Hol sekély a víz, és ritkás a nád,
Él arra egy békacsalád.
E család egyik tagja Breki,
A tó népe már jól ismeri
Béka bácsi, béka néni
Adták ezt a nevet néki,
Ha így szólítod őt – megérti,
Hisz mindenki így becézi
Breki okos, gyorsan tanul
És nem marad sosem alul,
Ha társaival versenyeznek,
Ki ugrik a vízbe messzebb?
Ha megszólal öblös hangja
Elámul az, aki hallja,
Amit brekeg elhallatszik
Egészen a túlsó partig
Megtanult ő már vadászni
Türelmesen ülni, várni,
És figyelni rezdületlenül,
Míg zsákmánya fölé repül
Akkor, zsupsz! – egy nagyot ugrik,
Bekapja a szúnyog úrfit,
S eltűnnek a víz alatt,
Hol szétrebbennek a halak.
Ha jóllakott, pihenni tér.
E célra jó egy kő, vagy levél,
Min naphosszat elheverhet,
Élvezve a békés csendet
De zsongás támad most a nádban,
Egy gólya vadászgat magában.
Hosszú lábán lassan lépdel,
Keres, kutat a csőrével
Széttúrja az iszapot,
S vizsgálgatja, mi van ott?
Sikló, béka, vagy pióca,
Mindegy mi, csak éhét oltsa!
Ekkor megpillantja Brekit,
Ki vidáman sütkérezik
S bár Ő a napfényt élvezi,
A veszélyt mégis észleli.
Csobban a víz, s hamarjában
Elmerül a békanyálban
Gólya úr most hoppon marad,
De holnap újra felkel a Nap,
A természet ősi rendje,
Az vész oda, aki gyenge.
Ám az, ki eszes, s az, ki ügyes,
Aki éber és szemfüles,
Ki nem adja fel a harcot,
Ő megélhet még sok kalandot...
Forrás: https://www.facebook.com/istvan.sima.5/posts/3487788451271985