Juhászné Bérces Anikó: Gólyamadár
Ágas-bogas fészek lapul
Villanyoszlop tetején,
Gazdára vár márciusban
Egy kis falu közepén.
Hosszú útról repül haza
Fáradt vándor módjára,
Tavaszt hoz a gólyamadár,
Mindenki nagyon várja.
Rét meg mocsár hívogatja,
Ennivalót tálal fel,
Tóka tükre rákacsint, és
Hűs vízzel kínálja meg.
Ha sétálni támad kedve
Pirkadatkor vagy délben,
Tarka lepke kísérgeti
A vadvirágos réten.
Tücsök húzza a nótáját,
Amint büszkén lépeget,
Csettintgetve hosszú csőrét,
Csigát, békát nézeget.
Jellegzetes öltözéke
Már messziről világít,
Fehér és a fekete szín,
Ez a divatirány itt.
Hozzá piros lakkos csizma,
Mi a vizet jól állja,
S illik a szép hosszúra nyúlt
Egyenes gólyalábra.
Fészeklakó kis fiókák
Naphosszat csemegéznek,
Kíváncsian tanulják a
Repülési leckéket.
Két hónapos ifjú madár
Szárnyal a kék égbolton,
Nemsokára útra kelnek,
Ezért gyakorol folyton.
Szeptemberben költözködnek,
Indulnak Afrikába,
Mert jön a tél, s a gólyának
Sajnos nincsen bundája.
M. Laurens: A Róka és a Gólya
M. Laurens: A Róka és a Gólya
(tanmese nagyoknak)
Sokan, sokfelé és sokféleképp mesélik,
a Róka és a Gólya hírhedett ebédit.
Most elmesélem nektek, mi is volt a való,
hadd okuljon belőle a sok talpnyaló.
Ebédre volt hivatalos a főnök Gólya,
meghívó volt pedig: a beosztott Róka.
Mivel a Gólya volt a nagy-nagy főnök,
hízelkedésből a szája íze szerint főzött.
Fogott hát egy békát a közeli tóban,
és előkészítette volna a tálalóban.
Ámde a béka ugrált, izgett s mozgott,
merevre panírozta hát, mint a csontot.
S mivel rántott húsnak, miként muszáj,
előkelő helyütt is lapos tányér dukál.
Így maradt hát végül a Gólya főnök éhen,
s bosszút forralt, még ott, az ebéden.
Hétfőn reggel a Rókát várta már a bukta,
Gólya főnök a munkahelyéről kirúgta.
S tanulság mindebből végül csak annyi,
hogy rántott békával nem lehet nyalni.
(tanmese nagyoknak)
Sokan, sokfelé és sokféleképp mesélik,
a Róka és a Gólya hírhedett ebédit.
Most elmesélem nektek, mi is volt a való,
hadd okuljon belőle a sok talpnyaló.
Ebédre volt hivatalos a főnök Gólya,
meghívó volt pedig: a beosztott Róka.
Mivel a Gólya volt a nagy-nagy főnök,
hízelkedésből a szája íze szerint főzött.
Fogott hát egy békát a közeli tóban,
és előkészítette volna a tálalóban.
Ámde a béka ugrált, izgett s mozgott,
merevre panírozta hát, mint a csontot.
S mivel rántott húsnak, miként muszáj,
előkelő helyütt is lapos tányér dukál.
Így maradt hát végül a Gólya főnök éhen,
s bosszút forralt, még ott, az ebéden.
Hétfőn reggel a Rókát várta már a bukta,
Gólya főnök a munkahelyéről kirúgta.
S tanulság mindebből végül csak annyi,
hogy rántott békával nem lehet nyalni.
Sebestyén Endréné Szigeti Piroska: Gólya-hívogató
Hosszú lábú gólyamadár,
Hej de régen nem láttunk már,
Rég messze jár az ősz, a tél,
De jó lenne, ha már jönnél.
Meg van még a régi fészked,
Ide kell hát visszatérned.
Gábor nap is elmúlt már,
Szépen zöldül a határ.
Mikor halljuk, kelep - kelep,
Tudjuk itt van a kikelet.
Patak partján zöld a nád,
Gólyamadár, várunk rád.
Forrás: Gyermekversek és mondókák
Hej de régen nem láttunk már,
Rég messze jár az ősz, a tél,
De jó lenne, ha már jönnél.
Meg van még a régi fészked,
Ide kell hát visszatérned.
Gábor nap is elmúlt már,
Szépen zöldül a határ.
Mikor halljuk, kelep - kelep,
Tudjuk itt van a kikelet.
Patak partján zöld a nád,
Gólyamadár, várunk rád.
Forrás: Gyermekversek és mondókák
Sebestyén Endréné Szigeti Piroska: Gólyamadár
Gólyamadár kelepel,
Hogy megjött szerencsével.
Igazgatja a fészket,
Amit a szél megtépett.
Bélelgeti szénával,
Ott lakik majd párjával.
Fiókáik kikelnek,
Majd ők is útra kelnek.
Vándor a gólyamadár,
De tavasszal visszajár;
Ez a sorsuk, költöznek,
De mindig hazajönnek.
Hogy megjött szerencsével.
Igazgatja a fészket,
Amit a szél megtépett.
Bélelgeti szénával,
Ott lakik majd párjával.
Fiókáik kikelnek,
Majd ők is útra kelnek.
Vándor a gólyamadár,
De tavasszal visszajár;
Ez a sorsuk, költöznek,
De mindig hazajönnek.
Pataki Edit: Őszidőben
Napsütésre vágyakozva
délre száll a fecske, gólya,
fészke hagyva röppen el,
más hazában áttelel.
Hangya szalad gyűjtögetni,
tücsök őszi dalát zengi,
ék alakban vadlibák
szürke égen húznak át.
Színes lesz a sok falevél,
játszik vele északi szél,
kopaszodnak bokrok, fák,
télre készül a világ.
Bogár búvik avar alá,
mókuskára odúja vár...
Borzong béka, bőregér:
jön reá a hó, a tél!
Forrás: Óperencia
délre száll a fecske, gólya,
fészke hagyva röppen el,
más hazában áttelel.
Hangya szalad gyűjtögetni,
tücsök őszi dalát zengi,
ék alakban vadlibák
szürke égen húznak át.
Színes lesz a sok falevél,
játszik vele északi szél,
kopaszodnak bokrok, fák,
télre készül a világ.
Bogár búvik avar alá,
mókuskára odúja vár...
Borzong béka, bőregér:
jön reá a hó, a tél!
Forrás: Óperencia
Mentovics Éva: A gólya
Kémény csúcsán kelepelek,
etetem a gyerekeket.
Ebédért egy rétre járok,
s van még egy-két vizes árok…
Ugra-bugra békafiak
garantáltan zsenge falat.
Hosszú lábam, piros csőröm…
tavasztól már itt időzöm.
Ha szárnyat bont kis családom,
békát fogunk majd a lápon.
De nyár végén minden évbe’
elköltözünk messze délre.
(Bemutatkozó vers jelmezbálban.)
Forrás: Óperencia
etetem a gyerekeket.
Ebédért egy rétre járok,
s van még egy-két vizes árok…
Ugra-bugra békafiak
garantáltan zsenge falat.
Hosszú lábam, piros csőröm…
tavasztól már itt időzöm.
Ha szárnyat bont kis családom,
békát fogunk majd a lápon.
De nyár végén minden évbe’
elköltözünk messze délre.
(Bemutatkozó vers jelmezbálban.)
Forrás: Óperencia
Gólya, gólya, gilice
OVI TÉVÉ - TÉVÉ OVI
A "Ház körüli állatok" c. albumon hallható.
Kiadó: Zeneker Kft. www.zeneker.hu
YouTube: OVI TÉVÉ - TÉVÉ OVI
A "Ház körüli állatok" c. albumon hallható.
Kiadó: Zeneker Kft. www.zeneker.hu
YouTube: OVI TÉVÉ - TÉVÉ OVI
Kodály Zoltán: Gólya gólya gilice
Kodály Zoltán: Gólya gólya gilice
Előadja: Magyar Rádió Gyermekkórusa
Vezényel: Thész Gabriella
Letöltés, lejátszás: GoSong.net
Előadja: Magyar Rádió Gyermekkórusa
Vezényel: Thész Gabriella
Letöltés, lejátszás: GoSong.net
Mondóka
Gólya néni, gólya bácsi,
mit fognak ma vacsorázni?
Békahúst, brekeke,
mind elszökik előle.
***
***
Gólya, gólya, gilice,
kenderházi vadréce.
Találós kérdés
Hosszú csőrű fehér madár
Kéményeden kelepel;
néha meg a tóban lesi,
jön-e már az eledel.
Mi az?
(gólya)
Kéményeden kelepel;
néha meg a tóban lesi,
jön-e már az eledel.
Mi az?
(gólya)
Nemes Nagy Ágnes: Címer
|
|
| Hullt az eső szürkén |
Forrás: DIA
Palotay Gyöngyvér: Mondóka
Hosszú lábú gólya
Álldogál a tóba!
Csőre ki se látszik,
Békát vacsorázik.
Álldogál a tóba!
Csőre ki se látszik,
Békát vacsorázik.
Tóth Elemér: Gólya, gólya
Gólya, gólya,
gilice,
gyere hozzánk, ízibe!
Nézz be az ablakon,
mit látsz az asztalon?
Gólya, gólya,
gilice,
vár a házunk teteje.
Jössz-e szekéren,
hintón, kevélyen?
Gólya, gólya,
gilice,
hogy jutottál el ide?
Repültél, szálltál?
Sok kislányt láttál?
Gólya, gólya,
gilice,
a legszebb lányt hozd ide!
Lakodalmat tartunk,
s három hétig alszunk.
gilice,
gyere hozzánk, ízibe!
Nézz be az ablakon,
mit látsz az asztalon?
Gólya, gólya,
gilice,
vár a házunk teteje.
Jössz-e szekéren,
hintón, kevélyen?
Gólya, gólya,
gilice,
hogy jutottál el ide?
Repültél, szálltál?
Sok kislányt láttál?
Gólya, gólya,
gilice,
a legszebb lányt hozd ide!
Lakodalmat tartunk,
s három hétig alszunk.
Viszi gólya a fiát - játék
Hárman játszották a Viszi gólya a fiát című játékot. Ketten a csuklójuknál összefogták a kezüket, a harmadik ráült. Sétálva mondogatták: „Viszi gólya a fiát, elejtette papucsát!”
A végszóra elengedték a kezüket, és helyet cseréltek a leejtett
játékossal.
Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok
Forrás: sulinet.hu
Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok
Forrás: sulinet.hu
Rosta Erzsébet: Hiedelmek, hagyományok, babonák a világ minden tájáról
Gólya
Ez madár régóta nagy tiszteletnek örvend. A régi görögöknél, Marokkóban, valamint a közép-keleti muszlim országokban úgy tartották, hogy a gólyák misztikus átalakulásokon keresztülment emberek vagy halottak megtestesülései. A görög filozófus Püthagorasz (i.e. 572-497) azt állította, hogy a gólyák halott költők lelkeinek a megszemélyesítői, míg a történetíró Plutarkhosz (i.u. 45-125), egy olyan esetről számolt be, hogy valakit halálra ítéltek egy gólya megöléséért.
Az arab világban elterjedt volt az a meggyőződés, hogy a gólyák olyan halott muszlimok lelkei, akik életük során nem tudtak elmenni Mekkába, ezért ezt az utat madárként kell megtenniük. Ezért tisztelik a muszlimok annyira ezt a madarat, és tekintik az emberöléssel azonos súlyú bűnnek a gólya elpusztítását.
Ez a gólya-tisztelet azonban gólya-ellenes tettekhez is vezetett. Amikor törökök elfoglalták Görögországot, törvényben rendelték el a gólyafészkek védelmét, miáltal a görögök számára a gólya akaratlanul is a hódítók szimbólumává vált. Ennek tulajdonítható, hogy amikor az 1821-es felkelésük győzelemre vezetett, számos gólyafészek a bosszújuk áldozatává vált.
Európa más részein több szerencséjük volt a gólyáknak, ugyanis a néphit szentnek, a termékenység, a bőség, a hűség és az anyai gondoskodás szimbólumának tekinti ezt a madarat. Általánosan elfogadott, hogy a hosszú lábú, piros csőrű gólya szerencsét hoz a házhoz. A népi hiedelem úgy tartja, hogy a házra telepedő gólya megvédi a ház népét a tűztől és a villámlástól. (Bár ezt bizonyították, tény, hogy igen ritkán - a megfigyelések szerint száz esetből mindössze háromszor - csap gólyafészekbe a villám.) A németek és a hollandok szerint hosszú, gazdag életre számíthatnak annak a háznak a lakói, amelynek a kéményére fészket rak a gólya. Ugyanakkor a gólyafészek lerombolójának tűzvész pusztítja el a házát, vagy némán születik a gyermeke.
A régi rómaiak Vénusz állatának vélték a gólyát, és úgy tartották, hogy áldást, és soha el nem múló szerelmet kap Vénusztól, akinek a háza tetején gólya fészkel. A "gólya-törvényük" előírta, hogy a gyerekeknek gondoskodniuk kell szüleikről.
Hitvilágunkban a gyereket a gólya hozza. Bár az "Őt sem a gólya költötte, Engem sem a gólya költött" szólásmondás némiképp ellentmond ennek, a ház körül röpködő gólyák látványát általában a család szaporodására utaló jelnek tekintették. Egy másik értelmezés szerint, egész évben lusta lesz, aki tavasszal először álldogáló gólyát pillant meg, ám, ha az elsőként megpillantott gólya repül, a szemlélő serény munkával eltöltött, szorgalmas év elé néz. A lustaság megelőzéséhez fél lábon állva a következő versikét kellett elmondani: „Gólyát látok, fél lábon állok, Aki nem áll fél lábon, Lusta lesz a nyáron.” A törökök szerint, aki repülő gólyát lát, egész évben folyton-folyvást utazni fog; míg ha a földön látja e madarat, otthon marad.
A kedves gólya sok költőt megihletett: az útra kelés előtt gyülekező gólyáról Petőfi így ír: „Jön az ősz, megy a gólya már, Hideg neki ez a határ.”
Álomban gólyát látni, gyermekáldást jelent.
Forrás: http://rostae-books.com/golya.html
Letöltés: pdf fájl
Ez madár régóta nagy tiszteletnek örvend. A régi görögöknél, Marokkóban, valamint a közép-keleti muszlim országokban úgy tartották, hogy a gólyák misztikus átalakulásokon keresztülment emberek vagy halottak megtestesülései. A görög filozófus Püthagorasz (i.e. 572-497) azt állította, hogy a gólyák halott költők lelkeinek a megszemélyesítői, míg a történetíró Plutarkhosz (i.u. 45-125), egy olyan esetről számolt be, hogy valakit halálra ítéltek egy gólya megöléséért.
Az arab világban elterjedt volt az a meggyőződés, hogy a gólyák olyan halott muszlimok lelkei, akik életük során nem tudtak elmenni Mekkába, ezért ezt az utat madárként kell megtenniük. Ezért tisztelik a muszlimok annyira ezt a madarat, és tekintik az emberöléssel azonos súlyú bűnnek a gólya elpusztítását.
Ez a gólya-tisztelet azonban gólya-ellenes tettekhez is vezetett. Amikor törökök elfoglalták Görögországot, törvényben rendelték el a gólyafészkek védelmét, miáltal a görögök számára a gólya akaratlanul is a hódítók szimbólumává vált. Ennek tulajdonítható, hogy amikor az 1821-es felkelésük győzelemre vezetett, számos gólyafészek a bosszújuk áldozatává vált.
Európa más részein több szerencséjük volt a gólyáknak, ugyanis a néphit szentnek, a termékenység, a bőség, a hűség és az anyai gondoskodás szimbólumának tekinti ezt a madarat. Általánosan elfogadott, hogy a hosszú lábú, piros csőrű gólya szerencsét hoz a házhoz. A népi hiedelem úgy tartja, hogy a házra telepedő gólya megvédi a ház népét a tűztől és a villámlástól. (Bár ezt bizonyították, tény, hogy igen ritkán - a megfigyelések szerint száz esetből mindössze háromszor - csap gólyafészekbe a villám.) A németek és a hollandok szerint hosszú, gazdag életre számíthatnak annak a háznak a lakói, amelynek a kéményére fészket rak a gólya. Ugyanakkor a gólyafészek lerombolójának tűzvész pusztítja el a házát, vagy némán születik a gyermeke.
A régi rómaiak Vénusz állatának vélték a gólyát, és úgy tartották, hogy áldást, és soha el nem múló szerelmet kap Vénusztól, akinek a háza tetején gólya fészkel. A "gólya-törvényük" előírta, hogy a gyerekeknek gondoskodniuk kell szüleikről.
Hitvilágunkban a gyereket a gólya hozza. Bár az "Őt sem a gólya költötte, Engem sem a gólya költött" szólásmondás némiképp ellentmond ennek, a ház körül röpködő gólyák látványát általában a család szaporodására utaló jelnek tekintették. Egy másik értelmezés szerint, egész évben lusta lesz, aki tavasszal először álldogáló gólyát pillant meg, ám, ha az elsőként megpillantott gólya repül, a szemlélő serény munkával eltöltött, szorgalmas év elé néz. A lustaság megelőzéséhez fél lábon állva a következő versikét kellett elmondani: „Gólyát látok, fél lábon állok, Aki nem áll fél lábon, Lusta lesz a nyáron.” A törökök szerint, aki repülő gólyát lát, egész évben folyton-folyvást utazni fog; míg ha a földön látja e madarat, otthon marad.
A kedves gólya sok költőt megihletett: az útra kelés előtt gyülekező gólyáról Petőfi így ír: „Jön az ősz, megy a gólya már, Hideg neki ez a határ.”
Álomban gólyát látni, gyermekáldást jelent.
Forrás: http://rostae-books.com/golya.html
Letöltés: pdf fájl
Juhász Magda: Hurrá, nyaralunk!
Részlet:
"- Van kapás, Lajos bácsi?
Az öreg nevetve válaszolt.
- Kapás az van, csak hal nincs! Viszont van egy kéregető gólyánk.
Dani csodálkozott.
- Kéregető gólya? Hát az meg milyen?
- Majd meglátod, nemsokára itt lesz. Nem győzzük fogni neki a keszegeket. De csak az élő halat fogadja el. Előbb megforgatja, és ha mozog, akkor kapja be.
- Na erre kíváncsi vagyok! – kiáltotta Dani, és beszaladt a házba.
- Édesanyám, édesanyám! Van egy gólyánk!
Mikor az anyja rácsodálkozott, elmesélte, amit az öreg horgásztól hallott. Erzsike is fellelkesedett.
- Igazi gólyánk?
- Naná, majd hamisítvány!
Ebéd után azonnal kiszaladtak a partra, és letelepedtek Lajos bácsi mellé. Vártak. Nem sokáig kellett, mert hamarosan megjelent a gólya. Leszállt a stégre, és fenséges fejtartással lépegetett fel és alá.
- Tegnap már egészen közel jött, de most, hogy meglátott titeket, talán fél – mondta az öreg, aztán belenyúlt a mellette lévő vödörbe.
- Van itt még egy nyavalyás keszeg! – dobta oda neki.
A gólya elkapta, lábával leszorította a stég padlójára, szemrevételezte, csak aztán kezdte lenyelni. Hosszú nyaka kitágult, látszott amint egyre lejjebb küldi a falatot.
A gyerekek csodálkoztak.
- Hű, egyben lenyelte!
- Mert kicsi volt, a nagyobbakat felaprítja a csőrével.
A gólya még mindig várt.
- Nincs több! - szólt oda neki Lajos bácsi.
A madár mintha megértette volna, szárnyra kapott és átrebbent a szomszéd stégjére. Az ott horgászó is adott neki halat. Mikor annak is kiürült az „éléskamrája”, továbbállt, a következő horgászhoz. Ha nem kapott, hangos kelepelésbe kezdett. Talán éppen ezt mondta: - Na mi lesz? De ügyetlenek vagytok, még egy árva keszeget se tudtok fogni?
A horgászok csendesítették.
- Hallgass, Juszuf, mert még jobban elbújnak a halak!
A gyerekek nevetve kérdezték.
- Honnan tudják, hogy Juszuf a neve?
- Hát nem mutatkozott be - mosolygott az öreg –, mi adtuk neki ezt a törökféle nevet, de Jóskának is nevezzük. Megérti mind a kettőt, okos madár. Nem tudom, hány egyeteme van, de nagyon kitanult állat ez. Még az órát is ismeri. Mindennap azonos időben jön, utána lehetne igazítani a pontos időt."
A teljes szöveg a KUPÉ folyóirat online oldalán olvasható.
Forrás: KUPÉ
"- Van kapás, Lajos bácsi?
Az öreg nevetve válaszolt.
- Kapás az van, csak hal nincs! Viszont van egy kéregető gólyánk.
Dani csodálkozott.
- Kéregető gólya? Hát az meg milyen?
- Majd meglátod, nemsokára itt lesz. Nem győzzük fogni neki a keszegeket. De csak az élő halat fogadja el. Előbb megforgatja, és ha mozog, akkor kapja be.
- Na erre kíváncsi vagyok! – kiáltotta Dani, és beszaladt a házba.
- Édesanyám, édesanyám! Van egy gólyánk!
Mikor az anyja rácsodálkozott, elmesélte, amit az öreg horgásztól hallott. Erzsike is fellelkesedett.
- Igazi gólyánk?
- Naná, majd hamisítvány!
Ebéd után azonnal kiszaladtak a partra, és letelepedtek Lajos bácsi mellé. Vártak. Nem sokáig kellett, mert hamarosan megjelent a gólya. Leszállt a stégre, és fenséges fejtartással lépegetett fel és alá.
- Tegnap már egészen közel jött, de most, hogy meglátott titeket, talán fél – mondta az öreg, aztán belenyúlt a mellette lévő vödörbe.
- Van itt még egy nyavalyás keszeg! – dobta oda neki.
A gólya elkapta, lábával leszorította a stég padlójára, szemrevételezte, csak aztán kezdte lenyelni. Hosszú nyaka kitágult, látszott amint egyre lejjebb küldi a falatot.
A gyerekek csodálkoztak.
- Hű, egyben lenyelte!
- Mert kicsi volt, a nagyobbakat felaprítja a csőrével.
A gólya még mindig várt.
- Nincs több! - szólt oda neki Lajos bácsi.
A madár mintha megértette volna, szárnyra kapott és átrebbent a szomszéd stégjére. Az ott horgászó is adott neki halat. Mikor annak is kiürült az „éléskamrája”, továbbállt, a következő horgászhoz. Ha nem kapott, hangos kelepelésbe kezdett. Talán éppen ezt mondta: - Na mi lesz? De ügyetlenek vagytok, még egy árva keszeget se tudtok fogni?
A horgászok csendesítették.
- Hallgass, Juszuf, mert még jobban elbújnak a halak!
A gyerekek nevetve kérdezték.
- Honnan tudják, hogy Juszuf a neve?
- Hát nem mutatkozott be - mosolygott az öreg –, mi adtuk neki ezt a törökféle nevet, de Jóskának is nevezzük. Megérti mind a kettőt, okos madár. Nem tudom, hány egyeteme van, de nagyon kitanult állat ez. Még az órát is ismeri. Mindennap azonos időben jön, utána lehetne igazítani a pontos időt."
A teljes szöveg a KUPÉ folyóirat online oldalán olvasható.
Forrás: KUPÉ
Barta László: Békaparlamenti Hírmondó, avagy ellenzékiség és szavazás
A Világbéka követei
a tóközi Békakonferencián
kuruttyolnak és brekegnek
egy véget nem érő vitán.
Kutykurutty, brekeke,
kutykurutty, brekeke.
Én az egyetlen ellenzéki
békakövet hallgatok,
majd szót kérek,
és csendesen felszólalok:
kvákk, kvárákk.
*
Szavazásra is sor került,
mielőtt a sok kimerült
béka a tóba lemerült.
A szavazócédulákat
a gólya osztogatta,
miközben a locsogó
békapolitikusokat fosztogatta.
Eltűnésükről Csőrkelepi tehetett,
egy két izgága követet megehetett.
Forrás: Vicces versek
a tóközi Békakonferencián
kuruttyolnak és brekegnek
egy véget nem érő vitán.
Kutykurutty, brekeke,
kutykurutty, brekeke.
Én az egyetlen ellenzéki
békakövet hallgatok,
majd szót kérek,
és csendesen felszólalok:
kvákk, kvárákk.
*
Szavazásra is sor került,
mielőtt a sok kimerült
béka a tóba lemerült.
A szavazócédulákat
a gólya osztogatta,
miközben a locsogó
békapolitikusokat fosztogatta.
Eltűnésükről Csőrkelepi tehetett,
egy két izgága követet megehetett.
Forrás: Vicces versek
Tóth Sarolta: Húsvéti tojások
Gyermekkoromban
elmélkedtem eleget,
miért mondanak a felnőttek
a gyerekeknek nem hihető meséket...
Nyúl hozza a hímes tojást,
a gólya meg a kisbabát,
Hiszen a nyúl nem tud tojni,
sem piros, sem csokitojást,
gólya leejti a pólyásbabát...
Nyúl fészkében drazsét látok,
nem érzek hozzá étvágyat:
fekete, apró és büdös,
nincs rajta papír sem, ezüstös...
Töprengtem hát tojás-ügyben,
honnan terem a fészekben?
Nyúl a tojást vásárolja?
Tán a tyúktól kölcsön kapja?
Gólya hol szerez csecsemőt?
Apa szerint csak úgy megnőtt
a káposzta levelében,
Gólya látta meg röptében,
felemelte, vitte, vitte,
majd a kéménybe ejtette,
anya pedig megmentette - miközben
gólya őt megcsípte.
Én egy buta gyerek voltam,
túl sokat kíváncsiskodtam.
A legendát megismertem,
bölcsebb, de csalódott lettem.
Csak addig boldog a gyerek,
amíg hisz a felnőtteknek,
amíg elhiszi a mesét,
színesíti képzeletét.
Bárcsak gyermek lennék újra,
húsvéti nyúl tojást hozna,
gólya testvért pottyantana,
ártatlan lehetnék újra.
elmélkedtem eleget,
miért mondanak a felnőttek
a gyerekeknek nem hihető meséket...
Nyúl hozza a hímes tojást,
a gólya meg a kisbabát,
Hiszen a nyúl nem tud tojni,
sem piros, sem csokitojást,
gólya leejti a pólyásbabát...
Nyúl fészkében drazsét látok,
nem érzek hozzá étvágyat:
fekete, apró és büdös,
nincs rajta papír sem, ezüstös...
Töprengtem hát tojás-ügyben,
honnan terem a fészekben?
Nyúl a tojást vásárolja?
Tán a tyúktól kölcsön kapja?
Gólya hol szerez csecsemőt?
Apa szerint csak úgy megnőtt
a káposzta levelében,
Gólya látta meg röptében,
felemelte, vitte, vitte,
majd a kéménybe ejtette,
anya pedig megmentette - miközben
gólya őt megcsípte.
Én egy buta gyerek voltam,
túl sokat kíváncsiskodtam.
A legendát megismertem,
bölcsebb, de csalódott lettem.
Csak addig boldog a gyerek,
amíg hisz a felnőtteknek,
amíg elhiszi a mesét,
színesíti képzeletét.
Bárcsak gyermek lennék újra,
húsvéti nyúl tojást hozna,
gólya testvért pottyantana,
ártatlan lehetnék újra.
Tőgyi János: Tavasszal
Lágy szellő szelíden simogatja arcom,
Énekes madarak csicsergését hallom.
Hirdetik, dalolják, eljött a tavasz!
Nyílnak a virágok, s feledtük a havat.
Jácintsereg bólogat, figyel a ház előtt,
A szemben lévő portán a zöld legelőt,
Melyen a szomszéd kiskutya önfeledten játszik.
Ettől a világ boldogabbá válik.
Az utca végén a régi villanykarón,
Mely régóta áll ott fáradtan, korhadón,
Rendezgeti megviselt fészkét a gólya,
Mintha ez a világon a legegyszerűbb volna.
Az ég is kék, kékebb mint máskor,
Felnézek rá én, legalább százszor.
Bárányfelhők kergetőznek s életre kelnek,
Ha megunják játékuk odébb állnak, s mennek.
Szívemben az öröm, arcomon mosoly,
Szétnéztem, s már semmi sem komor.
Eljött a tavasz, mit úgy vártam rég,
Újjáéled minden, az élet gyönyörű, szép.
Forrás: Versek
Énekes madarak csicsergését hallom.
Hirdetik, dalolják, eljött a tavasz!
Nyílnak a virágok, s feledtük a havat.
Jácintsereg bólogat, figyel a ház előtt,
A szemben lévő portán a zöld legelőt,
Melyen a szomszéd kiskutya önfeledten játszik.
Ettől a világ boldogabbá válik.
Az utca végén a régi villanykarón,
Mely régóta áll ott fáradtan, korhadón,
Rendezgeti megviselt fészkét a gólya,
Mintha ez a világon a legegyszerűbb volna.
Az ég is kék, kékebb mint máskor,
Felnézek rá én, legalább százszor.
Bárányfelhők kergetőznek s életre kelnek,
Ha megunják játékuk odébb állnak, s mennek.
Szívemben az öröm, arcomon mosoly,
Szétnéztem, s már semmi sem komor.
Eljött a tavasz, mit úgy vártam rég,
Újjáéled minden, az élet gyönyörű, szép.
Forrás: Versek
Szuhanics Albert: A békalány és a divat
Volt egy bakfis békalány,
álcázta a békanyál.
békamama féltette,
biztos helyre rejtette!
Ám valaki ma reggel,
egy újságot ejtett el.
a legújabb divatlap
ott ázott a víz alatt...
Bámulta a békalány,
mily szép ruha valahány.
- Átöltözöm én még ma,
s belém szeret a Béla!
Mért nem mondta meg anyám?
- kesergett a békalány -.
Hogy szép ruhát vehetek,
hordtam rútat eleget!
Amikor a lány felnő,
kell a magas cipellő,
tarka ruha, színes sál,
békalánynak ez dukál!
A szépségem lám kihajt,
ha tűsarkút veszek majd!
Tarka szoknya, lila blúz,
ez az, mit a béka húz!
Én magamat nem féltem,
kinn járkálok a téren.
Mindenki csak lássa meg,
nincs a békalánynál szebb!
Nem is kötött hát alkut,
felhúzta a tűsarkút,
a fenekét riszálta,
kisétált a világba...
Meglátta egy gólyafi,
több sem kellett őneki,
úgy eredt a nyomába,
meg is fordult utána!
Hát ezt tette a divat,
nem csinál ő randikat.
Elbánt a gólya vele,
tűsarkúban nyelte le.
Forrás: Versek
álcázta a békanyál.
békamama féltette,
biztos helyre rejtette!
Ám valaki ma reggel,
egy újságot ejtett el.
a legújabb divatlap
ott ázott a víz alatt...
Bámulta a békalány,
mily szép ruha valahány.
- Átöltözöm én még ma,
s belém szeret a Béla!
Mért nem mondta meg anyám?
- kesergett a békalány -.
Hogy szép ruhát vehetek,
hordtam rútat eleget!
Amikor a lány felnő,
kell a magas cipellő,
tarka ruha, színes sál,
békalánynak ez dukál!
A szépségem lám kihajt,
ha tűsarkút veszek majd!
Tarka szoknya, lila blúz,
ez az, mit a béka húz!
Én magamat nem féltem,
kinn járkálok a téren.
Mindenki csak lássa meg,
nincs a békalánynál szebb!
Nem is kötött hát alkut,
felhúzta a tűsarkút,
a fenekét riszálta,
kisétált a világba...
Meglátta egy gólyafi,
több sem kellett őneki,
úgy eredt a nyomába,
meg is fordult utána!
Hát ezt tette a divat,
nem csinál ő randikat.
Elbánt a gólya vele,
tűsarkúban nyelte le.
Forrás: Versek
Mátrai Stella: A vakondok, és a gólya
Magasan repül a gólya,
A vakond nézi aggódva.
Hogyan is repülhetnék gólya?
Sehogyan sem bányász módra.
Én sem fúrok lyukat földbe,
Te se vágyj az égbe föl, s le.
Maradj csak a föld alatt,
Én is szállok nap, mint nap.
Babákat cipelgetek,
Békákat eszegetek...
S mondd a békákat szereted?
Nem! Sajnos nem ehetek.
Rovarokat írt az orvos,
S látásomra répát. Fontos!
Bár nem látok jól igaz,
De repülnék, mint a sas.
Föld alatt is szép az élet?
Áh! Unom a sötétséget!
Fúrd csak, míg fúrhatod,
Ki tudja meddig húzhatod...
Rövid az élet komám!
Használd ki te is szaporán!
Jó vakondok sose fárad,
Bár ha sok van kertnek árthat.
Nem szállok hát fel az égbe.
Jobb is itt lent, mint a fénybe.
A békákat se szeretem,
Csak a legyet ehetem.
Jó vakondok búcsút mondok.
Máris elmész? Elrepülsz?
Szívemre a gond csücsül.
Mesélj nekem a felhőkről!
Vagy a fényes nagy kőről!
Napnak hívják úgy tudom,
Mesélt róla sok rokon.
Kedves vakond elmegyek,
De jövőre itt leszek.
Kérdésedre válaszolva,
Hozok felhőt, s napot sorra.
Elmesélem a színeket,
Rakosgatom a rímeket.
Hopp! Egy béka!
Mennem kell!
Szólt a gólya, s felreppent.
Forrás: Gyermekversek
A vakond nézi aggódva.
Hogyan is repülhetnék gólya?
Sehogyan sem bányász módra.
Én sem fúrok lyukat földbe,
Te se vágyj az égbe föl, s le.
Maradj csak a föld alatt,
Én is szállok nap, mint nap.
Babákat cipelgetek,
Békákat eszegetek...
S mondd a békákat szereted?
Nem! Sajnos nem ehetek.
Rovarokat írt az orvos,
S látásomra répát. Fontos!
Bár nem látok jól igaz,
De repülnék, mint a sas.
Föld alatt is szép az élet?
Áh! Unom a sötétséget!
Fúrd csak, míg fúrhatod,
Ki tudja meddig húzhatod...
Rövid az élet komám!
Használd ki te is szaporán!
Jó vakondok sose fárad,
Bár ha sok van kertnek árthat.
Nem szállok hát fel az égbe.
Jobb is itt lent, mint a fénybe.
A békákat se szeretem,
Csak a legyet ehetem.
Jó vakondok búcsút mondok.
Máris elmész? Elrepülsz?
Szívemre a gond csücsül.
Mesélj nekem a felhőkről!
Vagy a fényes nagy kőről!
Napnak hívják úgy tudom,
Mesélt róla sok rokon.
Kedves vakond elmegyek,
De jövőre itt leszek.
Kérdésedre válaszolva,
Hozok felhőt, s napot sorra.
Elmesélem a színeket,
Rakosgatom a rímeket.
Hopp! Egy béka!
Mennem kell!
Szólt a gólya, s felreppent.
Forrás: Gyermekversek
Frady Endre: Izombéka
Jaj, szegény őszi gólya!
Néhány állat, kinek kék a
Szeme alja, tudja rólam,
Én vagyok az izombéka,
S sztorim nem csak üres szólam:
Néhány állat, kinek kék a
Szeme alja, tudja rólam,
Én vagyok az izombéka,
S sztorim nem csak üres szólam:
Őszi gólya támadt reám!
Miért volt ez itt még, miért?
Bemostam neki, de be ám,
S Afrikába gyorsan kiért!
Forrás: virtus.hu
Miért volt ez itt még, miért?
Bemostam neki, de be ám,
S Afrikába gyorsan kiért!
Forrás: virtus.hu
Bartos Erika: Erdei zenekar
Erdő, mező sok lakója,
Előbújt a tücsökszóra.
Kerek réten úgy döntöttek,
Zenekarba összeülnek.
Énekelt a hangyakórus,
Citerázott három mókus,
Cinege a hárfán játszott,
Fülemüle furulyázott.
Hegedült a sündisznócska,
Gordonkázott három macska,
Nagybőgőt a gólya húzta,
Oboát a csiga fújta.
Két zöld béka gitározott,
Szarka püfölte a dobot.
Cincér állt a cimbalomnál,
Klarinétot fújt a gúnár.
Xilofont a gyík ütötte,
Szaxofonba fújt a szöcske.
Erdőmező aprónépe
Táncot járt a víg zenére,
Csujjogatóst, pörgetőset,
Alsószoknya lengetőset,
Zeng az erdő, zeng az ég is,
Járják egyre, járják mégis,
Ám amikor jön az este,
Ledőlnek a puha gyepre,
Elalszanak egy-kettőre,
Csend borul a víg mezőre.
Forrás: Bartos Erika honlapja
Előbújt a tücsökszóra.
Kerek réten úgy döntöttek,
Zenekarba összeülnek.
Énekelt a hangyakórus,
Citerázott három mókus,
Cinege a hárfán játszott,
Fülemüle furulyázott.
Hegedült a sündisznócska,
Gordonkázott három macska,
Nagybőgőt a gólya húzta,
Oboát a csiga fújta.
Két zöld béka gitározott,
Szarka püfölte a dobot.
Cincér állt a cimbalomnál,
Klarinétot fújt a gúnár.
Xilofont a gyík ütötte,
Szaxofonba fújt a szöcske.
Erdőmező aprónépe
Táncot járt a víg zenére,
Csujjogatóst, pörgetőset,
Alsószoknya lengetőset,
Zeng az erdő, zeng az ég is,
Járják egyre, járják mégis,
Ám amikor jön az este,
Ledőlnek a puha gyepre,
Elalszanak egy-kettőre,
Csend borul a víg mezőre.
Forrás: Bartos Erika honlapja
Szitakötögető
A gólya és a gyermek
| Gyermek: Gólya! gólya gilicze! |
| Mit viszesz a szádban? |
| Gólya: Szörőcskét, bőröcskét. |
| Gyermek: Minek az a szőröcske? |
| Gólya: Szitát kötögetni. |
| Gyermek: Minek az a szitácska? |
| Gólya: Korpát szitálgatni. |
| Gyermek: Minek az a korpácska? |
| Gólya: Disznót hízlalgatni. |
| Gyermek: Minek az a disznócska? |
| Gólya: Hályat szőrözgetni. |
| Gyermek: Minek az a hájacska? |
| Gólya: Kocsit kenegetni. |
| Gyermek: Minek az a kocsicska? |
| Gólya: Földet hordogatni. |
| Gyermek: Minek az a földecske? |
| Gólya: Házat építgetni. |
| Gyermek: Minek az a házacska! |
| Gólya: Rossz lányokat, legényeket, |
| Asszonyokat, embereket, |
| Gyerekeket |
| Bele csalogatni. |
| Jól megpuffogatni Forrás: mek.oszk.hu |
Bárdos József: Tanulságos állatságok
(részlet)
A gyereket a csőrében
gólya hozza. Tudjuk régen.
Na de akkor – a nemjóját! –
vajon ki hozza a gólyát?!
***
Szomorú a fehérgólya:
a fekete hanyagolja.
– Hogy szüljek így neki hát
két kis gólyát, pepitát?!
Forrás: Irodalmi Jelen
Hajdu Mária: Vitorlázók
Jönnek már az első gólyák,
fészkeiket elfoglalják.
Tavaszillat száll a légben,
megjöttek mind idejében.
Béka brekeg ebihalra,
felszáradt már minden tócsa.
Tó vizében jól megférnek,
este szól a békaének.
Gólya költi fiókáját,
párja hozza vacsoráját.
Vigyázz, béka, sok a gólya,
a fészekben két fióka.
Napról napra erősebbek,
szépen lassan cseperednek.
Fészeklakók szárnyra kelnek,
a nagy útra készülődnek.
Vége már a forró nyárnak,
s útja a vándormadárnak
áttelelni délre hívja,
indul felnőtt és fióka.
A felszálló légárammal,
kifeszített nagy szárnyakkal
a magasban keringenek,
s vitorlázva elrepülnek.
Mentovics Éva: Gólya néne és a kíváncsi békák
Gólya néne a tó partján
békát lesve álldogál.
Fülébe cseng lánya hangja:
„- Anyu, sok békát hozzál!”
Támadt is egy jó ötlete,
hogy foghatna sok békát…
kiakasztott a nyakába
egy hatalmas nagy táblát:
Szárazföldi és tóparti
békák! Remek ajánlat:
Nem láttátok a magasból
még sohasem a tájat?
Első útra ingyenesen
utaztatlak titeket.
Ugráljatok ide gyorsan
átvenni a jegyeket!
- Jegypénztárunk ott üzemel
fent a kémény tetején.
Szépen berendezett fészek -
kint, a falu elején.
A kíváncsi béka népség
egykettőre ott termett.
Ki a nyakán, ki a szárnyán
keresett egy jó helyet.
Gólya néne így kiáltott:
- Több békát most nem viszek!
De majd holnap, ebéd táján
visszajövök értetek.
Izgalomra semmi ok nincs,
sorra kerül mindenki.
Egész nyáron – augusztusig
lehet jegyet rendelni.
Gólya nénét minden délben
békák serege várta:
nem éhezett egész nyáron
két fia és leánya.
Elizabeth Weninger: A gólya
Gólya, gólya, fehér gólya,
Mióta állsz a gázlóba’?
Valami nagy gondod lehet,
Ha a szemed így elmereng.
Nyár elmúlik, ősz érkezik.
Az égiek már nem fűtik
Annyira a lápot, rétet.
Mily mostoha a természet!
Megborzong a tollazatod.
Szárnyaidat igazítod
Piros, hosszú, szép csőröddel
A pocsolyák tükreiben.
Tudod jól, hogy készülni kell,
A gólyanép nem itt telel.
Fáj-e szíved kicsit, mikor
A fészkedből eltávozol?
Hideg ez a kicsi ország,
Ifjú gólyák el kell hagyják.
Fájó szívvel búcsúzkodtok:
Üdv, kémények, villanyoszlop!
Lassú, kimért szárnycsapással
Büszkén dacolsz magassággal.
Kifeszített szárnyaiddal,
Megfeszített vitorlákkal
Útnak indulsz széllel szemben,
Majd eltűnsz a végtelenben.
Ez a sorsod, fehér gólya,
Nem fagyhatsz meg itt a hóba’.
De mivelünk mi lesz, gólya?
Várunk vissza kis falunkba!
Nélküled e magyar élet
Színtelen és kedvetlen lett.
Te vagy a mi hű madarunk,
Megújuló szép tavaszunk.
Mágnes-fészked szeretettel
Vonz, hazavár kikelettel.
HOBO: Gólyák
1999 Adjatok a kutyáknak húst
Vlagyimir ViszockijAz égbolt ma is olyan fényes,
De megzörren rajta a kék acél,
A földről nehéz dübörgést érez,
A fák gyantásak, szomorúak.
Füst és hamu, mint keresztek,
A gólyák nem raknak fészket.
Lesz-e kalász, fénylő kalász körülöttünk?
Nem lesz, nem lesz, hiába vetettünk,
Mi az a fény a borostyánözönben?
Tűz az, babám, tűz lobog a mezőben,
Ha itt a baj, csak a varjak maradnak,
Nincsen helyük a dalosmadaraknak.
Ősz felé por lepi a fákat,
Aki nem tud énelkelni, elmehet,
Mondd, a szerelem merre járhat?
Mi fontosabb most? A gyűlölet.
Füst és hamu, mint keresztek,
És a gólyák nem, nem raknak fészket.
Hogy zúg az erdő koronája,
A föld és a víz sóhajtozik,
Csak vár, vár, vár a csodára,
Mint régen a békében, halihózik.
Repültek a bajból keletre,
Szállnak a gólyák, messze-messze.
A lég megtelik különös hangokkal,
Most minden csak csörömpöl és kattog,
Paták tombolnak dühükben dobogva,
Valaki üvöltene, de csak suttog:
Repültek a bajból keletre,
Szállnak a gólyák messze-messze.
aLéb: Egy gólya egója
(verses színi riport)
Színpadkép. Középen egy nem túl friss gólya áll.
- Mi lesz itt? Gólyabál?
- Csendet kérek!
Ha megzavarnak, mindig újra kezdem.
Szóval a színpadot így már berendeztem,
A közepén látod, egy gólya maradt,
De mint tudjuk, egy gólya nem csinál nyarat,
S ha már ezt így kitaláltam…
- Legyek párban?
Gondolod, hogy erre a közönség majd harap?
- Megbeszéltük, hogy ez többszereplős darab!
- Csak a formája nem tiszta előttem.
- Kezdd el úgy: felnőttem
- Tipikus emberi logika. Csodás!
Nos mi volt előbb, a gólya, vagy a tojás?
- Legyen hát tanmese, mely egymásra nem uszít.
- Adj egy Aesopus-it!
- Pedig hidd el, ez nem egy túl rossz forma,
képeiben tiszta, benned tovább forrva
csodás meseláncon szárnyalhatnál velem….
Mit csimálsz?
- Békát keresek. Az nem nyomja a belem…
- Akkor mondd meg Te, hogy mi legyen a lényeg.
- Legyen történelem. Tiszta, száraz tények.
- Művészetgyilkos gondolat.
Ebben hogyan fejezed ki önmagad?
- Ez a vonal tiszta, az a vonal pont nem.
Feltálalhatnánk a’la Fontaine,
de sohasem tudnák meg a bölcs történészek,
milyen titkokat rejt az ősi gólyafészek.
- Több érvem nincs. A művész rálegyint és
jöhet a gólyatörténeti áttekintés!
- Hogyan is kezdődött? Az őskorban talán?
Ennek a titka legyen örök talány,
de az Eufrátesz partján, bizonyos már róla,
mint legbölcsebb madár jelent meg a gólya.
- Fellengzős kelep!
Bizonyíték híján hinni nagy dőreség volna.
- Hát nézd meg az ékírást. Gólyacsőre forma.
- Nem vagyok normális, hogy így beugrottam.
- Szóval a mesémet, ahogy eddig fontam,
gyönyörű madarunk leszállt Egyiptomban
hol együtt bújócskázott a gólya, s a múmia.
Már ott is gólyának kellett hunynia.
- De ne is beszéltessük, mert bántón hadar a
papiruszmocsarak gázlómadara.
- Akinek nem tetszik a beszédstílusom,
ússzon le háton a Níluson!
És most Európa, ha már így alkotom…
amikor Hannibál átkelt az Alpokon,
a harci elefánttal láb.. szárny.. vagy karöltve
ment a harci gólya. Gólya csőre töltve…
- És repülni is tud ebben a páncélban?
- Persze, ha hátszél van…
Na és sok évre rá, hogy a kislábú vadász,
ki a híg sárban kotorva bogarász
felismerve létét, így szólt: Heuréka!
nagy mű érkezett az orosz sztyeppékről.
A Háború és Béka..
- Úgy lengsz ide-oda, mint az inga rugója…
A történetből hol van a Hungaro-gólya?
- Mire gondolsz?
- Vadvirágos lápra, ahol megállt Árpád.
A medence. A Kárpát.
- Erre az időre sötét felhő borul.
Kisebbségben lettünk. Elnyomott a turul.
- És okozott változást, amikor az ország egy új hitre tért tárt át?
- Mi akkor is szívesen nyeltük le a békát.
De hiába a láp. A sok kis kedves kémény,
rá kellett ébrednünk, nekünk nem nagy élmény
ott élni, hol nemzeti madárnak nem leszünk hivatva.
A daru és kakastoll jött be a divatba.
- Na és a sok népdal, gólyahíres ének?
- Költöztünk meg jöttünk. Így teltek az évek.
De sokszor nem találtuk a tavalyi házat.
- Elég zavaros volt az utolsó két század.
- Zavaros? Azt mondod? Katasztrófa-helyzet!
Kapkodta a fejét az egész gólyanemzet
merről éppen mi jön? Csak bámultunk bután,
sas alá vonuljunk, vagy egy csillag után?
Harangnyelven zengett az égig koporsódal.
- De azután rend lett.
- Légifolyosókkal.
Nem győztük kerülni ott fönn az eltévedt
szárnyaló eszméket…
- Tudnál még idézni?
- Hisz sok százszor elmondták!
„Kísérlet járja be Európát..”
Vagy itt egy másik. Felírtam. Hova is?
No megvan! „Tovaris!
Harcolj a munkáddal! Célod veled nőjön!
Minden rossz nyugatról, a jó kelepről jön!
A szebb jövő origója a proligólya!”
- Elég!
- Pedig ezt fújta akkor minden veréb.
- Felejtsd el. Azóta volt egy újabb váltás.
- Nem lehetek érte hidd el, elég hálás.
Elmosódik lassan minden országhatár,
szapora fajta lett a kényszer-vándormadár,
nem erőltetünk új ipari szörnyeket,
fontosabbá lett a láp, környezet,
végre neked is lehet szavad,
a kelep szabad!
Lopás vagy hazugság távol álljon tőlem,
tollam is lett bőven.
És bár azt hittük, nem lehet itt soha
létrehozni, mégis él ez az iskola,
ahol kézen vagy szárnyon fogva veled
megvalósulhat az óriáskelep.
Nagy elődök okán, ha történne is bármi,
közénk jöttetek, hogy tanuljatok szállni,
és aki itt szárnyat próbálgatni nem mer,
jusson eszébe: a gólya is csak „ember”!
Forrás: digiToll
Színpadkép. Középen egy nem túl friss gólya áll.
- Mi lesz itt? Gólyabál?
- Csendet kérek!
Ha megzavarnak, mindig újra kezdem.
Szóval a színpadot így már berendeztem,
A közepén látod, egy gólya maradt,
De mint tudjuk, egy gólya nem csinál nyarat,
S ha már ezt így kitaláltam…
- Legyek párban?
Gondolod, hogy erre a közönség majd harap?
- Megbeszéltük, hogy ez többszereplős darab!
- Csak a formája nem tiszta előttem.
- Kezdd el úgy: felnőttem
- Tipikus emberi logika. Csodás!
Nos mi volt előbb, a gólya, vagy a tojás?
- Legyen hát tanmese, mely egymásra nem uszít.
- Adj egy Aesopus-it!
- Pedig hidd el, ez nem egy túl rossz forma,
képeiben tiszta, benned tovább forrva
csodás meseláncon szárnyalhatnál velem….
Mit csimálsz?
- Békát keresek. Az nem nyomja a belem…
- Akkor mondd meg Te, hogy mi legyen a lényeg.
- Legyen történelem. Tiszta, száraz tények.
- Művészetgyilkos gondolat.
Ebben hogyan fejezed ki önmagad?
- Ez a vonal tiszta, az a vonal pont nem.
Feltálalhatnánk a’la Fontaine,
de sohasem tudnák meg a bölcs történészek,
milyen titkokat rejt az ősi gólyafészek.
- Több érvem nincs. A művész rálegyint és
jöhet a gólyatörténeti áttekintés!
- Hogyan is kezdődött? Az őskorban talán?
Ennek a titka legyen örök talány,
de az Eufrátesz partján, bizonyos már róla,
mint legbölcsebb madár jelent meg a gólya.
- Fellengzős kelep!
Bizonyíték híján hinni nagy dőreség volna.
- Hát nézd meg az ékírást. Gólyacsőre forma.
- Nem vagyok normális, hogy így beugrottam.
- Szóval a mesémet, ahogy eddig fontam,
gyönyörű madarunk leszállt Egyiptomban
hol együtt bújócskázott a gólya, s a múmia.
Már ott is gólyának kellett hunynia.
- De ne is beszéltessük, mert bántón hadar a
papiruszmocsarak gázlómadara.
- Akinek nem tetszik a beszédstílusom,
ússzon le háton a Níluson!
És most Európa, ha már így alkotom…
amikor Hannibál átkelt az Alpokon,
a harci elefánttal láb.. szárny.. vagy karöltve
ment a harci gólya. Gólya csőre töltve…
- És repülni is tud ebben a páncélban?
- Persze, ha hátszél van…
Na és sok évre rá, hogy a kislábú vadász,
ki a híg sárban kotorva bogarász
felismerve létét, így szólt: Heuréka!
nagy mű érkezett az orosz sztyeppékről.
A Háború és Béka..
- Úgy lengsz ide-oda, mint az inga rugója…
A történetből hol van a Hungaro-gólya?
- Mire gondolsz?
- Vadvirágos lápra, ahol megállt Árpád.
A medence. A Kárpát.
- Erre az időre sötét felhő borul.
Kisebbségben lettünk. Elnyomott a turul.
- És okozott változást, amikor az ország egy új hitre tért tárt át?
- Mi akkor is szívesen nyeltük le a békát.
De hiába a láp. A sok kis kedves kémény,
rá kellett ébrednünk, nekünk nem nagy élmény
ott élni, hol nemzeti madárnak nem leszünk hivatva.
A daru és kakastoll jött be a divatba.
- Na és a sok népdal, gólyahíres ének?
- Költöztünk meg jöttünk. Így teltek az évek.
De sokszor nem találtuk a tavalyi házat.
- Elég zavaros volt az utolsó két század.
- Zavaros? Azt mondod? Katasztrófa-helyzet!
Kapkodta a fejét az egész gólyanemzet
merről éppen mi jön? Csak bámultunk bután,
sas alá vonuljunk, vagy egy csillag után?
Harangnyelven zengett az égig koporsódal.
- De azután rend lett.
- Légifolyosókkal.
Nem győztük kerülni ott fönn az eltévedt
szárnyaló eszméket…
- Tudnál még idézni?
- Hisz sok százszor elmondták!
„Kísérlet járja be Európát..”
Vagy itt egy másik. Felírtam. Hova is?
No megvan! „Tovaris!
Harcolj a munkáddal! Célod veled nőjön!
Minden rossz nyugatról, a jó kelepről jön!
A szebb jövő origója a proligólya!”
- Elég!
- Pedig ezt fújta akkor minden veréb.
- Felejtsd el. Azóta volt egy újabb váltás.
- Nem lehetek érte hidd el, elég hálás.
Elmosódik lassan minden országhatár,
szapora fajta lett a kényszer-vándormadár,
nem erőltetünk új ipari szörnyeket,
fontosabbá lett a láp, környezet,
végre neked is lehet szavad,
a kelep szabad!
Lopás vagy hazugság távol álljon tőlem,
tollam is lett bőven.
És bár azt hittük, nem lehet itt soha
létrehozni, mégis él ez az iskola,
ahol kézen vagy szárnyon fogva veled
megvalósulhat az óriáskelep.
Nagy elődök okán, ha történne is bármi,
közénk jöttetek, hogy tanuljatok szállni,
és aki itt szárnyat próbálgatni nem mer,
jusson eszébe: a gólya is csak „ember”!
Forrás: digiToll
Túri Imre: A leveli béka
A leveli béka
Levelét megírta
Egy csak a bánata
Azt is bele írta.
Gólya madár kérlek
Hozd vissza a párom
Elvitted pénteken
Még tavalyi nyáron.
Hogyha visszahozod
A szerető párom
Brekegve dicsérlek
Esténként a nyáron.
Levelét megírta
Egy csak a bánata
Azt is bele írta.
Gólya madár kérlek
Hozd vissza a párom
Elvitted pénteken
Még tavalyi nyáron.
Hogyha visszahozod
A szerető párom
Brekegve dicsérlek
Esténként a nyáron.
Szuhanics Albert: Békazene
Békakórus brekk, brekk, brekk,
zeng a berek, emberek!
Sok az unka, kva, kva, kva,
nincsenek ők berúgva.
Ugrálnak a varangyok,
meg a varangy-porontyok.
Az ebihal nem brekeg,
ír egy béka-levelet.
Béka leszek, brekeke,
ez ebihal levele...
Nem írom rá mikorra,
meg ne tudja a gólya!
Varga Z. Lajos: Gólya
Gólya nagyon kelepel,
Béka neki eledel,
Fél lábon áll, körben nádas,
Béka bőre ki nem szárad,
Ugrása egy nagy tótágas,
Gólya szeme ki nem fárad,
Láthatsz te is varangyot,
A tó partján maradj ott.
Forrás: versgyűjtemény.hu
Béka neki eledel,
Fél lábon áll, körben nádas,
Béka bőre ki nem szárad,
Ugrása egy nagy tótágas,
Gólya szeme ki nem fárad,
Láthatsz te is varangyot,
A tó partján maradj ott.
Forrás: versgyűjtemény.hu
Szabó Balázs: A veréb is madár
- Miért ugrálsz kicsi legény?
Ne csipogj már te kis szegény?
Mondd csak, menni nem tudsz te már?
Lépjél egyet! Dalolj Madár?
- Ember fia miket mondasz,
Hetet-havat összehordasz,
Veréb vagyok, megtűrt madár,
Nem hallottál rólam talán?
Szeretnék én rigó lenni,
Tiszta hangon énekelni.
Tavasz hozna, ősz elvinne,
Télnek szele nem ismerne.
Volnék gólya, kedves madár,
Ki fél lábán vígan megáll,
Kibérelném kéményedet,
Házhoz vinném gyermekedet.
Akárhova raknám fészkem,
Szeretetben volna részem.
Nem szökdelnék, tudnék menni,
Szeretnék már boldog lenni!
Számomra még mindig talány,
Miért vagy te mégis madár?
Miért ugrálsz? Miért nem futsz?
Énekelni miért nem tudsz?
Forrás: versgyűjtemény.hu
Ne csipogj már te kis szegény?
Mondd csak, menni nem tudsz te már?
Lépjél egyet! Dalolj Madár?
- Ember fia miket mondasz,
Hetet-havat összehordasz,
Veréb vagyok, megtűrt madár,
Nem hallottál rólam talán?
Szeretnék én rigó lenni,
Tiszta hangon énekelni.
Tavasz hozna, ősz elvinne,
Télnek szele nem ismerne.
Volnék gólya, kedves madár,
Ki fél lábán vígan megáll,
Kibérelném kéményedet,
Házhoz vinném gyermekedet.
Akárhova raknám fészkem,
Szeretetben volna részem.
Nem szökdelnék, tudnék menni,
Szeretnék már boldog lenni!
Számomra még mindig talány,
Miért vagy te mégis madár?
Miért ugrálsz? Miért nem futsz?
Énekelni miért nem tudsz?
Forrás: versgyűjtemény.hu
Gryllus Vilmos : Gólyahír
- Mi szél hozott, kis futár?
- Nem szél hozott, napsugár.
- Kedves gazdád ki lehet?
- Fűnevelő kikelet.
- S mi a jó hír, aranyom?
- Sárgulhat a kalapom.
- Jó a hír, jó a hír, Isten hozott Gólyahír!
- Nem szél hozott, napsugár.
- Kedves gazdád ki lehet?
- Fűnevelő kikelet.
- S mi a jó hír, aranyom?
- Sárgulhat a kalapom.
- Jó a hír, jó a hír, Isten hozott Gólyahír!
Gryllus Vilmos : Gólya
Hajlik a fűzfa, földig fátyol,
Gólya a vízbe térdig lábol.
Most ide pillant, most odanéz,
Csőribe máris a békavitéz!
Gryllus Vilmos - Dalok I. albumáról
Gólya a vízbe térdig lábol.
Most ide pillant, most odanéz,
Csőribe máris a békavitéz!
Gryllus Vilmos - Dalok I. albumáról
Őseink játékai
Kiszely István: A magyar nép őstörténete
Őseink játékai
(részlet)
"Ősi és egyetemes jellemzője a gyermekeknek, hogy a játékaiban különösképpen vonzódnak az állatokhoz, játékaik között ott találjuk azoknak kicsinyített másait. A magyar gyermek környezete földjének anyagából - porból, homokból, sárból, kavicsból vagy növényi termékekből (nádból, vesszőből, napraforgóból, cirokból) formázza környezete állatait: a lovat, a tehenet, a libát, a farkast és az őzt. Mondókáit is ezekhez idomítja; a bika, a pulyka, a gólya, a fecske és a héja hangját utánozza. Figyeli a sárgarigót, a pacsirtát és a bárányt; játékaiban is ezeket szerepelteti."
"A hagyományos játékkincset az együttjátszás alkalmával az egyik generáció a másiktól veszi át. A szöveges játékok átvételénél nem sokat törődnek a szövegek tartalmi jelentésével¸ a tanulást nem a logikus tartalom, hanem a játék hangsorainak puszta csengése, ritmusának lüktetése, a dallam és a mozdulatok sorrendje segíti. A táltos-gyógyítás emléke a "Gólya, gólya, gilice, Mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, Magyar gyerek gyógyítja, Síppal, dobbal, nádihegedűvel". Amikor a gyerekek ezt játsszák, akkor kezükkel hadonászva, egymást nagy lármával ütögetik. A versike tartalmát egybevetve igen hasonlít a táltosok gyógyításmódjához, mely zajjal járt. Megfigyelhetjük, hogy a gólya lábát elvágták, De ki vágta el? A magyar gyermek? Ez ősi emlékkép, amikor a megölt vagy megsebzett vadállat előtt azt bizonygatják, hogy nem ők a bűnösök. A magyar gyermek e játékában évezredes, ősi soron hagyományokat őriz anélkül, hogy tudna róla."
Forrás: Dr. Kiszely István honlapja
Őseink játékai
(részlet)
"Ősi és egyetemes jellemzője a gyermekeknek, hogy a játékaiban különösképpen vonzódnak az állatokhoz, játékaik között ott találjuk azoknak kicsinyített másait. A magyar gyermek környezete földjének anyagából - porból, homokból, sárból, kavicsból vagy növényi termékekből (nádból, vesszőből, napraforgóból, cirokból) formázza környezete állatait: a lovat, a tehenet, a libát, a farkast és az őzt. Mondókáit is ezekhez idomítja; a bika, a pulyka, a gólya, a fecske és a héja hangját utánozza. Figyeli a sárgarigót, a pacsirtát és a bárányt; játékaiban is ezeket szerepelteti."
"A hagyományos játékkincset az együttjátszás alkalmával az egyik generáció a másiktól veszi át. A szöveges játékok átvételénél nem sokat törődnek a szövegek tartalmi jelentésével¸ a tanulást nem a logikus tartalom, hanem a játék hangsorainak puszta csengése, ritmusának lüktetése, a dallam és a mozdulatok sorrendje segíti. A táltos-gyógyítás emléke a "Gólya, gólya, gilice, Mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, Magyar gyerek gyógyítja, Síppal, dobbal, nádihegedűvel". Amikor a gyerekek ezt játsszák, akkor kezükkel hadonászva, egymást nagy lármával ütögetik. A versike tartalmát egybevetve igen hasonlít a táltosok gyógyításmódjához, mely zajjal járt. Megfigyelhetjük, hogy a gólya lábát elvágták, De ki vágta el? A magyar gyermek? Ez ősi emlékkép, amikor a megölt vagy megsebzett vadállat előtt azt bizonygatják, hogy nem ők a bűnösök. A magyar gyermek e játékában évezredes, ősi soron hagyományokat őriz anélkül, hogy tudna róla."
Forrás: Dr. Kiszely István honlapja
Osvát Erzsébet : Gólya
Kelep! Kelep!-
Kelepel egy gólyapár.
Fészkük felé jó falattal
száll, száll, száll.
Három éhes fiókájuk
csőrét tátva,
Gólyamamát, gólyapapát
Hazavárja.
Kelepel egy gólyapár.
Fészkük felé jó falattal
száll, száll, száll.
Három éhes fiókájuk
csőrét tátva,
Gólyamamát, gólyapapát
Hazavárja.
Gazdag Erzsi: A gólya
Ideteszek egy kis pontot.
Köré karikát rajzolok.
Két szál zsinórt lelógatok.
Mi lesz ebből, még nem tudod?
Zsinór alján tojáshas.
Jaj! De nagyon begyes has!
A két lába hurkapálca.
Belegázol a mocsárba.
Rajzolj rá még valamit!
Hosszú csőre hiányzik.
Ezzel bizony békát keres.
Ugorj el mert mindjárt megesz!
Hamm!
Köré karikát rajzolok.
Két szál zsinórt lelógatok.
Mi lesz ebből, még nem tudod?
Zsinór alján tojáshas.
Jaj! De nagyon begyes has!
A két lába hurkapálca.
Belegázol a mocsárba.
Rajzolj rá még valamit!
Hosszú csőre hiányzik.
Ezzel bizony békát keres.
Ugorj el mert mindjárt megesz!
Hamm!
Béka és a gólya
Hajlanak a fűszálak,
intenek a békának.
Béka vigyázz, ki ne bújj,
most guggoljál,most lapulj!
Ám a béka nem ügyes,
intő szóra nem figyel.
Kiugrott a tópartra,
hamm a gólya bekapta.
intenek a békának.
Béka vigyázz, ki ne bújj,
most guggoljál,most lapulj!
Ám a béka nem ügyes,
intő szóra nem figyel.
Kiugrott a tópartra,
hamm a gólya bekapta.
Csanádi Imre: Boglyázó
Érik a fű,
vágják rendre,
rend szénából
kis petrence,
petrencéből
kerek boglya...
Mit látsz róla,
öreg gólya?
Tücsköt,
bogarat -
neked is jut, ha marad!
vágják rendre,
rend szénából
kis petrence,
petrencéből
kerek boglya...
Mit látsz róla,
öreg gólya?
Tücsköt,
bogarat -
neked is jut, ha marad!
Csanád Béla: Április
Kék ég! Kék ég!
Derűs tiszta ég!
Csillog, villog a napsugár,
tündököl a rét!
Zöld nád! Zöld nád!
Ragyog a nagy víz!
Gólya lépked a szélében,
nem is egy, de tíz.
Kis nyúl! Kis nyúl!
Fut a réten át.
Ne fuss, ne fuss! Nézd,
milyen szép,virágos az ág!
Derűs tiszta ég!
Csillog, villog a napsugár,
tündököl a rét!
Zöld nád! Zöld nád!
Ragyog a nagy víz!
Gólya lépked a szélében,
nem is egy, de tíz.
Kis nyúl! Kis nyúl!
Fut a réten át.
Ne fuss, ne fuss! Nézd,
milyen szép,virágos az ág!
Szuhanics Albert: A réten gólya jár
A réten gólya jár,
milyen csodás madár!
A csőre tűzpiros,
egy békát fog ki most.
A gólya hosszút lép,
mesés, idilli kép...
A gólya nagy madár,
oly hosszú lábon jár.
A vízben gázoló,
békákra gyászt hozó.
Magasan fészkelő,
fiókát nevel ő...
A gólya messze száll,
ahol rá fészke vár.
S pár éhes gólyafi,
a békát szereti.
Ím párja is vele,
a fészke így tele...
A réten gólya jár,
mivel hogy itt a nyár.
Nagy útról tért haza,
várt rá az otthona.
Hazája ez a hely,
utódot itt nevel...!
Forrás: Versek
milyen csodás madár!
A csőre tűzpiros,
egy békát fog ki most.
A gólya hosszút lép,
mesés, idilli kép...
A gólya nagy madár,
oly hosszú lábon jár.
A vízben gázoló,
békákra gyászt hozó.
Magasan fészkelő,
fiókát nevel ő...
A gólya messze száll,
ahol rá fészke vár.
S pár éhes gólyafi,
a békát szereti.
Ím párja is vele,
a fészke így tele...
A réten gólya jár,
mivel hogy itt a nyár.
Nagy útról tért haza,
várt rá az otthona.
Hazája ez a hely,
utódot itt nevel...!
Forrás: Versek
Frady Endre: Szél szárnyán
Tavasszal a gólya
(S benne origója)
Szél szárnyán száll, repül
Hozzánk népünnepül.
Nincsen rajta hőszig-
-etelés, mert őszig
Higany szála jelzi,
Van dögivel celzi-
-usz itt, (no meg béka!)
És többnyire kék a
Zég a felhők felett…
Sversemnekvé gelett!
Forrás: fradyendre.nolblog.hu
Kalotaszegi népszokás
Kalotaszegen a máléhántást októberben kezdték.
A század elején még elevenen élt a mesélés, különösen Ketesden. A legények üszkös kukoricával bekocsmolták, becsumázták, beüszkölték a lányokat. Aki piros kukoricacsövet talált, mehetett lefeküdni. Inaktelkén azt játszották, hogy a kukoricahajat egymás fejére tették:
A pap házán gólyafészek
minden ember látja,
csak a vak nem látja,
az is kukucskálja!
(Vasas–Salamon 1986: 159)
Ilyenkor mindenki a fejéhez kapott, hogy nem az ő fején van-e. A háziasszony szilvát, almát, diót, főtt kukoricát, sült tököt adott a segítőknek.
Forrás: oszk.hu
A század elején még elevenen élt a mesélés, különösen Ketesden. A legények üszkös kukoricával bekocsmolták, becsumázták, beüszkölték a lányokat. Aki piros kukoricacsövet talált, mehetett lefeküdni. Inaktelkén azt játszották, hogy a kukoricahajat egymás fejére tették:
A pap házán gólyafészek
minden ember látja,
csak a vak nem látja,
az is kukucskálja!
(Vasas–Salamon 1986: 159)
Ilyenkor mindenki a fejéhez kapott, hogy nem az ő fején van-e. A háziasszony szilvát, almát, diót, főtt kukoricát, sült tököt adott a segítőknek.
Forrás: oszk.hu
Gólya-etimológia
gólya
‘nagy testű, költöző gázlómadár’, ‘elsőéves egyetemi hallgató’.
Bizonytalan eredetű szó, lehet, hogy összekapcsolható a hangutánzó tájnyelvi gagó, gagólya, gógó, góga (‘gólya’) szavakkal. A második jelentés alapja, hogy a költözés során hazatérő ~k is javarészt “újoncok”, új fészket kell építeniük.
eszterág
‘gólya’: Féllábon állva itt busúl az eszterág (Tompa).
Délszláv eredetű: horvát štrok, szlovén štrk. A magyar szóalak a mássalhangzó-torlódást két, illetve három ejtéskönnyítő magánhangzóval oldotta fel. Elavult szó.
cakó
‘gólya’.
Ismeretlen eredetű szó, nem túl valószínű feltevés szerint a madár hangját utánozza. A keleti nyelvjárásokban élt. Lásd még cankó.
Forrás: Magyar Etimológiai Nagyszótár (Tótfalusi István)
‘nagy testű, költöző gázlómadár’, ‘elsőéves egyetemi hallgató’.
Bizonytalan eredetű szó, lehet, hogy összekapcsolható a hangutánzó tájnyelvi gagó, gagólya, gógó, góga (‘gólya’) szavakkal. A második jelentés alapja, hogy a költözés során hazatérő ~k is javarészt “újoncok”, új fészket kell építeniük.
eszterág
‘gólya’: Féllábon állva itt busúl az eszterág (Tompa).
Délszláv eredetű: horvát štrok, szlovén štrk. A magyar szóalak a mássalhangzó-torlódást két, illetve három ejtéskönnyítő magánhangzóval oldotta fel. Elavult szó.
cakó
‘gólya’.
Ismeretlen eredetű szó, nem túl valószínű feltevés szerint a madár hangját utánozza. A keleti nyelvjárásokban élt. Lásd még cankó.
Forrás: Magyar Etimológiai Nagyszótár (Tótfalusi István)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)