnek,
S a világról érdeklődnek,
Repülni tanítják őket.

A nyár végére, már maguktól
Szállnak messze otthonuktól,
És nem félnek már a nagy úttól.

Együtt indul Afrikába,
A gólyapapa és családja,
Csak fészkük lesz télen árva.

Forrás: https://versekhangok.5mp.eu/web.php?a=versekhangok&o=3EZLaVc2QG