gólya
‘nagy testű, költöző gázlómadár’, ‘elsőéves egyetemi hallgató’.
Bizonytalan eredetű szó, lehet, hogy összekapcsolható a hangutánzó tájnyelvi gagó, gagólya, gógó, góga (‘gólya’) szavakkal. A második jelentés alapja, hogy a költözés során hazatérő ~k is javarészt “újoncok”, új fészket kell építeniük.
eszterág
‘gólya’: Féllábon állva itt busúl az eszterág (Tompa).
Délszláv eredetű: horvát štrok, szlovén štrk. A magyar szóalak a mássalhangzó-torlódást két, illetve három ejtéskönnyítő magánhangzóval oldotta fel. Elavult szó.
cakó
‘gólya’.
Ismeretlen eredetű szó, nem túl valószínű feltevés szerint a madár hangját utánozza. A keleti nyelvjárásokban élt. Lásd még cankó.
Forrás: Magyar Etimológiai Nagyszótár (Tótfalusi István)