Már gyűlnek a gólyák
Már gyűlnek a gólyák kint a határban.
Úgy jajgat a hajnal a sárga kalásszal,
amikor párat prüszköl az őszi táj.
Hát vége a nyárnak, nincs a varázsa.
Most útra kell kelni, indulni kéne már.
Hogy zúgnak a rétek,délben lágy lobogás.
De este leülve ködbe merülnek, . .
és kihűlnek a sások ,zord a világ.
Reccsen a szélben szürkülő légben a nád.
A szárnyukat bontva a bájuk csapongás.
Üres a fészek az eső kalapál..
A fecske is készül búcsúzó kékben.
Hát messze repülne most a meleg délre.
Mily csicsergő ének, sűrű a kavalkád.
Szűnik a tóban a béka zsongása ,
múlik reménye, csak ínséget ajánl.
Elbújik a hal is mélyen az aljára.
Az iszapjába bőven vermeli magát.
Mikor árad a nap új melegével,
édes mámorával áztat a fénye.
Majd feljön a vízbe ha enged az idő.
De lehűlve addig csak. halk álmodozás.
Csattannak a légben a szárnyak tolla
Emelkedve sorba minden suhogás
Afrika hívja őket bő vacsorával,
s ott lesz majd télen az a víg dalolása.
Míg böjtölve fázunk, tavaszt remélve,
szívünkben téli vággyal várunk téged.
Ha tárulva nyílik a sok tarka virág.
A zöldben a bércen a zengő csalogány
Hozzánk visszatérve, itt lesz újra már
a fészkére szállva a gólya madár..
Forrás: https://www.facebook.com/groups/1008087629249103/posts/4431412396916592/