Elek, akiről most mesélek nektek, nagyon szerette a tavakat, patakokat. Különösképp kedvelte a mocsaras lápokat, ahol zsombékról-zsombékra lehetett lépegetni, haladni.
Úszni sohasem akart – azt nem is tudott volna, hosszú, derékig érő lábaival -, inkább csak átgázolni a kellemes, nedves területen, ahol annyi finom ennivaló akadt.
Mert enni mindig volt kedve, na meg étvágya is. Különösen a „franciás” kosztra áhítozott. Ez alatt kígyót, békát, csigát, apró halat kell érteni – mert ezekért a falatokért teljesen odavolt. A szája egészen leért a földig, csúcsos volt, keményen oda tudott koppantani bármiféle mozgó falatnak.
A víz nem akadályozta abban, hogy a ruházata épségét megóvja, az állandóan hófehér volt, némi fekete beütéssel, s tiszta szépsége, puhasága mindig megmaradt.
Szerette az egyre melegedő, tavaszi időjárást, mert akkor különösen jól ment a lakásépítés.
Minél magasabbra akart költözni, mert onnan jó a kilátás, na meg a nagy távolság a hívatlan
látogatóktól is megóvta.
Azután a családalapítás.
Annak is megvolt a maga ideje. Az utódait gondosan nevelte, vigyázott rájuk, de mivel
minden évben bővült a család, a felnövekvő utódokat útjára bocsátotta, a sorsukat nem
követte.
Mivel sok volt a gond – a lakásépítés, a család ellátása -, ezért jogosan hitte, hogy minden
évben kijár neki egy kis „szabadság”. Következetesen a melegebb égtájakat választotta utazás, nyaralás céljából.
Leginkább délre szeretett költözni – persze, csak átmeneti ott-tartózkodásra. Általában
augusztus végére tervezte az aktuális nyaralás megkezdését.
Afrika jó hely – ezt már nemegyszer megtapasztalta.
De jóból is megárt a sok, s a tél elmúltával, a tavasz beköszöntével, ismét haza vágyott.
Várta a régi – netán megújítandó – lakás, a múltbéli ismerősök, na meg a további kalandok, az újabb és újabb, még fel nem fedezett vizes rétek, zsombékos mezők, a megszokott útitársak.
Így volt kerek, egyben szép az élet.
Persze, voltak gondok, viharok, amelyek a lakását megrongálták. Aztán az utódokat se
sikerült mindig épségben megóvni, felnevelni – de hát ez mindig megesik, nem csak vele,
másokkal is megtörtént.
Örült annak, hogy közkedvelt, s nemcsak a fajtájabeliek, de mások körében is népszerű volt.
Óvták, gondját viselték, ha kellett, meggyógyították, egyszóval szerették.
Ha végighallgattátok a történetet, remélem, kitaláltátok, kiről szólt a mese.
Ki volt ez a közkedvelt előlény, s vajon miért kapta a Kelep Elek nevet?
Forrás: https://jatsszunk-egyutt.hu/mesek-golyarol-fecskerol/